181618. lajstromszámú szabadalom • Integrált rétegelési eljárás

5 181618 6 köri lapok előállítására szándékoznak felhasználni. A talál­mány szerinti eljárás szintén előnyösen alkalmazható olyan fényérzékeny rétegek szubsztrátumokra való laminálására, amelyeket litográfiás nyomólapok előállítására szándékoz­nak felhasználni. A találmány szerinti eljárás megvalósításakor sokféle típu­sú fényérzékeny védőfilm felhasználható. A fény hatására keményedő, negatívként működő védőfilmek általában olyan típusú fotopolimerizálható filmek, mint amilyeneket a 3 469 982 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetnek, illetve olyan típusú, fény hatására térhálósítható anyagok, mint amilyeneket a 3 526 504 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismer­tetnek. A pozitívként működő védőanyagok fény hatására oldható anyagok — például a 3 837 860 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett o­­kinon-diazid-származékok — vagy fény hatására besűríthe­tő anyagok — például a 3 778 270 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalom szerinti biszdiazóniumsók vagy az 1 547 548 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás szerinti aromás nitro-származékok — lehetnek. A találmány szerinti eljárásban előnyösen vizes lúgban feldolgozható fényérzékeny rétegeket használunk abban az értelemben, hogy a rétegek oldhatók és ezáltal vizes lúgol­datban — például 1 súly%-os nátrium-karbonát-oldatban 29,4 'C-on, 90 percig, 1,38 kg/cm2 permetezési nyomáson — előhívhatók. Előnyösen egy lefejthető hordozón levő, fény hatására folyási állapotba kerülő, nem-blokkoló, fotopolimerizálható réteget tartalmazó anyagot használunk, mint amilyet az 1980. május 27-én 153 639 szám alatt benyújtott amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetnek. Egy másik megoldás szerint — különösen akkor, ha a fotopoli­merizálható réteg tapadós — hordozós, polimerizálható ré­teg visszamaradó felülete egy eltávolítható fedőlappal védhe­tő, vagy amikor az anyagot tekercs formájában raktározzák, a réteg felülete a hordozóanyag érintkező hátsó felületével védhető. A száraz bevonatban jelenlevő fényérzékeny készít­mény vastagsága mintegy 0,0008—0,025 cm vagy ennél vas­tagabb. Az alkalmas lefejthető hordozóanyag — amely elő­nyösen nagyfokú dimenzionális stabilitással rendelkezik a hőmérsékletváltozásokkal szemben — kiválasztására szá­mos film szóba jöhet, ilyenek például a hosszú polimerek, így a poliamidok, poliolefinek, poliészterek, vinil-polimerek és a cellulóz-észterek. Ezek vastagsága mintegy 0,0006— 0,02 cm vagy több lehet. Egy különösen alkalmas hordozó­­anyag a transzparens polietilén-tereftalát film, amelynek vas­tagsága mintegy 0,0025 cm. Amikor a találmány szerinti eljárással fényérzékeny réte­geket laminálunk, szükséges, hogy a fénynek nem kitett fényérzékeny rétegnek a polimer hordozóanyaghoz való ad­­héziója (Aj) meghaladja a hordozó nélküli fényérzékeny réteg szakítószilárdságát (B). Hasonlóképpen szükséges, hogy a fénynek nem kitett fényérzékeny rétegnek a szubszt­­rátumhoz való adhéziója (A2) meghaladja a hordozó nélküli fényérzékeny réteg szakítószilárdságát (B). Ezen túlmenően — minthogy a polimer hordozónak lefejthetőnek kell lennie a laminált fotopolimerizálható rétegről — a fényérzékeny rétegnek a szubsztrátumhoz való adhéziójának (A2) szintén nagyobbnak kell lennie a polimer hordozóhoz való adhézió­­jánál (azaz A,-nél). Matematikai megfogalmazásban ez a következőt jelenti: A2 > Aj > B. Ezen adhéziós erők és szakí­tóerők helyes egyensúlya a fényérzékeny rendszerekben úgy alakítható ki, hogy szabályozzuk a monomer és a kötőanyag egymáshoz viszonyított arányát. Mint már említettük, a fényérzékeny réteget úgy alakítjuk ki, hogy az viszonylag kemény és nem-blokkoló legyen, vagyis ne tapadjon oda önmagához vagy a hordozófilmhez nagyobb adhéziós erővel, mint a réteg kohéziós ereje. Ennek eredménye az, hogy nincs szükség egy fedőlapra abból a célból, hogy megakadályozzuk a rétegnek a hordozófilmhez való odatapadását, amikor az feltekercselt állapotban van. Ennek a megoldásnak anyagtakarékossági vetülete van, to­vábbá megszünteti a fedőlap eltávolításának és a lefejtett fedőlap elhelyezésének gondját. Ha az anyag nem tartalmaz eltávolítható, védő hatású fedőlapot, továbbá tekercsek formájában kívánjuk raktároz­ni, akkor adott esetben további, blokkolódás elleni védelmet biztosíthatunk, ha a lefejtő hordozóanyag hátsó oldalára ráviszünk egy vékony lazítóréteget — például viaszt vagy szilikont —, így megakadályozzuk a fotopolimerizálható réteggel való blokkolódást. Egy másik megoldás szerint a bevont fotopolimerizálható réteghez való adhézió a bevo­nandó hordozófelület lánggal való kezelésével vagy elektro­mos töltésmentesítésével előnyösen növelhető. Alkalmas, eltávolítható, védő hatású fedőlapok — amennyiben használunk — szintén a fent felsorolt polimerek közül választhatók meg (hosszú polimer filmek), továbbá vastagságuk is azokéhoz hasonló lehet. Különösen alkalmas a mintegy 0,0025 cm vastagságú polietilén fedőlap. A fent ismertetett hordozó- és fedőlapok jó védelmet nyújtanak a fotopolimerizálható védőrétegnek! A fény hatására keményedő réteget polimer komponen­sekből (kötőanyagok), monomer komponensekből, iniciáto­­rokból és inhibitorokból állítjuk elő. A megfelelő kötőanyagok — amelyek egyedüli kötőanyag­ként vagy más anyagokkal kombinálva használhatók — közül példaként a következőket említjük meg: poliakrilát- és a-alkil-poliakrilát-észterek (például poli[metil-metakrilát] és poli[etil-metakrilátj), polivinil-észterek [például poli(vinil­­-acetát), polivinil-acetát(akrilát), polívinil-acetát(metakrilát) és hidrolizált poli(vinil-acetát)], etilén(vinil-acetát) kopoli­­merek, polisztirol kopolimerek és polimerek [például malein­­savanhidriddel és -észterekkel alkotott kopolimerek], vinili­­dén-klorid kopolimerek [például vinilidén-klorid(akrilonit­­ril)], vinilidén-klorid (metakrilát- és vinilidén-klorid)vinil­­acetát kopolimerek, poli(vinil-klorid) és kopolimerjei [példá­ul poli(vinil-klorid)acetát], telített és telítetlen poliuretánok, szintetikus gumik [például butadién(acetonitril, akrilonitril) (butadién)sztirol, metakrilát(akrilonitril)butadién]sztirol ko­polimerek, 2-klór-butadién-l,3 polimerek, klórozott gumi, valamint sztirol(butadién)sztirol és sztirol(izoprén)sztirol tömbpolimerek, poliglikolok nagy molekulasúlyú poli(eti­­lén-oxid)-jai [átlagos molekulasúlyuk 4000—1 000 000], epo­­xidok [például akrilát- és metakrilátcsoportokat tartalmazó epoxidok], kopoliészterek [például amelyek a HO(CH2)nOH általános képletű poli(metilén-glikol) — amelynek képleté­ben n értéke 2 és 10 közötti egész szám -1-'- és az alábbi vegyületek reagáltatása révén kaphatók: (1) héxahidroteref­­tálsav, szebacinsav és tereftálsav, (2) tereftálsav, izoftálsav és szebacinsav, (3) tereftálsav és szebacinsav, (4) tereftálsav és izoftálsav, valamint (5) kopoliészterek keverékei, amelyek az említett glikolok és (i) tereftálsav, izoftálsav és szebacinsav vagy (ii) tereftálsav, szebacinsav és adipinsav reagál tatásával állíthatók elő], nylonok vagy poliamidok [például N-metoxi­­metil-poli(hexametilén-adipamid], cellulóz-észterek [például cellulóz-acetát, cellulóz-acetát-szukcinát és cellulóz-acetát­­butirát], cellulóz-éterek [például metil-cellulóz, etil-cellulóz és benzil-cellulóz], polikarbonátok, poli(vinil-acetál) [példá-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents