181684. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és reagens a kreatinkináz mb meghatározására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI 181684 LEÍRÁS Bejelentés napja: 1980. II. 29. (475/80) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : Uniós elsőbbsége: C 12 Q 1/50 w 1979. III. 02. (P 29 08 053.3) Német Szövetségi Köztársaság szabadalmi Tár. . országos TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1982. XII. 28. VíL TüLAJDO^b—^ HIVATAL Megjelent: 1985. III. 30. Feltalálók: dr. Gruber Wolfgang vegyész, Tutzing-Unterzeismering, dr. Lenz Helmut vegyész, Tutzing, dr. Looser Siegfried élelmiszervegyész,_ Weilheim, dr. Linke Hans-Ralf biológus, Risasting, Német Szövetségi Köztársaság Szabadalmas: Boehringer Mannheim GmbH, Mannheim-Waldhof, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás és reagens a kreatinkináz MB meghatározására 1 A találmány tárgya eljárás és reagens a kreatinfoszfckináz MB, amelyet az alábbiakban CK-MB-nek nevezünk, aktivitásának a meghatározására szérumban. Az emberi testben ennek az enzimnek két 5 különböző fajta alegysége fordul elő, az M és B alegység Minthogy az aktív enzim mindig két alegységből van összetéve és mindkét alegység egymással ssabacon kombinálható, három enzimtípus lehetséges: a CK MM izomtípus, a CK-BB agytípus és a 10 CK—MB hibrj t típus, amely főleg a szívizomban toriul ele, szívinfarktus esetén a szérumba jut, és ott megnövekedett koncentrációban található. A szívinfarktus diagnosztizálásához a kreatinfoszfokináz szérumban mért összaktivitása mellett ennek a hib- 15 rid-izoenzimnek az aktivitását is felhasználhatják. Ismert olyan eljárás, amely szerint a kreatinfoszfokináz M alegységével szemben specifikus antitestek beadagolásával az izoenzim CK—MM szérumban előforduló izomtípusát kikapcsolják, majd valamilyen 20 ismert kreatinfoszfokináz mérési módszerrel megmérik a még megmaradó CK-MB hidridenzimet. Ehhez mind kicsapódó, mind gátló antitesteket használtak. Az eljárás egyik hátránya az volt, hogy ekkor a CK-MB hibridenzimet is 80%-kal gátolták (Clin. 25 Chim. Acta, 58., 223-232, (1975)]. Ismert volt már olyan antitestek előállítása is, amelyek a CK-MM izomtípust teljesen, míg a CK-BB agytípust egyáltalán nem gátolták (Immunochemistry, 6. kötet, 681—687. (1969)]. Bár az ilyen antitestek a 30 2 CK-MB hibridenzimben a B alegységet egyáltalán nem gátolták, és így ezáltal megnőtt a meghatározás megbízhatósága, még ez az eljárás is jelentős hátrányokat mutat. Kitűnt ugyanis, hogy az antitest előállításához felhasznált állatok még a legtisztább antigének (CK—MM) alkalmazása esetén is túlnyomórészben olyan szérumot szolgáltattak, amely a CK-MB hibridenzimet több, mint 55%-kal, általában 60—90%-kal gátolta. Ezért arra volt szükség, hogy minden egyes, az immunizáláshoz felhasznált állat esetén megvizsgálják, hogy a képződött antitestek a CK-MB-t csak 50%-kal vagy annál erősebben gátolták-e. Eltekintve az ezáltal okozott ráfordítástól, ez oda vezet, hogy a kinyert szérumok legnagyobb része gyakorlatilag nem használható, minthogy mindig különböző fokozatú gátlások lépnek fel. Összegyűjtött szérumok is csak részben küszöbölik Id ezeket a nehézségeket. Ehhez járul továbbá, hogy szívinfarktus esetén a CK-MB mennyisége a szérumban rendkívül csekély, és olyan antitestek esetén, amelyek ráadásul ennek egy jelentős részét kikapcsolják, erősen csökken az eljárás megbízhatósága. A találmány feladata ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölése és olyan eljárás biztosítása, amely különösen azt teszi lehetővé, hogy a CK-MM-t teljesen, a CK-MB-t azonban 55%-nál jobban gátló antitestek is felhasználhatók oly módon, hogy meghatározható a CK—MB hibridenzimben levő B alegység összaktivitása. 181684
