181843. lajstromszámú szabadalom • Eljáás pszichofarmakológiailag aktív ACTH-származékok előállítására
3 181843 4-Met(-K)2) vagy H2N-B(0)-C- képletű csoporttal helyettesíthetjük — ahol B jelentése elágazó vagy egyenes láncú 1—6 szénatomos alkiléncsoport. A 3 856 770 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban azt is leírják, hogy ha az eredeti 4-10 AÇTH pepiidben a C-terminális —L— T r p—'Gly—OH peptid-maradékot, az —L— -Phe—OH, L—Phe—Gly—OH, fenilalkilamino- vagy (3-indolil)-alkilaminocsoportok egyikével pótoljuk, akkor a pszichofarmakológiai hatás fokozódik. A 3 842 064 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban arról is beszámolunk, hogy a pszichofarmakológiai hatás akkor is jelentősen megnő, ha az eredeti 4—10 ACTH pepiidben vagy a fent említett szabadalmi leírásokban leírt módosított peptidekben az L-argjnint D-lizinnel helyettesítjük. Az utóbbi szabadalmi leírásban az A-L—Qu-L-His-L—Phe - D—Lys—L-Phe—(Gly)-OH, II általános képletűnek megfelelő legtöbb aktív peptid le van írva — ahol A jelentése a fenti. Ezek a peptidek mintegy 1000-szeres aktivitást mutatnak az eredeti 4—10 ACTH-hoz képest. Meglepő módon azt találtuk, hogy a Glu és His aminosav-maradékok, melyeket eddig a hatás szempontjából fontosnak tartottak, a hatás csökkenése nélkül helyettesíthetők rövid szénláncú alifás aminosav-maradékokkal, mint amilyenek például az Alá, Leu, Val és Be, melyeket sokkal egyszerűbben és olcsóbban alkalmazhatunk a peptid szintézisben, mint a Glu és His savmaradékokat. Azt is kimutatták, hogy az eredeti 4-10 ACTH 7-es helyzetében levő L—Phe aminosav más balraforgató aminosavakkal, többek között a fent említett rövidszénláncú alifás aminosavakkal helyettesíthető. A találmány tehát az A-NH—CHRi—CO—NH—CHR2 — CO—L—Q—D—Lys—Z I általános képletű peptidek előállítására — ahol A, B, Q, R, Rt és R2, Z jelentése a fenti — valamint az I képletű vegyieteket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására vonatkozik. A Z jelentésénél a terminális csoportok, például az N-(fenilalkil)-aminocsoport és az N-(0-indoliletil)-aminocsoport főleg abban különböznek az aminosav-maradékoktól, hogy nem tartalmaznak karboxilcsoportot. Az I általános képletű vegyietek előállítása ismert módon történik. A peptidek előállításának főbb módszerei a következők: a) szabad karboxilcsoportot és más védett reakcióképes csoportokat tartalmazó aminosav vagy pepiid kondenzációja szabad aminosavat és más védett reakcióképes csoportokat tartalmazó aminosawal, pepiiddel vagy aminnal kondenzálószer jelenlétében, b) aktivált karboxilcsoport és más adott esetben védett reakcióképes csoportot tartalmazó aminosav, peptid kondenzációja szabad aminocsoportot és más védett reakcióképes csoportot tartalmazó aminosavval, pepiiddel vagy aminnal, majd kívánt esetben a védőcsoportokat eltávolítjuk. A karboxilcsoport aktiválását a következőképpen végezhetjük: 2 a karboxilcsoportot átalakíthatjuk savhalogeniddé, aziddá, anhidriddé, imidazoliddá vagy aktivált észterré, példái N-hidroxi-szukcinimid-észterré vagy p-nitrofeil-észterré. Az aminocsoportot a csoport foszfit-amiddá alakításával aktiválhatjuk vagy a „foszforazo”-módszert alkalmazzuk. A fenti kondenzálási reakciókat a következő módszerré! végezhetjük: karbodiimid módszer, azid módszer, a vegyes anhidrid-módszer és az aktivált észter módszer, lásd „The Peptides” I. kötet (Academic Press), E. Schröder és K. Lübke. Az ún. „Solid phase” = szilárd fázis módszert Merrifield írta le a J. Am. Chem. Soc. 85, 2149 (1963)-ban, ezt a módszert is használhatjuk a találmány szerinti peptidek és peptid-származékok előállítására. A reakcióképes csoportokat megakadályozhatjuk abban, hogy részt vegyenek a kondenzációs reakcióban, úgynevezett védőcsoportokkal látjuk el, melyeket ismét könnyen eltávolíthatunk példái hidrolízis vagy redukció segítségével. így példái a karboxilcsoportot hatásosan védhetjük észterezéssel, az észterezést metanollal, etanollal, tercier butanollal, be nz il alkohollal vagy p-mtrobenzilalkohollal végezhetjük, vagy amiddá is átalakíthatjuk a karboxilcsoportot. Ez utóbbi védőcsoportot nem tudjuk könnyen eltávolítani, így ezt csak a végső peptid C-terminális aminosav karboxilcsoportjának védelmére ajáiatos használni. Ebben az esetben a peptid-szintézis közvetlenül az I általános képletű pepiidhez vezet. Az aminosavcsoport hatásos védelmére előnyösek a következő csoportok: savból származó csoportok, például alifás, aromás, aralifás vagy heterociklusos karbonsavból származó csoportok, például acetil-, benzoil- vagy piridin-karboxil-csoport; vagy szénsavból származó csoportok, például etoxikarbonil-, benziloxikarbonil-, t-butoxikarbonil- vagy p-metoxibenziloxikarbonilcsoport; vagy szulfonsavból származó csoportok, például benzol-szulfonil- vagy p-toluol-szulfonilcsoport, de más csoportok, például szubsztituált vagy szubsztituálatlan aril- vagy aralkücsoportok, például benzil- vagy trifenilmetilcsoport, o-nitrofenilszulfenil- vagy 2-benzoil-l-metilvinilcsoport is szóba jöhetnek. Gyakran az is ajáiatos, hogy a lizin e-aminocsoportját és adott esetben a tirozin fenolos hidroxilcsoportját is megvédjük. Ez utóbbi védelem nem mindig lényeges. Ilyen esetekben előnyösen tercier butoxi-karbonil- vagy tozilcsoportot használunk a lizin e-aminocsoportjának és benzilcsoportot a tirozin fenolos hidroxilcsoportjának védelmére. A védőcsoportokat a kérdéses csoport természetétől függően különböző módszerekkel hasíthatjuk le, így példái trifluorecetsav vagy enyhe redukció segítségével például hidrogénnel katalizátor, példái palládium jeleiétében vagy hidrogénbromiddal jégecetben. (L)Met(-K)) vagy dezamino-Met(-K)) N-terminális csoportokat tartalmazó peptidek előállítása úgy történhet, hogy a megfelelő Met vagy dezamino-Met pepiidet ismert módon, példái híg hidrogénperoxid-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
