181857. lajstromszámú szabadalom • Eljárás n-acil-N-(szubsztituákt)-alkil-aminolakánsavak előállítására
19 181857 20 Valamely alkilimino-, monoalkilamino-, dialkilamino-, alkiltio- és alkoxicsoport alkilcsoportja alatt 1-6 szénatomos alkilcsoportot, valamely acilaminocsoport arilcsoportja alatt 1—10 szénatomos arilcsoportot értünk. VII általános képletű előnyös savszármazékok azok, amelyekben A jelentése —CN-csoport vagy X jelentése oxigén-, kénatom vagy iminocsoport és Y jelentése amino-, monoalkilamino-, dialkilamino-, fenilamino-, alkoxi-, alkiltiocsoport, klór- vagy brómatom — csoport. A VII általános képletű savszármazékok különösen előnyös képviselői a megfelelő savamidok, sav-alkilészterek és -nitrilek, vagyis az olyan VII általános képletű vegyületek, melyekben A jelentése -CO-NH2, -CO-NH-R14, —co—nr24, —C—O—R14 vagy —CN-csoport, és R14 jelentése a fenti. E vegyületek az I általános képletű vegyületek és sóik előállítására szolgáló értékes közbenső termékek. A VII általános képletű funkcionális karbonsavszármazékok szolvolízisénél olyan vízleadó közeget használunk, amely teljes egészében vagy részben vízből, illetve a hidrolízis körülményei között vízlehasító szerekből áll. A reakció homogén reakcióként hajtható végre, ebben az esetben többnyire valamely poláros szerves oldószer, vagy valamely oldódást elősegítő szer jelenlétében dolgozunk. Oldószerként előnyösen például rövidszénláncú alkoholokat, dioxánt, acetont, rövidszénláncú karbonsavakat, N-metilpirrolidont, szulfolánt vagy dimetilszulfoxidot használunk. A hidrolízist azonban heterogén reakcióként is végrehajthatjuk. A vízleadó közeg pH-értéke a felhasznált savszármazék kémiai természete, de a kívánt I általános képletű vegyület anyagi minősége szerint is változhat, ezért semleges, savas és bázikus is lehet. A pH-értéket savakkal, bázisokkal vagy pufferekkel a kívánt értékre állítjuk be. A hidrolízis-hőmérséklet 0 °C és a vízleadó közeg forráspontja közötti hőmérséklet között, általában 0°C és 150 °C között, különösen 20 °C és 120 UC között van. A hidrolízis-hőmérséklet esetenként attól is függ, hogy nyomás alatt vagy nyomás alkalmazása nélkül dolgozunk-e. A reakcióidő a felhasznált anyagoktól, reakcióhőmérséklettől és egyéb reakcióparaméterektől függően 10 perc és 20 óra között változik. A hidrolízis befejezése után az I általános képletű savakat a szokásos módszerekkel, például átkristályosítással, vagy oldataik megsavanyításával, adott esetben oldataik bepárlásával izoláljuk. Tisztítás céljából alkálikus oldatukat az alkálikus oldattal nem elegyedő szerves oldószerrel, például dietiléterrel, benzollal, klórbenzollal, kloroformmal vagy metilénkloriddal extraháljuk. A VII általános képletű karbonsavszármazékok szakember által ismert módszerekkel állíthatók elő. Úgy nyerhetők például, hogy valamely XVIII általános képletű — mely képletben R11, n és A jelentése a fenti — halogénalkánsavszármazékot valamely IX általános képletű aminnal reagáltatunk, majd, a kapott terméket valamely III általános képletű acilszármazékkal acilezzük. Alternatív módon úgy is előállíthatok, hogy valamely XIX általános képletű - mely képletben R1, R9 és n jelentése a fenti — acilaminoalkánsav-származékot valamely VI általános képletű vegyülettel reagáltatunk. Az Ix, Ixx, Ixxx, illetve Ixxxx általános képletű vegyületek előállításánál úgy járunk el, hogy valamely megfelelő IIX, IIXX, IIXXX, IIXXXX, ületve IIIX, IIIXX, IIIXXX, IIIXXXX, ületve IVX, IVXX, IVXXX, IVXXXX, Ületve Vx, Vxx, Vxxx, Vxxxx, Ületve VIX, VIXX, VIXXX, VIXXXX, ületve VIIX, VIIXX, VIIXXX, yjjxxxx általános képletű — mely képletben a szubsztituensek megfelelő jelentésüek — ldindulási anyagot reagáltatunk. Az I általános képletű savak, vagy Ix, Ixx, Ixxx, Ix xxx általános képletű változataik sóikká történő átalakítása a VII általános képletű savszármazékok direkt alkálikus hidrolízisével történhet. Alkálikus reakciópartnerként azt a szervetlen vagy szerves bázist használjuk, amelynek sóját kívánjuk előállítani. Előáüíthatók e sók úgy is, hogy az I általános képletű savat a megfelelő bázis, például nátriumhidroxid vagy nátriumalkoholát sztöchiometrikusan ekvivalens mennyiségével reagáltatjuk, vagy könnyen oldható sókat cserebomlással nehezen oldható sókká alakítunk át, vagy bármilyen sókat farmakológiaüag elviselhető sókká alakítunk át. Az alábbi kiviteli példák a találmány szerinti eljárás közelebbi megvüágítását célozzák anélkül, hogy azt korlátoznák. Az op., ületve fp. rövidítések jelentése olvadáspont, ületve forráspont. Kiviteli példák 1. példa N-p-Klórbenzoil-4[(l ,1,3,3-tetrametübutü)-aminoj-vajsav R1 = p-klór-fenü-csoport: R2 = R3 = —CH3 -csoport; R4 = —CH2—C(CH3)3 -csoport; n = 3 I általános képlet. a) N-p-Klórbenzoil-4-[(l ,1,3,3-tetrametübutü)-amino ]-vajsav-etUészter 19,5 g 4-brómvajsav-etüésztert, 25,9 g 1,1,3,3-tetrametübutilamint és 20 ml ciklohexánt 14 napon át szobahőmérsékleten keverünk. A kicsapódott sót [4-(l ,1,3,3-tetrametil-butilamino)-vajsav-etüészterhidrobromid] leszűrjük, és ciklohexánnal mossuk. A szűrleteket bepároljuk, és valamennyi ülékony komponenst kb. 0,5 torr nyomáson és maximálisan 50 °C fürdőhőmérsékleten ledesztilláljuk. A maradékot 30 ml benzolban oldjuk, 8,8 g etüdiizopropüamint adunk hozzá, majd az elegybe szobahőmérsékleten 12,0 g p-klórbenzoükloridot csepegtetünk keverés közben. Fél óra eltelte után a kicsapódott sót leszűrjük, a szűrletet bepároljuk, és a bepárolt maradékot ciklohexánból átkristályosít-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
