181566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés növények magvainak bevonására
5 181566 6 A lapátos keverő úgy van elhelyezve, hogy a bevont magvak a második 3 lapátos keverő szakasz kiömlő végéről egy függőleges 14 kiömlőaknába hullnak, amely 15 szalagos szállítószerkezet fölött függőlegesen van elhelyezve. A 15 szalagos szállítószerkezet úgy van kiképezve, hogy ennek 16 szállítószalagja U alakú, pontosabban csonkakúpossá tett V alakú vályút képez, amelyben a bevont magvak torlódhatnak és egy folyamatos, laza halmazállapotú anyaggá agglomerálódhatnak. A 16 szállítószalag rendszerint 61 cm széles (kiterített állapotban) és ilyen szélességgel fordul a 15 szállítószalagot tartó hengerek körül. A 15 szalagos szállítószerkezet teteje, a kiömlő vége felé emelkedése közben a 16 szállítószalag csonkakúp alakra formált, V alakú vályúvá van vezetve, amelynek sík alja körülbelül 35—40 cm, két oldala pedig körülbelül 10—13 cm méretű. A 16 szállítószalag az agglomerálódott bevont magvakból álló terhét a 15 szalagos szállítószerkezet kiömlő végén a 17 szétbomlasztó szerkezetbe hullatja. A 17 szétbomlasztó szerkezetben a magvak széttörése vagy szétbontása megfelelő módon végrehajtható két egymásba kapcsolódó, küllős peremnélküli 18 kerék segítségével, amelyek részletei a 2. és 3. ábrákon láthatók. A 18 kerekek olyan típusúak is lehetnek, amilyeneket kukoricafosztó szerkezetekben alkalmaznak. Ezek révén a szétbomlasztási művelet előtti kezelések eredményeként darabos tömbökben levő magvak megfelelő módon szétválaszthatok. A 18 kerekek közepes keménységű gumiból vannak és a szokásos gumivulkanizálási eljárással állíthatók elő. Amint főként a 2. ábrán látható, mindegyik 18 keréknek több 19 gumiujja van, amelyek vastagsága a 20 alaprésztől kifelé haladva csökken. A 20 alaprész a 21 kerékagyhoz kapcsolódik, amelyben négyszög keresztmetszetű tengelyt befogadó 22 nyílás van. Mindegyik 18 kerék átmérője általában körülbelül 32 cm és mintegy 13 gumiujja van, amint a 2. ábrán látható. Mindegyik gumiujj körülbelül 10 cm hosszú és négyszög keresztmetszetű alaprészénél 1,9 cm oldalméretű. A csúcsán a lekerekített végtől befelé körülbelül 0,66 cm távolságra a négyszög keresztmetszet oldalhosszúsága körülbelül 1,25 cm. A 21 kerékagy átmérője körülbelül 5,1 cm és vastagsága mintegy 3,8 cm. A 20 alaprész átmérője ezért körülbelül 11,5 cm. Amint főként a 3. ábrán látható, a 18 kerekek 23 és 24 tengelyekre vannak szerelve, amelyek bármilyen kialakításúak lehetnek, csak az a fontos, hogy a művelet során föllépő erőkkel szemben a 18 kerekeket együttforgóan, erősen tartsák. Olyan tengely is használható, amely kör keresztmetszetű, és amelyhez négy fémrúd van hegesztve úgy, hogy négyszög keresztmetszetű rúdként illeszkedik a tengelyt befogadó 22 nyílásba. A 23 és 24 tengelyek általában 61 cm hosszúak és olyan 25 csapágyakban vannak ágyazva, amelyek négyszög keresztmetszetű 26 rudakra vannak szerelve. A 26 rudak 3,8 cm-es szögvasból levő 27 főkeretre vannak erősítve. A 27 főkeret általában körülbelül 160 cm hosszú azon az oldalain, amelyek párhuzamosak a 23 és 24 tengelyekkel, másik két oldala pedig körülbelül 117 cm hosszú. Egy 28 motor 29 tartólapra van erősítve, amely a 26 rudakhoz van rögzítve. A 29 tartólap általában körülbelül 34,3 cm-re nyúlik ki a 27 főkerettől. A 23 tengelyhez 30 lánckerék van erősítve, amelyet 31 lánc hajt. A 31 láncot a 28 motorhoz tartozó 32 lánckerék hajtja. A 23 tengely körülbelül 34,3 cm-re van a 29 tartólaptól és körülbelül 25,4 cm-re a 24 tengelytől. A 18 kerekek úgy vannak a 23 és 24 tengelyekre szerelve, hogy az egy tengelyen levő, szomszédos 18 kerekek 21 kerékagyainak oldalfelületei egymással érintkeznek. A 23,24 tengelyek mindegyikén tizenkét 18 kerék van. Mint főként a 3. ábrán látható, a 23 tengelyen levő 18 kerék és a 24 tengelyen levő 18 kerék gumiujjainak végei egymást átfedik, egymásba nyúlnak. Az átfedés mértéke általában 6,3 cm. Az ábrákon látható kialakítás esetén a 18 kerekek 19 gumiujjainak oldalai kefélő érintkezésbe kerülnek forgás közben a másik tengelyen levő 18 kerekek 19 gumiujjainak oldalaival. A 24 tengelyen levő 18 kerekek lényegében csak a kefélő érintkezés következtében ellenkező irányban forognak, mint a 23 tengelyen levő 18 kerekek, és lényegében hajtóerőt fejtenek ki azok a magvak is, amelyek a 23 tengelyen levő 18 kerekek hajtó mozgása révén a 24 tengelyen levő 18 kerekek felé mozognak. A 24 tengely természetesen hajtható motorral vagy hasonlóval is, azonban akkor is kielégítő eredményt kapunk, ha a hajtást az ismertetett módon oldjuk meg. A 23 és 24 tengelyek általában körülbelül 45 cm-rel a szállítószalag alja vagy a vályú alsó síkja alatt vannak a 17 szétbomlasztó szerkezetben elhelyezve. A 16 szállítószalag fölső ága úgy van elhelyezve, hogy a 16 szállítószalag kiömlő végére jutó mag közvetlenül, saját súlya következtében a 18 kerekek közé, a 23 és 24 tengelyek közötti távolság felezőjében levő vízszintes síkba esik. A 17 szétbomlasztó szerkezet alsó részén 33 nyílás van, amelyen keresztül a szétbomlasztó kezelés után a mag nagyrészt vagy kizárólag súlyánál fogva hull egy 34 gyüjtötartályba. A kikeményítés megkönnyítése és a gőzök kezelési folyamatból való eltávolításának előmozdítására azt találtuk, hogy előnyös az ilyen gőzöket akkor eltávolítani, amikor a magvak a 16 szállítószalag felé és e mentén, valamint a 17 szétbomlasztó szerkezetbe mozognak. Ebből a célból előnyös, ha az egész 15 szalagos szállítószerkezetet és a 17 szétbomlasztó szerkezetnek egyébként nyitott fölső részét egy politén anyagú 35 filmmel vesszük körül, amelyet egy a rajzokon nem ábrázolt tartó szerkezetrésszel feszítünk ki annak elkerülésére, hogy a zárt térben keltett kisebbnagyobb vákuum hatására a film összeomoljon. A gőzöket e műveleti szakaszban 36 csövön keresztül szívjuk el, amely megfelelően illesztve van a 35 filmen keresztültolva és a 16 szállítószalag fölső részén olyan helyen van tartva, amely — áramlási irányban nézve — előbb van, mint a magvak beömlési útját meghatározó 14 beömlőakna, mint ahogyan az 1. ábra mutatja. A 36 cső összeköthető a 6 csővel vagy a 7 légfúvóval is, vagy egy saját, független légfúvóval is ellátható, ha erre szükség van. A bevonási eljárás és az 1., 2. és 3. ábrákon vázolt berendezés jellemzői nyilvánvalóvá válnak az eljárásnak következő sajátságos és előnyös foganatosítási módja ismertetéséből, amely eljárás során a késleltetett csírázás eléréséhez bevont gabonamagvakat a 9 magtartályból 10 mérőhengerben való mérés után körülbelül 38 kg/perc sebességgel az 1 lapátos keverő fölső szakaszában levő vályúba ömlesztjük. Üzembe helyezzük a 7 légfúvót és a 36 csőhöz csatlakozó légfúvót, ami által az egész zárt térben kismértékű vákuumot keltünk annak érdekében, hogy megkönnyítsük a vízgőz és a szerves oldószer-gőzök eltávolítását és ezáltal elkerüljük a berendezés szennyeződését. A gőzök megfelelő eltávolításával jelentősen meggyorsítjuk a záró bevonatanyag kikeményedését is. A fölső és alsó lapátos keverő szakaszokban a lapátok tengelye 57 fordulat/perc sebességgel forog és a lapátok a gabona, például kukorica magvakat folyamatosan mozgatják előre az első 12 szórófúvóka alá, amelyből polikarbamid lenolajkence bevonat keveréket permetezünk az előre haladó magvakra, mégpedig 1,5 litert minden 44 kg-ra. A használt polikarbamid lenolajkence kereskedelmi minőségű és a keverékben 27,3 súlyszázalék szilárd anyagot tartalmazó aceton oldat, 2 súlyrész izocianát előpolimer és 1 súlyrész poliketi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
