181566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés növények magvainak bevonására

7 181566 8 min van. Ezután az előre haladó magok halmazára a máso­dik 13 szórófúvókából vizet permetezünk, mégpedig minden 44 kg magra 0,3 litert. A folyamatosan haladó magvak hal­maza ezután folyamatosan halad előre az 1 lapátos keverő fölső vége felé és e fölső, kiömlő végen elhagyja a 2 lapátos keverő szakasz terét. A magvak súlyuk következtében ke­resztülhullnak a 4 aknán és a 3 lapátos keverő szakasz beömlő végén a vályúba kerülnek. A létrejött maghalmaz ezután végighalad az alsó lapátos keverő szakasz hosszán és ennek kiömlő végénél lényegében különálló magvak alakjá­ban keresztülhull a 14 kiömlőaknán és a 16 szállítószalagra jut, amely itt már fölvette U vagy csonkakúppá alakuló V alakját. A 13 szórófúvókán keresztül bepermetezett víznek az a hatása, hogy a polikarbamid záró keverék kikeményedése meggyorsul. A maghalmaz első 12 szórófúvóka alatti áthala­dása és 16 szállítószalagra való ráömlése közötti, berende­zésben való tartózkodási idejének tét fő célja van. Az első cél, hogy a magvak kielégítően összekeveredjenek a folyé­kony bevonó anyaggal és biztosítva lpgyen a folyékony bevo­nó anyagnak magfelületeken való teljesen egyenletes eloszlá­sa, valamint a kikeményedés meggyorsítására a víz egyenle­tes eloszlása. A második cél a magvakon levő bevonat anyag záró keveréke többé-kevésbé részleges vagy kezdeti kikemé­­nyedésének a lapátos keverőben való keverés révén, vala­mint a 7 légfúvó segítségével keltett vákuum révén végzett acetongőz és vízgőz elszívás által való jelentős előmozdítása. Az egész lapátos keverő legfőbb feladata a bevonó keve­rék és víz magfelületeken való kívánt eloszlásának elérése. Az 1 lapátos keverőben a tartózkodási idő aránylag rövid lehet. Az előzőkben ismertetett műveleti körülmények kö­zött a magvaknak a fölső lapátos keverő szakasz 10 mérő­henger alatti részére jutása és a 14 kiömlőaknán való keresz­­tülömlése között a magvak körülbelül 1 percig tartózkodnak a lapátos keverőben. A lapátos keverő vályújaiban való tartózkodásnak ez a rövid időtartama az eljárás szempontjá­ból nagyjelentőségű, mert lehetővé teszi a bevonó keverék­nek és minden esetleg kívánatos, kikeményedést gyorsító anyagnak a felületeken a magvak keverése vagy rázása révén való megfelelő elosztását anélkül, hogy elérnénk azt a pon­tot, amelynél a folyamatos keverés a kész bevonatban törése­ket okoz, mint vizsgálataink során az állandó és hosszú ideig tartó keverést alkalmazva tapasztaltuk. A 16 szállítószalag általában percenként 60 cm-es sebes­séggel halad előre, tehát lényegében lassabban, mint aho­gyan a magvak mozognak a lapátos keverőben. E sebesség­­különbség eredményeként a 16 szállítószalagra hullott mag­vak torlódnak, jelentős térfogatú halmazba gyűlnek, amely halmazban a magvak nagy részét minden oldalon más mag­vak veszik körül. Az ismertetett műveletek során a folyama­tos maghalmaz lapos csonkakúp formájú függőleges kereszt­metszeti alakot vesz föl, amely keresztmetszet alak legna­gyobb magassága körülbelül 13—16 cm. Mivel a bevonat keverék a bevont magvaknak szállítószalagra jutása idején még nincs kikeményedve, még ragadós, a magvaknak szállí­tószalagon való torlódása, összegyülemlése agglomerálódott maghalmazt hoz létre, amely nagy tömegű, és amelyben a magvakat a ragadós bevonat keverék tartja össze. Amikor a szállítószalag előre halad és magával viszi a maghalmazt, maga a maghalmaz lényegében sztatikus állapotban van, mert a halmazt képező magvak, vagy legalábbis ezek nagy része lényegében zavarás nélkül van egymáshoz rögzítve a ragadós bevonó keverék hatására. A 16 szállítószalagon kiformált maghalmaz sztatikus állapotának is nagy jelentő­sége van a találmány szerinti eljárás szempontjából, mivel a bevonó keverék ekkor lényegében külső erők jelenléte nél­kül, aránylag nagy térben eloszlott állapotban járulékos kikeményedési folyamaton mehet át. Ha ekkor külső erők hatnának a maghalmazra, akkor ezek a maghalmazt idő előtt szétbomlasztanák, a bevonat kialakulását zavarnák, a teljesen kikeményedett bevonatban repedések, törések kép­ződnének. A magvak a 14 kiömlőaknából folyamatosan áramlanak a 16 szállítószalagra, ezért a 16 szállítószalag által előre mozgatott maghalmaz folyamatos. Az ismertetett művelet­ben és a 16 szállítószalag percenkénti 60 cm-es sebességénél a sztatikusan agglomerálódott maghalmaznak a 16 szállító­­szalag kiömlő végéig való jutásáig 16 szállítószalagon való tartózkodási ideje körülbelül 10 perc. Ez alatt az áthaladási idő alatt a magvakon levő bevonat keverékben járulékos kikeményedés megy végbe és ez alatt egy kritikus időszakasz­ba kerül, amelyben az agglomerálódott maghalmaz föltörhe­­tő anélkül, hogy az egyes magvakban károsodás következne be. Az egyedekre széthullott magvak gyorsan újból csoport­ba gyűjthetők anélkül, hogy agglomerálódás jönne létre. Az előre haladó, sztatikus állapotban levő maghalmazban levő bevonat keverék kikeményedése megkönnyíthető azáltal, hogy az acetongőzöket és vízgőzöket elvonjuk a maghalmaz környezetéből. Az elvonás azáltal végezhető, hogy a részben zárt teret 35 filmmel körülvéve ezen belül a 36 csőhöz csatla­kozó légfúvó segítségével vákuumot keltünk. Amikor az agglomerálódott maghalmaz eléri a 15 szalagos szállítószerkezet kiömlő végét, akkor az ilyen típusú szerke­zeteknél szokásos módon a fölfelé hajlított szélű vagy U ala­kú 16 szállítószalag gyorsan ellaposodik, illetve kiterített sík állapotba kerül közvetlenül a rajzokon nem látható fő hajtó­henger középvonala előtt, vagy a hajtó vagy terhelő henger fölé haladása során a 16 szállítószalag legnagyobb kinyúlá­sától körülbelül 60—90 cm-re. Ezen a ponton a maghalmaz­ban levő magvak majdnem a teljes elpárolgásra képes folya­déktartalmukat, azaz acetont és vizet már elvesztették, és hasonló módon a bevonat keverék lényegében már teljesen elvesztette ragadósságát. Ezen a ponton a bevonat keverék kikeményedése már előrehaladott állapotban, rövid idővel a kikeményedés befejezése előtt van és az agglomerálódott magvak ekkor töréssel vagy más módon szétválaszthatok egymástól anélkül, hogy az elválasztás során a bevonatban repedés, törés lépne föl. Ezen a ponton a maghalmaz széteső­­nek mondható és további előnyös tulajdonság — főként ha vékony bevonatot alkalmazunk —, hogy az agglomerálódott halmaznak különálló magvakra való széttöréséhez nagyon kis erőre van szükség. A 16 szállítószalag lapossá válása következtében a sztatikus maghalmaz rendszerint részben vagy teljesen összeesik, a sztatikus maghatmaz olyan mag­halmazzá alakul át, amely lényegében a 16 szállítószalag 61 cm-es névleges szélességén szétterül, és amelynek függőle­ges keresztmetszete lapos csonkakúp alakú. A maghalmaz ilyen összeesése és szétterülése az agglomerálódott magvak­ból álló halmaznak kisebb halmazokra vagy darabos töm­bökre való kezdeti törését váltja ki, és természetesen bizo­nyos mennyiségű mag különállóvá is válik. Ezt a különböző nagyságú agglomerálódott tömbök alakjára és különálló magvakra részben föltört maghalmazt a 16 szállítószalag folyamatosan a szalagos szállítószerkezet kiömlő vége felé szállítja, ahol ez súlyánál fogva 17 szétbomlasztó szerkezet­be, és itt a 23 és 24 tengelyeken levő 18 kerekek közötti térbe hull. A hajtott 23 tengely általában percenkénti 95 fordulat­­számmal forog. A kerekek gumiujjai így érintkezésbe kerül­nek a maghalmazzal, erre nyíró erőkkel hatnak, minek ered­ményeként a maghalmaz lényegében teljesen szétbomlik kü­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents