181566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés növények magvainak bevonására
7 181566 8 min van. Ezután az előre haladó magok halmazára a második 13 szórófúvókából vizet permetezünk, mégpedig minden 44 kg magra 0,3 litert. A folyamatosan haladó magvak halmaza ezután folyamatosan halad előre az 1 lapátos keverő fölső vége felé és e fölső, kiömlő végen elhagyja a 2 lapátos keverő szakasz terét. A magvak súlyuk következtében keresztülhullnak a 4 aknán és a 3 lapátos keverő szakasz beömlő végén a vályúba kerülnek. A létrejött maghalmaz ezután végighalad az alsó lapátos keverő szakasz hosszán és ennek kiömlő végénél lényegében különálló magvak alakjában keresztülhull a 14 kiömlőaknán és a 16 szállítószalagra jut, amely itt már fölvette U vagy csonkakúppá alakuló V alakját. A 13 szórófúvókán keresztül bepermetezett víznek az a hatása, hogy a polikarbamid záró keverék kikeményedése meggyorsul. A maghalmaz első 12 szórófúvóka alatti áthaladása és 16 szállítószalagra való ráömlése közötti, berendezésben való tartózkodási idejének tét fő célja van. Az első cél, hogy a magvak kielégítően összekeveredjenek a folyékony bevonó anyaggal és biztosítva lpgyen a folyékony bevonó anyagnak magfelületeken való teljesen egyenletes eloszlása, valamint a kikeményedés meggyorsítására a víz egyenletes eloszlása. A második cél a magvakon levő bevonat anyag záró keveréke többé-kevésbé részleges vagy kezdeti kikeményedésének a lapátos keverőben való keverés révén, valamint a 7 légfúvó segítségével keltett vákuum révén végzett acetongőz és vízgőz elszívás által való jelentős előmozdítása. Az egész lapátos keverő legfőbb feladata a bevonó keverék és víz magfelületeken való kívánt eloszlásának elérése. Az 1 lapátos keverőben a tartózkodási idő aránylag rövid lehet. Az előzőkben ismertetett műveleti körülmények között a magvaknak a fölső lapátos keverő szakasz 10 mérőhenger alatti részére jutása és a 14 kiömlőaknán való keresztülömlése között a magvak körülbelül 1 percig tartózkodnak a lapátos keverőben. A lapátos keverő vályújaiban való tartózkodásnak ez a rövid időtartama az eljárás szempontjából nagyjelentőségű, mert lehetővé teszi a bevonó keveréknek és minden esetleg kívánatos, kikeményedést gyorsító anyagnak a felületeken a magvak keverése vagy rázása révén való megfelelő elosztását anélkül, hogy elérnénk azt a pontot, amelynél a folyamatos keverés a kész bevonatban töréseket okoz, mint vizsgálataink során az állandó és hosszú ideig tartó keverést alkalmazva tapasztaltuk. A 16 szállítószalag általában percenként 60 cm-es sebességgel halad előre, tehát lényegében lassabban, mint ahogyan a magvak mozognak a lapátos keverőben. E sebességkülönbség eredményeként a 16 szállítószalagra hullott magvak torlódnak, jelentős térfogatú halmazba gyűlnek, amely halmazban a magvak nagy részét minden oldalon más magvak veszik körül. Az ismertetett műveletek során a folyamatos maghalmaz lapos csonkakúp formájú függőleges keresztmetszeti alakot vesz föl, amely keresztmetszet alak legnagyobb magassága körülbelül 13—16 cm. Mivel a bevonat keverék a bevont magvaknak szállítószalagra jutása idején még nincs kikeményedve, még ragadós, a magvaknak szállítószalagon való torlódása, összegyülemlése agglomerálódott maghalmazt hoz létre, amely nagy tömegű, és amelyben a magvakat a ragadós bevonat keverék tartja össze. Amikor a szállítószalag előre halad és magával viszi a maghalmazt, maga a maghalmaz lényegében sztatikus állapotban van, mert a halmazt képező magvak, vagy legalábbis ezek nagy része lényegében zavarás nélkül van egymáshoz rögzítve a ragadós bevonó keverék hatására. A 16 szállítószalagon kiformált maghalmaz sztatikus állapotának is nagy jelentősége van a találmány szerinti eljárás szempontjából, mivel a bevonó keverék ekkor lényegében külső erők jelenléte nélkül, aránylag nagy térben eloszlott állapotban járulékos kikeményedési folyamaton mehet át. Ha ekkor külső erők hatnának a maghalmazra, akkor ezek a maghalmazt idő előtt szétbomlasztanák, a bevonat kialakulását zavarnák, a teljesen kikeményedett bevonatban repedések, törések képződnének. A magvak a 14 kiömlőaknából folyamatosan áramlanak a 16 szállítószalagra, ezért a 16 szállítószalag által előre mozgatott maghalmaz folyamatos. Az ismertetett műveletben és a 16 szállítószalag percenkénti 60 cm-es sebességénél a sztatikusan agglomerálódott maghalmaznak a 16 szállítószalag kiömlő végéig való jutásáig 16 szállítószalagon való tartózkodási ideje körülbelül 10 perc. Ez alatt az áthaladási idő alatt a magvakon levő bevonat keverékben járulékos kikeményedés megy végbe és ez alatt egy kritikus időszakaszba kerül, amelyben az agglomerálódott maghalmaz föltörhető anélkül, hogy az egyes magvakban károsodás következne be. Az egyedekre széthullott magvak gyorsan újból csoportba gyűjthetők anélkül, hogy agglomerálódás jönne létre. Az előre haladó, sztatikus állapotban levő maghalmazban levő bevonat keverék kikeményedése megkönnyíthető azáltal, hogy az acetongőzöket és vízgőzöket elvonjuk a maghalmaz környezetéből. Az elvonás azáltal végezhető, hogy a részben zárt teret 35 filmmel körülvéve ezen belül a 36 csőhöz csatlakozó légfúvó segítségével vákuumot keltünk. Amikor az agglomerálódott maghalmaz eléri a 15 szalagos szállítószerkezet kiömlő végét, akkor az ilyen típusú szerkezeteknél szokásos módon a fölfelé hajlított szélű vagy U alakú 16 szállítószalag gyorsan ellaposodik, illetve kiterített sík állapotba kerül közvetlenül a rajzokon nem látható fő hajtóhenger középvonala előtt, vagy a hajtó vagy terhelő henger fölé haladása során a 16 szállítószalag legnagyobb kinyúlásától körülbelül 60—90 cm-re. Ezen a ponton a maghalmazban levő magvak majdnem a teljes elpárolgásra képes folyadéktartalmukat, azaz acetont és vizet már elvesztették, és hasonló módon a bevonat keverék lényegében már teljesen elvesztette ragadósságát. Ezen a ponton a bevonat keverék kikeményedése már előrehaladott állapotban, rövid idővel a kikeményedés befejezése előtt van és az agglomerálódott magvak ekkor töréssel vagy más módon szétválaszthatok egymástól anélkül, hogy az elválasztás során a bevonatban repedés, törés lépne föl. Ezen a ponton a maghalmaz szétesőnek mondható és további előnyös tulajdonság — főként ha vékony bevonatot alkalmazunk —, hogy az agglomerálódott halmaznak különálló magvakra való széttöréséhez nagyon kis erőre van szükség. A 16 szállítószalag lapossá válása következtében a sztatikus maghalmaz rendszerint részben vagy teljesen összeesik, a sztatikus maghatmaz olyan maghalmazzá alakul át, amely lényegében a 16 szállítószalag 61 cm-es névleges szélességén szétterül, és amelynek függőleges keresztmetszete lapos csonkakúp alakú. A maghalmaz ilyen összeesése és szétterülése az agglomerálódott magvakból álló halmaznak kisebb halmazokra vagy darabos tömbökre való kezdeti törését váltja ki, és természetesen bizonyos mennyiségű mag különállóvá is válik. Ezt a különböző nagyságú agglomerálódott tömbök alakjára és különálló magvakra részben föltört maghalmazt a 16 szállítószalag folyamatosan a szalagos szállítószerkezet kiömlő vége felé szállítja, ahol ez súlyánál fogva 17 szétbomlasztó szerkezetbe, és itt a 23 és 24 tengelyeken levő 18 kerekek közötti térbe hull. A hajtott 23 tengely általában percenkénti 95 fordulatszámmal forog. A kerekek gumiujjai így érintkezésbe kerülnek a maghalmazzal, erre nyíró erőkkel hatnak, minek eredményeként a maghalmaz lényegében teljesen szétbomlik kü5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
