181604. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés technológiai paraméterek tűréstartományai közötti összefüggés, pl. optimális kapcsolat meghatározására
7 181604 8 megfelelő értékű; a független x és y változók egyikének bármilyen megváltozása esetén selejtes terméket kapunk. Az y3 ponthoz viszont két x3 és x4 pont is rendelhető úgy, hogy elfogadható minőségű terméket kapunk, míg a lokálmaximumot jelentő y2 pont értékéhez az x2 pont értéke rendelhető, de az x3 és x4 pontok közötti értékek is. Ha most a vízszintes 14 és 15 szintvonalakat és a függőleges 12 és 13 szintvonalakat pl. azyr y x>5 xf pontokba toljuk, akkor ezek a 12... 15 szintvonalak olyan két Ay és Ax tűréstartományt fognak közre, melyen belül bármely yk, illetve x. pont egymáshoz rendelése esetén mindenképpen jó minőségű terméket kapunk vagyis a 16 képfolt derékszögű 19 részén belüli minden képpontban ez a feltétel teljesül. A 2. ábra kétjegyű hivatkozási számaiban a kisebb helyiértékű számjegy alaki értékét az 1. ábra megfelelő jelentésű hivatkozási számának alaki értékével egyezően választottuk. Ha két különböző minőségi jellemzőt, mint függő változót szemléltető két 27 és 28 képfoltot egyidejűleg megjelenítünk, akkor a két 27 és 28 képfolt átfedése határozza meg a megfelelő minőségű termékre megengedhető állapotjellemzők tartományát. Látjuk, hogy az így kapott eredő 26 képfolt, akárcsak az 1. ábra szerinti 16 képfolt: idomtalan, szabálytalan alakú. A 22, 23, 24, 25 szintvonalak ábrázolt eltolásával ismét olyan — az eredő 26 képfolt 29 részét határoló — két Ay és Ax tűréstartományt kapunk, melyen belül az y és x változók bármely yk, illetve x. pont szerinti értéke esetén jó minőségű termékre számíthatunk. Természetesen a 16 vagy 26 képfoltok 19 vagy 29 részét a megfigyelést végző személy a 16 vagy 26 képfolton belül választhatja szűkebbre és tágabbra individuális mérlegelés szerint. Ha pl. a független x vagy y változó hőmérsékleti érték és a minőségi követelmény teljesülését úgy akarjuk biztosítani, hogy ne kelljen túl nagy hőmérsékleten dolgozni, akkor pl. a 13 vagy 23 szintvonalat az ábrán mutatottnál kisebb értékű x. pontba toljuk el, így a 19, illetve 29 képfolt az ábrázoltnál keskenyebb lesz. Hasonlóképpen a 12 vagy 22 szintvonalat is tolhatjuk az ábrázoltnál magasabb értékű x pontba, ha az ábrázolt Ax tűréstartomány alsó határa túl alacsony — pl. fagypont alatti — hőmérsékletet reprezentál és — bár a minőség megfelelő lenne — nem kívánunk ilyen alacsony hőmérsékleten dolgozni. A különböző állapotjellemzők sajátosságaiból folyóan, s az állapotjellemzők technológiai hátterének figyelembe vételével így a kiértékelő személy sok olyan kiegészítő szempontot is vehet közvetlenül és önkényesen figyelembe a beállásnál, melyekre számítógép csak sokoldalú követelményrendszer előzetes betáplálása és megfelelően hosszantartó futtatási idő esetén tud figyelemmel lenni. Az eddigiek alapján a 3. ábra már nem igényel különösebb magyarázatot. A két tengely a gradiens Pl és gradiens P2 szintvonalmerőlegeseket reprezentálja, a HB{180 háttérből a HB=180 szintvonal által határolt HB}180 tartomány emelkedik ki (3.a ábra). Az első független x változó itt a Pl (C*) hőmérséklet, melyből az x. = 900,1300 és 1500 értékeket kótáztuk, (3.b ábra), míg a második független y változó a P2 (C*) hőmérséklet, melyből az yk = 100, 200, 400 értékeket kótáztuk. A sűrűn vonalkázott 36 képfoltot határolja a HB= 180 szintvonal, s azon belül választottuk a lehető legnagyobb tűréstartományt, a 39 részt. Ha csökkentjük a minőségi követelményt, az így kapott szintvonal által határolt 36' részen belül jóval nagyobb 39' részt (ritkán vonalkázott négyszög) választhatunk és így a minőségés a gazdaságosság közötti kompromisszum keresése igen gyorsan történhet, akár egyéb változók figyelembe vételével is. Látható, hogy az eljárás alapvető jellemzőinek megtartásával annak foganatosítása sokrétűen variálható. A megjelenítő eszköz képernyőjének teljes felületét ábrázolási térnek tekintve, azon belül akár mellérendeléssel, akár alárendeléssel különböző térrészeket tüntethetünk ki. Az 1. ábrán a teljes teret háttérre és a függő változó megengedhető értékeinek tartományát reprezentáló 16 képfoltra osztottuk. A 2. ábrán két különböző függő változó megengedhető értékeinek tartományát reprezentáló két 27 és 28 képfoltot, mint mellérendelt térrészeket tüntettünk ki a háttérből, s ezek fedésével a magasabbrendü további térrészt, az eredő 26 képfoltot. További fölérendeléssel a 16 és 26 képfoltokból kitüntettük a 19 és 29 részeket, mint a kiértékelés eredményeképpen választott technológiai paramétert, mint a technológiai előírásban rögzített tűréstartományt. Mind a mellérendelés, mind a fölé- és alárendelés terén akár térrészek seregével is operálhatunk, aminek csak a rendelkezésre álló eszköz üzemi feltételei szabnak korlátot. Nyilvánvaló, hogy így sokféle változó (akár függő, akár független) egyaránt megjeleníthető és a kiértékelő személy felkészültségének és rutinjának függvényében bonyolult technológiai folyamatok is gyorsan és különböző pillanatnyi követelmények szerint sokoldalúan optimalizálhatok az ábrázolt — gyakorlatilag tetszőleges számú változót reprezentáló — kép(részek) individuális értékelése alapján. A független változók növekvő értékeit térben és/vagy időben egymást követő képekhez rendelhetjük, újabb független változók dimenziói szerint tovább finomíthatjuk a képrész(ek)re bontást. Alkalmazhatunk független változóként eltérő színű szintvonalakat, melyek szuperpozíciója szemlélteti a minden követelményt egyaránt kielégítő tűréstartományt. A képből a nem érdekes részeket diszkriminálással törölhetjük és így a bonyolult összefüggések ábrázolását a kiértékelő személy áttekinthető képpé redukálhatja, egyszerűsítheti. Számítástechnikai eszközök révén ez tetszőlegesen variálható, akár úgy, hogy a berendezés eszközkészletét is tovább bővítjük, és a processzoron az eltérő eszközök megfelelően kombinált működtetését biztosító programot futtatunk, akár úgy, hogy szerényebb eszközkészlet a szubrutinok megfelelő készlete révén szolgáltat sokoldalúan variálható ábrákat. A programok biztosíthatják a vetítési sebesség alkalmas megválasztását és variálását, képrészek nagyítását, kicsinyítését, tartalomfüggő kiemelését, elhanyagolását és az individuális döntési folyamatnak a szükségesre minimálását pl. oly módon, hogy a processzor a betáplált feltételrendszer alapján eleve kiszűri az olyan vezérlőjelek kiadását, melyek a keresett megoldás választását kizáró öszszefüggéseket jelenítenek meg, továbbá képek, képrészek pontonkénti — adott esetben előjelhelyes — összegezését is előírhatjuk programozás révén stb. Az eljárási változatok ilyen sokaságához megfelelően sokrétű az eljárás készüléktechnikai kiszolgálása. Már összefoglaltuk elöljáróban a találmány szerinti berendezés azon jellemzőit, melyek valamennyi változatra, kiviteli alakra egyaránt érvényesek. Példaképpen a továbbiakban további előnyös kiviteli alakok megkülönböztető jellemzőit ismertetjük, melyekre találmányunk nem korlátozódik. A 4. ábrán olyan kiviteli alak lényeges részének tömbvázlatát mutatjuk, melynél tetszőleges számú és jellegű független változó és elvben ugyancsak tetszőleges számú függő változó közötti kapcsolatok jeleníthetők meg és a berendezés felszereltségétől függően a megjelenítés is eléggé szabadon variálható. Ezt az teszi lehetővé, hogy külön fogadjuk és tároljuk a független változók teljes adathalmazát, s a függő változók teljes adathalmazát, de ezenkívül külön fogadjuk és tároljuk azokat az adatokat is, melyek a vezérlőszervek részére előír5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
