181604. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés technológiai paraméterek tűréstartományai közötti összefüggés, pl. optimális kapcsolat meghatározására

5 181604 6 denkori független változóval arányos eltérítő feszültséget adunk az eltérítő rendszer megfelelő irányú vezérlőbemene­tére. Ilyenkor tehát a megjelenítő eszköz általában speciális kialakítású vagy legalábbis speciálisan csatolunk be vezérlő­jeleket, viszont az adatkezelési rendszernek nem kell külön gondoskodnia az eltérítő rendszer és a független változó közötti szinkronizmusról. Az eddig elmondottakból következik, hogy az eljárás fo­ganatosítására alkalmas berendezésnek igen sokféle, jelentő­sen eltérő változata lehet és az egyik szélső esetben kis adap­ter segítségével kurens építőegységeket kapcsolunk össze rendszerré, míg a másik esetben speciális célkészülékekből építjük fel a berendezést a mindenkori üzemi és gazdaságos­­sági követelményektől függően. A találmány szerinti berendezés bármilyen kiviteli alakjá­ra egyaránt jellemző, hogy van mikroprocesszora, melynek adatbeviteli szervei technológiai állapotadatokat, illetve ter­mékjellemzőket szolgáltató adatforráshoz illeszkedő adatbe­­menetekkel vannak kialakítva, s melynek legalább egy jelki­­menete képernyős megjelenítő eszköz valamely vezérlőbeme­netére csatlakozik. Az adatbemenetek ilyen illeszkedése azonban szintén igen általánosan értelmezhető. Ha rendelke­zésre áll a kereskedelmi forgalomban olyan illesztőeszköz, mely a különböző adatforrásokhoz illeszkedő bemenetekkel van kialakítva, míg jelkimenete(i) a mikroprocesszor vala­mely jelbemenetéhez illeszthető(k), akkor a találmány szerin­ti berendezést nem szükséges külön ilyen illesztőeszközzel ellátni, elegendő, ha olyan adatbemenete van, mely a keres­kedelmi forgalomban kapható ilyen illesztő eszközhöz illesz­kedik. Ugyancsak közös jellemzője valamennyi kiviteli alaknak, hogy az említett vezérlőbemenet, melyre a mikroprocesszor említett jelkimenete csatlakozik: a képpont fényességvezérlő és/vagy színárnyalatvezérlő bemenete és a berendezésnek van az ernyőkép geometriájához — az eltérítési irányokkal egyező irányítással — illeszkedő, elektronikus vagy mecha­nikus szintvonaladója, valamint — kezelőszervvel működ­tethető, a szintvonalra merőleges mozgásirányú — szintvo­nal-eltoló eszköze. A szintvonaladó, amint azt már említettük, lehet — egy­­egy menesztőpályához kapcsolt, egymásra merőleges két vonalzóból álló — vonalzókészlet; a menesztőpálya ilyenkor a képernyő előtt, azzal párhuzamosan van elrendezve. Ilyen­kor a kezelőszervet mindössze a vonalzókészlet megfelelő helyé(i)n kialakított fogantyú(k) vagy azzal funkcionálisan egyenértékű idom(ok) alkotjá(k). Sokoldalúbb szolgáltatás érhető el, ha a szintvonaladó is elektronikus. Egy előnyös kiviteli alaknál a megjelenítő esz­köz egysugaras, s a különböző ábrák egyidejű megjelenítését ennek az egy sugárnak — a szem tehetetlensége által megha­tározott időtartamon belül végzett — többváltozós időmul­tiplex befolyásolása teszi lehetővé, mikor is a multiplex üzemmód a fényesség (szín) kivezérlésére és az eltérítő rend­szerek vezérlésére egyaránt kiterjedhet. Előnyös pl. ha a mikroprocesszor legalább két különböző termékjellemző fel­dolgozására alkalmasan van kialakítva és illesztve, s a mik­roprocesszornak az a szerve (továbbiakban: jeladó), mely az e termékjellemzők pillanatértékeit reprezentáló, a megjelení­tő eszköz megfelelő vezérlőbemenetéhez illesztett villamos jele(ke)t szolgáltatja, időmultiplex üzemű illesztőszerven át csatlakozik a megjelenítő eszköz fényességvezérlő és/vagy színárnyalat vezérlő bemenetéire, mely illesztőszerv ajeladó kimenete és a mikroprocesszor megfelelő jelkimenete közé vagy a mikroprocesszor megfelelő jelkimenete és a fényesség­vezérlő és/vagy színárnyalatvezérlő bemenet közé van kap­csolva. Annak eldöntése, hogy ezt az illesztő szervet az előbb említett első lehetőség szerint a mikroprocesszor szerves ré­szeként építsük-e be, vagy a megjelenítő eszköz bemeneti áramköreként vagy esetleg sem a mikroprocesszornak, sem a megjelenítő eszköznek nem szerves része, hanem kívánt esetben az anélkül is üzemképes két alapvető egység közé külön beiktathassuk, a mindenkori alkalmazási és adaptáci­ós kívánalmaktól függ. A fentiekben adott útmutatások alapján a display techni­ka, illetve a számítástechnika szakemberei a két alapvető építőegység konkrét kialakítását sokoldalúan variálhatják a szokásos ismeretek keretén belül, ezért a további részletes ismertetésnél csak az eljárás alapvető folyamatának példa­­kénti szemléltetésére és néhány lehetséges példakénti kiviteli alak leírására szorítkozunk anélkül, hogy a találmányt ezek­re korlátoznánk. További ismertetésünkben ábrákra tá­maszkodunk. Az 1. ábra és a 2. ábra általánosságban mutatja a kép­ernyőn megjelenített képet és az optimális tűréstartomány megkeresésének lehetőségét azzal az eltéréssel, hogy az 1. áb­rán egy függő változót reprezentáló képfoltot mutatunk, a 2. ábrán egyidejűleg ábrázolt két képfoltot, melyek egyazon termék két minőségi jellemzőjét reprezentáló két függő vál­tozót ábrázolnak a független változók függvényében. A 3. ábra egy képfoltos változatot mutat a példaként már említett acéllemez HB keménységértékének — független változók szerinti — változásának követésére. A 4. ábra sokoldalúan variálható kiértékelési folyamat készüléktechnikai kiszolgá­lására alkalmas kiviteli alak néhány sajátosságát szemlélteti, az 5. ábra ilyen apparátus segítségével végzett összetett meg­jelenítést szemléltet. Az 1. ábrán az első független x változót és a második független y változót derékszögű koordináta rendszerben mu­tatjuk. A magyarázat mutatis mutandis érvényes arra az eset re is, amikor polárkoordináta rendszerben ábrázoljuk az első független g változót és a második független q> változót, illetve általános görbevonalú koordináta rendszerben az első független u változót és a második független v változót. Már említettük, hogy jobb követhetőség céljából olyan foganato­­sítási mód leírására szorítkozunk, melynél a függő változó tűréstartományon belüli értékét reprezentáló képpontok összessége (meghatározott fényességszintje vagy színárnya­lata révén) kiemelkedik a 11 képernyő többi részéből, a háttérből, mely utóbbinak fényessége vagy színárnyalata alapállapot szerinti (pl. sötét). Az 1. ábrán látható 16 képfolt tehát mindazon P. k/i, illetve k az első, illetve második független x, illetve y változó pilla­natértékével arányos kitérítési mérték, vagyis az adott kitérí­tési tengely szerinti pont, mint a képpont egyik koordinátája) képpontok mértani helye, melyekben a független x. és yk változók értékeihez a megengedett tűréstartományon belüli függő változó érték tartozik. A/. 1. ábrán az abszcisszán és az ordinátán jelölt pontok nem valamely egységben kifejezett arányos számértékekhez rendelt pontok, hanem a 16 képfolt kiragadott képpontjai­nak koordinátái, melyeket emelkedő érték szerint sorszá­­mozíunk vagy karakterisztikus jelentésüknek megfelelően jelöltünk. így kivetítettük a legalacsonyabb értékű yl, az ya, yf, y2 és a legnagyobb értékű y3 pontokat, valamint a legala­csonyabb értékű xl, az xa, x2, xf, x3 és a legnagyobb értékű x4 pontokat. Látható, hogy ha az első független x változó az xl pontnak megfelelő értékű, akkor a függő változó értéke csak akkor lesz a megengedett tűréstartományon be­lüli, ha viszont a második független y változó az y 1 pontnak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents