181815. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gombatermesztéshez szükséges táptalaj készítésére
3 181815 4 A telepre beérkező nyersanyagot betonozott felületű komposztáló téren teregetik szét és itt állítják be locsolással a nedvességtartalmat. Ezt a műveletet az anyag gépekkel történő kazlakba rakása követi. A kazlak keresztmetszeti mérete hasonló a kisüzemi kazlakéhoz, de hosszúságuk több száz méter is lehet. A korszerű telepeken a komposztálás fedett csarnokban történik, hogy az anyagot az időjárás káros hatásaitól (szél, na, csapadék) megvédjék. A csarnokok például 60 x 120 m alapterületűek, és a kazlak között kb. 2 méter szélességű sávokat hagynak szabadon, hogy a közlekedés és a levegőzés biztosítva legyen. A nagyüzemi kazalforgatást kombájn-méretű gép végzi. Ennek egy tüskés hengere a haladás irányában forog, felszedi a kazlat, és egy szállítószalagra dobálja, amely az anyagot kb. 3 m magasra viszi fel. A szalagról az anyag egy másik tüskés hengerre hull, amely szétveri a még egyben maradt anyagcsomókat. Ekkor adagolják az anyagba a bekeverni kívánt adalékokat és a vízpótlás is itt történik. A lehulló anyag sablonba kerül, és a gép összerakott kazlat hagy maga mögött. A gép haladási sebessége óránként kb. 100-120 méter. Az elkészült komposztot villás traktorokkal hordják a komposztáló térről a hőkezelőkbe, amelyek általában mintegy 150-200 m távolságra vannak e tértől. A hőkezelők egymás mellé épített, zárt, egyenként mintegy 10x20, illetve 10x30 méter alaprajzú helyiségek, amelyek nagy terhelés viselésére képzett rácspadlóval vannak ellátva és oldalfaluk jól mosható anyagból készül, vagy ilyennel van burkolva. A hőkezelő helyiségekbe mintegy két méter magasságig töltik be a komposztált anyagot, majd a helyiségeket lezárják, alulról gőzt táplálnak az anyagba, miáltal azt 55—60 °C hőmérsékletre hevítik fel és két-három napig e hőmérsékleten tartják. A gőzenergiát külön telepített kazánliázban állítják elő és távvezetéken juttatják — a nagy gőzenergia-igény miatt — a hőkezelőkbe. A hőkezelés befejezése után az anyagot villás traktorokkal újabb épületbe szállítják, ahol oltóanyagot kevernek hozzá, és zsákolják. E művelet során a traktorok egy garatba dobják be az anyagot, ahonnan szállítószalag juttatja egy keverősilóba, ahol a szemcsíra és a komposzt összekeverése végbemegy. A silóból adagolóval 20 kg csírázott komposztot töltenek polietilén zsákokba. A töltött zsákokat lezárva termesztőhelyekre szállítják. Az így elkészített komposzt mázsánként 18-22 kg gombát ad, ami lényegesen meghaladja a kézi módszerrel előállított komposztból kinyerhető gombamennyiséget. A fentiek szerint a gépesített komposzt-termelés lényegesen korszerűbb a hagyományos kézi módszernél és jobb minőségű anyagot is ad, létesítése azonban olyan nagy beruházási költséget igényel, ami elterjedését gátolja. Az ilyen telepek amortizációja meglehetősen lassú, emellett komoly kivitelezői kapacitás is szükséges létrehozásukhoz. Éppen ezért a kistermelői gombatermesztésnek nagy a jelentősége, mivel azonban komoly felkészültséget igényel egyre kevesebben foglalkoznak vele. Ugyanakkor a gomba fontos népélelmezési cikk és minél nagyobb tömegben való termesztése kívánatos lenne, A gombatermesztés azonban kockázatos vállalkozásnak mondható a kistermelők részéről, mert a termesztőhelyiség nagyon könnyen fertőződik, ami a termés csökkenésével, sőt különösen kedvezőtlen esetekben teljes terméskieséssel jár. Meg jeli említeni, hogy a fertőződés veszélye még a nagyüzemi módszer esetén sincs tökéletesen kiküszöbölve. Kb. 0-15% az összes zsákolt komposztanyagból az ún. ,»fekete zsák”, amely nem hoz termést. Ezekben a zsákokban olyan anyag volt, amelyben - a komposzt fertőzöttsége miatt - a gomba nem tudott életben maradni. A találmány feladata, hogy olyan berendezést szolgáltasson, amely a nagyüzemi módszerrel elérhető minőségű vagy annál jobb komposztot szolgáltat, ugyanakkor létesítési költsége és helyigénye olyan kicsi, hogy kistermelők is beszerezhetik és üzemeltethetik. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a komposzt-készítés valamennyi technológiai műveletét - tehát az anyag fellazítását (megforgatását), nedvesítését, az adalékanyag bekeverését, valamint a hőkezelést ugyanazon zárt téren belül hajtjuk végre, elmarad a kazlak készítésének és átforgatásának, és az ehhez elengedhetetlen nagy alapterületű üzemek létesítésének szükségessége. A találmány további alapja az a felismerés, hogy az anyag mozgatása megfelelő keverőeszközökkel felszerelt forgatható hengerben minden további nélkül megoldható, és amennyiben a henger áttört falazatú, mind a hőkezelés, mind a szellőztetés, mind a nedvesítés könnyen végrehajtható. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan berendezés segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy zárható és átszellőztethető térben elrendezett, fekvő helyzetű, hossztengelye körül két irányban forgatható, áttört falazatú hengere van, és a henger belső palástfelületéhez csatlakoztatott, a hossztengelyre merőleges helyzetbe állítható, és e helyzetből két irányba elfordítható, és elfordított helyzeteiben rögzíthető terelőlapátokból álló lapát-sorokkal rendelkezik; és hogy a henger egyik homloklapjához csatlakozó töltő-ürítőgarata; a hengertérbe vizet tápláló szerkezete, előnyösen perforált csöve, valamint a hengertérbe gőzt tápláló csöve van. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajz alapján ismertetjük részletesen, amelyek a találmány szerinti berendezés egy előnyös kiviteli példáját tartalmazzák. A rajzon az 1. ábrán a berendezés a 2. ábrán bejelölt B—B vonal mentén vett keresztmetszetben látható; a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett keresztmetszet. A berendezésnek rácsos, perforált falú, fekvő helyzetű, hossztengelye körül mindkét irányban forgatható 1 hengere van, amelyben perforált falú 2 vízbevezető cső húzódik végig. A 2 vízbevezető cső a henger x geometriai hossztengelyében (középtengelyében) fekszik; ez egyébként a henger geometriai forgástengelye. Az 1 henger belsejében szegmens alakú 4 terelőlapátokból álló lapátsorok vannak, a jelen kiviteli példa esetében öt lapát-sor, amelyek egymástól azonos ç távolságban húzódnak (2. ábra). Amint az 1. ábrából kitűnik, a 4 lapátok az 1 hen-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
