181874. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dezacetil-leurozin és dezacetil-leuroformin amidjainak előállítására
9 181874 10 4-Dezace til-leurozi n-3-N -(be ta-merkapto-e til)-karboxamid előállítása A 3. példa eljárása szerint 2-merkapto-etil-amint 4-dezacetil-leurozin-3-karboxaziddal reagáltatunk metilén-dikloridban. A beta-merkapto-etil-amint úgy állítjuk elő, hogy hidrokloridsóját 1 n vizes nátrium-hidroxidoldatban oldjuk, a vizes fázist nátrium-kloriddal telítjük és a vizes réteget egymás után etil-acetáttal, éterrel és metilén-dikloriddal extraháljuk (mindegyik oldószerrel kétszer extrahálunk). A 6 kivonatot egyesítjük, szárítjuk, szüljük és az oldószert lepároljuk. Az azid és a be ta-merkapto-e til-amin keverékét metilén-dikloridban, gőzfürdőn 5 percig visszafolyatás közben forraljuk, majd lehűtjük. 5 ml piridint adunk hozzá és a reakciókeveréket szobahőmérsékleten éjszakán át keverjük. 5%-os vizes NaHC03 oldatot adunk hozzá és a szerves és a vizes réteget elválasztjuk. A szerves réteget kétszer vízzel mossuk és szárítjuk. Az oldószert vákuumban le pá roi va 4-dezacetil-leurozin-3-N-(béta-merkapto-etil)-karboxamid és bisz[béta-(4-dezacetil-leurozin-3-karboxamido)-etil]-diszulfid keveréke marad vissza. A maradékot metilén-dikloridban oldjuk, a metilén-dikloridos oldatot háromszor vízzel mossuk és az oldószert vákuumban lepároljuk. A fenti keveréket tartalmazó maradékot szilikagélen kromatografáljuk és a kromatogramot metilén-diklorid-etil-acetát-metanol (1:1:1) oldószereleggyel fejlesztjük ki. A vékonyrétegkromatográfia szerint 4-dezacetil-leurozin-3-N-(beta- merkapto-etil)-karboxamidot tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert vákuumban lepároljuk. Sárgásbarna amorf por alakjában 4-dezacetil-leurozin-3-N-(béta-merkapto-etil)-karboxamidot kapunk, a következő fizikai jellemzőkkel: molekulaspektrum (mle): 825, [(molekulaion + 14) — transzmetilezés], 486, 353, 299, 152. Infravörös spektrum (kloroformban): csúcsok 1730 és 1665 cnT'-nél, A bisz[béta-(4-dezacetil-leurozin-3- -karboxamido>etil]-diszulfidot tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert lepárdjuk. A visszamaradó sárgásbarna szilárd anyag fizikai jellemzői lényegileg azonosak a 9. példában leírt merkaptánéval. 7. példa 8. példa 4-Dezacetil-leuroformin-3-karboxamid előállítása 3,4 g 4-dezacetil-leurozin-3-karboxamidot 40 ml metilén-diklorid és 450 ml aceton elegyében oldunk. Az oldatot lehűtjük -61°C-ra és 50 ml jégecetet, majd- 20 perc alatt 4 g Cr03 8 ml vízzel és 40 ml jégecettel készült oldatát adjuk hozzá. A hozzáadás befejezése után az oldatot —61 °C-on még 1 óráig keveijük, majd -30°C-ig hagyjuk felmelegedni. A reakciókeveréket ezen a hőmérsékleten tartjuk 1 óráig, majd ismét lehűtjük —61°C-ra. 14 n ammónium-hidroxid-oldatot és vizet adunk hozzá. A szerves réteget elválasztjuk és a vizes fázist metilén-dikloriddal mossuk. A metilén-dikloridos kivonatokat egyesítjük, egyszer vízzel mossuk és szárítjuk. Az oldószer lepárlása után kapott maradékot komponenseire bontjuk szét szilikagél-kromatográfia segítségével, metilén-diklorid-metanol-etil-acetát (1:1:1) eluenst használva. Két komponenst mutatunk ki. A gyorsabban mozgó komponenst mágneses magrezonancia-spektroszkópiával 5’-acetonil-4-dezacetil-leuroformin-3-karboxamidként, és a lassabban vándorló, polárosabb komponenst 4-dezacetil-leuroformin-3- karboxamidként azonosítjuk. A 4-dezacetil-leuroformin fizikai jellemzői a következők: tömegspektum (m/e): 765 (FD); infravörös spektrum (kloroformban): 1730, 1680 cm-1. A másik komponens, az 5’-acetonil4-dezacetil-leuroformin-3-karboxamid fizikai jellemzői: tömegspektrum (m/e): 821 (FD); a mágneses magrezonancia-spektrum hasonló a 4-dezacetil-leuroformin-3- -karboxamidéhoz, de még egy további csúcsot tartalmaz 52,12-nél (acetonil-metil-csoport); infravörös spektrum (kloroformban): 1730, 1680 cm'1. 9. példa Bisz[beta-(4-dezacetil-leurozin-3-karboxamido)-etilj-diszulfid előállítása 5 g 4-dezacetil-leurozin-3-karbohidrazidot a 2. példa eljárásával megfelelő C—3 karboxaziddá alakítunk át 250 ml 1 n sósavoldatot és 50U mg nátrium-nitritet használva. Az azidot metilén-dikloridban oldva izoláljuk. Az oldathoz 20 ml tetrahidrofuránban oldott 450 mg cisztamint [(NH2— CHj— CHj— S)í] adunk. A reakciókeveréket éjszakán át keveijük, majd a 3. példa szerint feldolgozzuk. A kapott bisz[béta-(4-dezacetil-leurozin-3- -karboxamido)-etil]- diszulfidból álló maradékot szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, eluensként metilén-diklorid/etil-acetát-metanol oldószerelegyet használva. A vékonyrétegkromatográfiás elemzés szerint diszulfidot tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert lepároljuk. A maradékot az alábbi 11. példa eljárásával diszulfátsóvá alakítjuk át. A szabad bázis fizikai jellemzői a következők: tömegspektrum: csúcsok a 825, 839, 486 értéknél; infravörös spekt mm; v = 1730,1670 cm'1. 8 * * * * 13C NMR: külön rezonanciacsúcsok, 37,5 és 39,2 ppm-nél, összehasonlítva a 4-dezacetil-leurozin-3-karboxamiddal. Titrálás: pKa = 5,3 és 7,0. Ozmózisnyomás alapján meghatározott molekulasúly: 1479. 10. példa 4-Dezacetil-leurozin-3-N-(béta-metil-merkapto-etil)-karboxamid előállítása 1 g 4-dezacetil-leurozin-3-karbohidrazidot aziddá alakítunk. Az azid 200 ml metilén-dikloriddal készített oldatához 2 g metil-merkapto-etil-amint adunk, és az oldatot egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldatot ezután egyszer 5%-os, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd kétszer vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A bepárlási maradékot szilikagéllel töltött oszlopra visszük fel, 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
