181604. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés technológiai paraméterek tűréstartományai közötti összefüggés, pl. optimális kapcsolat meghatározására
3 181604 4 tozók különböző értékkombinációihoz tartozó függő változó értékeket, s az eredményt képernyőn megjelenítik, a látott kép individuális vizuális kiértékelése alapján szükség szerint módosítják a folyamatjellemzőket és ezt a műveletsort szükség szerint ismétlik a keresett végeredmény eléréséig. A vizuális kiértékelés révén valóban megtakarítható sok olyan iterációs lépés, melyet az önálló elgondolással nem rendelkező gép — programja következetes követése során — nem hagyhatna ki. Alapvetően azonban még mindig érvényes, hogy a megfigyelt kép a gépi feldolgozás rutinos menetét követi és nem nyújt közvetlen összehasonlítási alapot a különböző folyamatjellemzők kényszerkapcsolt tűréstartományainak változtatásai és a függő változó ebből eredő megváltozása között. A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy kiküszöböljük ezt az alapvető hiányosságot, mely hiányosság folytán a figyelt kép nem szemlélteti közvetlenül a kapcsolatot a két független változó tűréstartományainak változása és a függő változónak a tűréstartományához képesti magatartása között. A találmány szerint ezt úgy érjük el, hogy a megjelenítő eszközön a sugár kitérítésének mértékét az egyik — pl. vízszintes — irányban valamely technológiai paraméter(eke)t reprezentáló első független változó dimenziója szerint, a másik — pl. függőleges — irányban valamely technológiai paraméter(eke)t reprezentáló második független változó dimenziója szerint kalibrálva, a két változó valamely konkrét pillanatértékeinek fennállásakor mutatkozó függő változó értéknek megfelelően vezéreljük a képernyőnek az adott pillanatértékek szerinti kitérítés által meghatározott képpontjában (P) a fényességet és/vagy a színárnyalatot és az így megjelenített képre — mechanikusan vagy elektronikusan — a két eltérítési iránnyal egyező irányítású szintvonalakat (pl. vízszintes és függőleges irányú eltérítés esetében megfelelő irányú tengelyvonalakat) szuperponálunk és a szintvonalak egymástól független helyzetváltoztatásával (továbbiakban: eltolásával) meghatározzuk azokat a — mindkét kitérítési irányban vett — alsó és felső határértékeket, melyeken belül a független változók bármely lehetséges kombinációja mellett a határolt terület bármely pontjában a megengedett tűréstartományon belül marad a képpont fényessége és/vagy színárnyalata. A fenti jellemzésben szereplő fogalmakat is teljesen általánosan értjük, de a könnyebb követhetőség kedvéért a továbbiakban a fogalmak szűkebb értelmezésével meghatározott példákhoz kapcsolódva adjuk a részletesebb magyarázatot. így pl. a képernyőn mérési eredményeket igen gyakran Descartes koordináta rendszerben mutatott diagramokkal ábrázolnak, de pl. Bessel-függvényszerű diagramoknál polárkoordinátás ábrázolás az előnyös és az is elképzelhető, hogy általános görbevonalú koordináta rendszerben ábrázoljuk a függvényeket. A továbbiakban a részletes magyarázatokat Descartes rendszerbeni ábrázoláshoz kapcsoljuk, a vízszintes kitérítéssel kapott tengelyen kalibrálva az első független x változót és a függőleges kítérítéssel kapott tengelyre kalibrálva a második független y változót, de a mondottak értelemszerűen érvényesek, ha az első független változóra kalibráljuk a polárkoordináta szerinti eltérítés q sugarát és a második független változóra a <p szöget, vagy általános görbevonalú koordinátarendszer esetében az első független változóra az egyik u koordinátát és a második független változóra a másik v koordinátát. Úgyszintén a továbbiakban a képpont kivezérlésének mértékét kétállapotú jellel kifejezhető mennyiségre értelmezzük: a mikroprocesszor a függő változó tűréstartományon belüli értéke esetén igenre vezérli a fényességet és az adott helyen a képpont fényes (vagy meghatározott színárnyalatú), míg a tűréstartományon kívüli függő változó érték esetén a mikroprocesszor kimenőjele nemre vezérel, s a képpont sötét vagy alapszínű marad. Nyilvánvalóan ezt úgy érhetjük el, hogy a mikroprocesszor a függő változó mért értékét diszkriminálja: adott amplitúdótartományon belül tovább engedi, azon kívül nem, stb. De a találmány nem szorítkozik a továbbiakban ismertetendő ezen egyszerű alkalmazásra; elképzelhető a fényesség analóg (vagy kvantált digitális) kivezérlése is, mely esetben a tűréstartományon belül (sőt akár annak környezetére kiterjedően is) a képpontok fényessége vagy színezése többfokozatú és a mérési eredményt reprezentáló képfolt a térkép szintvonalaihoz hasonlóan mélységben tagolt, árnyalt, vagy más jellemző szerint differenciált, pl. eltérő frekvencia vagy intenzitáskülönbség szerint világos stb. Találmányom egyik előnye az ismert hasonló megoldásokhoz képest éppen abban van, hogy a kétállapotú kivezérlés esetén a mikroprocesszort tulajdonképpen csak adatkezelés céljából és a kimenőjel szintfüggő kiválasztására alkalmazzuk; a mérési eredményeket ennél a foganatosítási módnál nem szükséges matematikailag kiértékelni, a kiértékelést teljes egészében a megfigyelő intelligens lény, az ember végzi el. Számítástechnikai szakember számára közvetlenül belátható előny a nem intelligens adatkezelőszervre való szorítkozás. Ugyancsak tetszőlegesen választhatjuk meg a szintvonal szuperponálásának módját és kiterjedtségét. Ha csak egy függőleges és egy vízszintes vonalzót tolunk el, akkor külön kell ráállnunk az alsó és külön a felső határértékre a vizsgálódás során. Ha — és általában ennek van értelme — irányonként legalább két szintvonalat tolhatunk el, akkor közvetlenül közrefogjuk a próbaképpen mindenkor választott tűréstartományt, ami igen szemléletes. Mindazonáltal elképzelhető, hogy éppen csak majorizáló vagy minorizáló igény lép fel; akkor irányonként egyetlen szintvonal eltolása teljesen elegendő. A szintvonalakat természetesen elektronikusan — markeljei mechanizmussal — is szuperponálhatjuk, mely esetben gyakorlatilag korlátlan az eszközkészlet multiplikálásának lehetősége. Igen változatos lehet a három tényező: a megjelenítő eszköz, a megfigyelő és a számítástechnikai eszköz közötti munkamegosztás is. Ha egysugaras megjelenítő eszközt alkalmazunk, akkor — különösen időosztásos vezérlés, multiplex üzemmód alkalmazásával — az emberi vagy számitógépes intelligens beavatkozás teszi lehetővé, hogy a szem tehetetlenségén belüli időosztással egyazon sugár különböző rajzolatokat vetítsen ki. Még az is elképzelhető, hogy ugyanazon sugár időmultiplex vezérléssel felrajzolja — pl. hosszabb utánvilágítás mellett — mind a függő változót reprezentáló képfolto(ka)t, mind a szintvonala(ka)t. így tehát a független változóknak megfelelő kitérítéshez rendelve akár több függő változó is egymás mellett felrajzolható ugyanazon képernyőre és egysugaras esetben nincs is szükség speciális megjelenítő eszközre. Ha szinronizálással rendeljük a független változó értékeit az adott irányú hagyományos sugárkitérítéshez, tehát a mikroprocesszor kezelési mechanizmusa felel az időhelyes — és pusztán ebből folyóan már pozícióhelyes — kivezérlésért, akkor egy kereskedelmi forgalomban kapható televízió-vevőkészülék különösebb átalakítás nélkül is szolgálhat megjelenítő eszközként. Ugyanakkor speciális, pl. többsugaras megjelenítő eszközök is alkalmazhatók és a független változó és az adott irányú kitérítés közötti kényszerkapcsolat úgy is megteremthető, hogy egyszerűen a min5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
