181899. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kisomega-diN-propil-alkánkarbonsav- származékok előállítására

7

181899

2. táblázat

Y

n

ED so mg/kg

—ON a

0

95-ON a

1

119

—ON a

2

172

—OMg!/2

2

152-NH2

2

121

II. Anoxia-ellenes hatás vizsgálata:

1. Zárt térben fellépő oxigénhiány esetén kifejtett hatás vizsgálata:

A kísérletekhez 15-15 hím egérből álló állatcsoportokat használtunk fel. Az állatoknak beadtuk a vizsgálandó hatóanyagot, majd az állatokat külön-külön 200 cm3 térfogatú dobozba helyeztük, és a dobozt hermetikusan lezártuk. Az állatokat attól az időponttól kezdve tekintettük elpusztultnak, amikor a szívműködés leállt.

A kísérleteket (I) általános képletű hatóanyagokkal végeztük. A hatóanyagokat 75 mg/kg-os intraperitoneális dózisban adtuk be. A túlélési idő %-os növekedését a kontrollként használt 3-n-propil-hexánamidhoz (A) és 4-n-propil-heptánamidhoz (B) viszonyítva a 3. táblázatban közöljük.

3. táblázat

Y

n

Túlélési idő %-os

növekedése

—OMgi/2

0

36

—OCai/2

1

27

—OMgi/2

2

56-NH2

2

64

A

8

B

15

A fentivel azonos kísérleti körülmények között a di-n-propil-ecetsav-nátriumsó csak 200 mg/kg-os intraperitoneális dózisban fokozza 32%-kal a túlélési időt.

III. Toxicitás vizsgálata:

A vegyületek akut toxicitását egereken vizsgáltuk. 1000 mg/kg 3,3-di-n-propil-propán-karbonsav-magnéziumsó orális adagolása esetén az egerek 40%-a pusztult el. míg 3,3-di-n-propil-propán-karbonsavamid esetén ugyanebben a dózisban pusztulást nem észleltünk.

A 3,3-di-n-propil-propán-karbonsav-nátriumsó 1000 mg/kg-os orális dózisban beadva az egerek 80%-át pusztítja el.

Az adatokból megállapítható, hogy az (I) általános képletű vegyületek görcsoldó dózisa és toxikus dózisa között lényegesen nagyobb a különbség, mint a 3-n-propil-hexánkarbonsav-nátriumsó megfelelő dózisértékei között. Hasonló módon azt találtuk, hogy a találmány szerinti vegyületek kevésbé váltanak ki neuromuszkuláris funkciós zavarokat görcsoldó vagy anoxia-ellenes dózis esetén, mint a megfelelő nátriumsók.

A mozgató idegek működésére gyakorolt hatást egereken vizsgáltuk forgórudas módszerrel (Boissier: Therapie XHÍ, 1074—1118. oldal, 1958). Ezzel a kísérlettel értékelhető, hogy az állatok hogyan tudják koordinálni mozgásukat.

A kísérleteket (I) általános képletű hatóanyagokkal végeztük a következő körülmények között:

az állatoknak orális úton 500 mg/kg hatóanyagot adtunk be, és 15 perc elteltével mértük a hatást (A. kísérletsorozat);

az állatoknak 500 mg/kg hatóanyagot adtunk be orális úton, és 30 perc elteltével mértük a hatást (B. kísérletsorozat);

az állatoknak 100 mg/kg hatóanyagot adtunk be intraperitoneális úton, és 15 perc elteltével mértük a hatást (C. kísérletsorozat); végül az állatoknak 100 mg/kg hatóanyagot adtunk be intraperitoneális úton, és 30 perc elteltével mértük a hatást (D. kísérletsorozat).

A kísérletek eredményeit a 4. táblázatban foglaljuk össze.

8

4. táblázat

Kísérlet

jele

Y

n

Rúdról leesett állatok, %

A.

—ONa

1

40

A.-OCai/2

1

20

A.-ONa

2

20

A.

—OMgi/2

2

12

B.-ONa

0

30

B.-ONa

1

40

B.-OCai/2

1

20

C.-ONa

1

30

C.

—OCai/2

1

0

D.-ONa

2

100

D.-OMgij2

2

70

D.-nh2

2

50

A 4. táblázat adataiból megállapítható, hogy az (I) általános képletű vegyületek a terápiás (görcsoldó vagy anoxia-ellenes) dózisban lényegesen kisebb mértékben zavarják a mozgató idegek működését, mint a megfelelő nátriumsók.

Gyógyászati felhasználás céljára az (I) általános képletű vegyületeket gyógyászati készítményekké,

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65

4