181675. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített-karbamid-származékok előállítására
3 181675 4 kötőszer és kívánt esetben felületaktív anyag és/vagy katalizátor 10-70 °C-os keverékébe a formamid móljaira számított 1-1,5-szörös mennyiségű klórozószert, előnyösen klórgázt vagy szulfurilkloridot vezetünk, majd adott esetben az R2> helyén 4-acetamino-benzolszulfonil-csoportot tartalmazó (IV) általános képletű vegyületet dezacetilezzük. Ha klórozószerként klórgázt használunk, bizonyos esetekben előnyös lehet katalizátorok — például foszforoxiklorid - alkalmazása. A találmány szerinti reakciókat végrehajthatjuk oldószer távollétében, de oldószerek alkalmazásával is. Oldószerként minden olyan inert szerves oldószer alkalmas, amely a reackiópartnereket oldja, és azokkal a reakció körülményei között nem lép reakcióba. Ilyen oldószerekként példaképpen megemlítjük — az adott esetben klórozott — aromás és alifás szénhidrogéneket, mint amilyenek a benzol, a klórbenzol, a diklóretán, a kloroform és a széntetraklorid, vagy a ketonokat, mint amilyen például az aceton. Arra is van lehetőség, hogy a reakciót víz jelenlétében, adott esetben víz és valamilyen a fentiekben említett szerves oldószer keverékében hajtsuk végre. A klórozást követő reakciólépésben sósav-gáz szabadul fel, amelynek megkötéséről savmegkötő szerek alkalmazásával gondoskodunk. Ilyen savmegkötő szerekként előnyösen alkalmazhatunk tercier aminokat, mint például trietilamint, vagy alkáli- vagy alkáliföldfém-oxidokat, - hidroxidokat -, karbonátokat, illetve -hidrogén-karbonátokat, mint amilyen a kalcium, a magnézium-, a nátrium- és a kálium-karbonát, a magnézium-oxid, a nátrium-, és a kálium-hidrogén-karbonát. Természetesen arra is van lehetőség, hogy a (III) általános képletű helyettesített amin ok feleslegét alkalmazzuk savmegkötő szerként. Az R1 * és R3 jelentésében megadott alkil-csoportok előnyösen 1—6 szénatomosak lehetnek, és szénláncuk egyenes vagy elágazó lehet. Előnyös alkil-csoportokként megemlítjük a metil-, az etil-, a n- és az i-propil-, a n-, a szék-, a i- és a terc-butil-csoportokat, valamint a pentil- és a hexil-csoportokat. A találmány szerinti reakció széles hőmérséklet határok között hajtható végre. Dolgozhatunk 0°C-tól mintegy 100 C-ig terjedő hőmérséklettartományban, előnyösen azonban 0—80 °C között hajtjuk végre a reakciót. Ha a (III) általános képletű helyettesitett aminokat a klórozási lépés végrehajtása után adjuk a reakcióelegyhez, célszerű a klórozás befejeztével enyhe vákuumai eltávolítani a reakcióé légyből a klórozás során keletkezett sósav-gázt és kéndioxid-gázt, valamint az adott esetben feleslegben alkalmazott klórgázt. Eljárásunk további részleteit kiviteli példákon mutatjuk be anélkül, hogy azok a találmányt bármilyen szempontból is korlátoznák. 1. példa 73,7 g (0,54 mól) szulfurilkloridhoz 20-30 °C-on 46,9 (0,46 mól) n-butilformamidot csepegtetünk, a reakcióelegyet a gázfejlődés megszűnte után 50 °C-ra melegítjük, vákuummal megszívatjuk, majd 64 g (0,34 mól) 2-(metoxi-karbonil-amino)- benzimidazol, 30 g (0,3 mól) kalcium-karbonát, 250 ml aceton és 200 ml víz keverékébe csepegtetjük. A reakcióelegyet 20-25 °C-on 5 órán át keverjük, majd tömény sósav-oldattal megsavanyítjuk, a kivált terméket szűrjük, vízzel és metanollal mossuk, végül megszárítjuk. 95,0 g (az elméleti 97%-a) l-(n-butil-karb amoil)- 2-(metoxi-karbonil-amino)- benzimidazolt nyerünk. A tennék spektrofotometriásán meghatározva 95% tisztaságú. 2. példa 50,5 g (0,5 mól) n-butilformamid és 1,0 g foszforoxi-klorid elegyébe 25—35 °C-on addig vezetünk klórgázt, amíg a reakcióelegy elnyeli (mintegy 36-37 g-ot nyel el). Ezután a reakcióelegyet 50 °C-ra melegítjük fel, vákuummal megszívatjuk, majd az 1. példában megadott módon reagáltatjuk tovább. 92,5 g (az elméleti 95%-a) 1-(n-butil-karbamoil)-2- (metoxi-karbonil-amino)-benzimidazolt kapunk. A termék spektrofotometriásán meghatározva 93% tisztaságú. 3. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el, de 2-{metoxi-karbonil-amino)-benzimidazolként 280 ml 15%-os, vizes metoxi-karbonil-ciánamid-oldatból (0,42 mól) és 40,0 g (0,37 mól) o-feniléndiaminból 95—100°C-on, 4 pH-jú reakcióelegyben 5 órás reakcióidővel előállított, ülepített és dekantált 64,0 g (0,34 mól) nyers 2-(metoxi-karbonil-amino)-benzimidazolt használunk. Termékként 95,2 g (az elméleti 99%-a) l-(n-butil-karbamoil)-2-(metoxi-karbonil)-amino)-benzimidazolt kapunk. A termék spektrofotometriásán meghatározva 94% tisztaságú. 4. példa 50,5 g (0,5 mól) n-butilformamid, 70,0 g (0,36 mól) 2-(metoxi-karbonil-amino)-benzimidazol és 111 g (1,1 mól) trietilamin 300 ml diklóretánnal készített oldatába 0-10 °C hőmérsékleten 67,5 g (0,5 mól) szulfurilkloridot csepegtetünk. A reakcióelegyet ezt követően 6 órán át keverjük 25-30 °C-on, majd a kivált terméket szűrjük, metanollal mossuk és szárítjuk. 82,0 g (az elméleti 77%-a) 1 -(n-butiI-karbamoil)-2-(metoxi-karbonil-amino)-benzimidazolt kapunk. A termék spektrofotometriásán meghatározva 96%-os tisztaságú. 5. példa Mindenben az 1. példa szerint járunk el azzal az eltéréssel, hogy savmegkötő szerként 12,0g(0,3 mól) magnézium-oxídot alkalmazunk. 95 g (az elméleti 97%-a) 1 -(n-butil-karbamoil)-2-(metoxi-karbonil-ami-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
