181591. lajstromszámú szabadalom • Gyógyászati berendezés folyadéknyomás és/vagy áramlás létrehozására és mérésére
MAGYAR SZABADALMI 181591 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS 'iH*: Nemzetközi osztályozás: fSp Bejelentés napja: 1981.1. 28. (185/81) NSZO3 A 61 M 23/00 Közzététel napja: 1982. XI. 29. "■ • ai . ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL ST Megjelent: 1985. XII. 31 -, Feltaláló: azonos a bejelentővel Szabadalmas: Dr. Czalbert Halasi János orvos, Dunakeszi Gyógyászati berendezés folyadéknyomás és/vagy áramlás létrehozására és mérésére , A találmány tárgya gyógyászati berendezés folyadéknyomás és/vagy áramlás létrehozására és mérésére, elsősorban epesebészeti műtét közbeni kórismézésre: epevezeték radiomanometriás vizsgálatára, szintjelző edénnyel és ahhoz szeleppel vagy szelepekkel ellátott csővezetéken, illetve csővezeték rendszeren át csatlakoztatott, mérőfolyadékot tartalmazó, függőleges irányban mozgatható mérőedénnyel, valamint a mérőfolyadékot a mérési helyre vezető csővezetékkel. A gyógyászatban, kísérleti élettanban, diagnosztikában gyakran van szükség annak megállapítására, hogy valamely testnedv milyen nyomással, áramlási sebességgel vesz részt az élettani, illetve kóros állapotokban. Az epesebészetben például rendkívül fontos annak megállapítása, hogy az epevezeték átjárhatósága a patkóbél felé az itt elhelyezkedő záróizom gyűrűn keresztül milyen nyomáson jön létre, illetve hogy adott nyomáson mennyi az időegység alatt átáramló folyadékmennyiség. Az epesebészet fejlődésének során bevezették az epeutak feltöltését röntgen kontraszt anyaggal, műtét közben. Az így készített röntgenképeken fontos információk jelentek meg az operáló orvos számára. E módszer továbbfejlesztése a ma is széles körben alkalmazott radiomanometriás eljárás. Ennek során az említett röntgen kontraszt anyag alkalmazásával egyúttal megállapítható az epehólyag telődési nyomása, az átlépési nyomás a patkóbél felé, valamint a reziduális nyomás. Az eljárás foganatosítására leggyakrabban alkalmazott berendezés általában 50 cm hosszú üvegcsőként kialakított szintjelző edényből és 100 ml-es mérőedényből áll. A két edényt Y-alakban gumicsövekkel kötik össze egymással, va-2 lammt a folyadékot az epehólyagba vagy a közös epevezetékbe vezető injekciós tűvel vagy kanüllel. A mérés során a készülék nulla pontját az epevezeték magasságába állítják, majd az injekciós tűt vagy kanült az epehólyagba, illetve a 5 közös epevezetékbe vezetik. Ezután a szintjelző edényhez vezető gumicsövet lezáiják és a mérőedényt lassan emelni kezdik. A mérőedényben megjelenő légbuborékok jelzik az epehólyag telődési nyomását, majd az átlépési nyomást. A következő lépésben az átlépési nyomás szintjére beállított 10 mérőfolyadékot a mérőedényből ismét az epehólyagba vezetik és az egyensúlyi állapot beállásakor az epehólyag reziduális nyomását leolvassák. Ennek az eljárásnak számos hátránya van. Az egyik a szerkezet nehézkes, kézi úton történő kezelése, a nullszint 15 beállítás durva módja, a másik pedig a röntgen kontraszt anyagnak a mérési eredményeket megváltoztató esetleges hatása. Ez utóbbi kiküszöbölésére választották utóbb szét a manometriát és a röntgen kontraszt anyaggal végzett mérést. Jóllehet ezzel a röntgen kontraszt anyagnak a manometri- 20 ás mérést befolyásoló hatását kiküszöbölték, az eljárás bonyolultsága nem csökkent és a szerkezet kezelhetősége sem javult, ellenkezőleg, tovább nehezedett. Az eljárás egy másik változata szerint a mérőfolyadékot fecskendőből, vízmanométeren keresztül juttatják az epeve- 25 zetékbe, így a kívánt nyomást a fecskendő állításával lehet biztosítani, a nyomásértékeket pedig a manométeren lehet leolvasni. Ez a megoldás viszonylag egyszerű, de pontatlan és rendkívül korlátozottan használható. Még egyszerűbb eljárás a műtét közben jelentkező nyomá- 30 sok, illetve nyomásingadozások mérésére, amikor az epeve-181591
