181530. lajstromszámú szabadalom • Árambevezető és elektróda, valamint gázkisüléses lámpa és eljárás gázkisüléses lámpa előállítására
3 181530 4 A lámpagyártás során fontos paraméterként kell figyelembe venni az ívben fellépő feszültségesést. Ezt állandó értéken kell tartani, nagysága azonban arányosan változik az elektródák közötti rés nagyságával. Ennek megfelelően, ha a lámpa és ezzel az elektródák közötti rés mérete csökken, fokozott jelentőséggel bír a rés méretének pontos betartása. További fontos tényező, hogy az ilyen lámpákban a bura végeinek melegedését alapvetően befolyásolja az elektródák mérete, illetve az ívkamrába történő benyúlásuk mértéke. Minthogy a bura melegedése meghatározza a többlet elgőzölgésének mértékét, ez főként a fémhalogenidekkel töltött lámpákban fontos, minthogy ezek a lámpa hűvösebb részein hajlamosak a kicsapódásra. Ezért rendkívül fontos az ilyen lámpák elektródái közötti távolság pontos betartása és az elektródák pontos tájolása. A pontosság szerepe annál nagyobb, minél kisebb méretű maga a lámpa. A 868 764 sz. belga szabadalmi leírás olyan új lámpa konstrukciókat ismertet, amelyek speciálisan formált burákat tartalmaznak. Ebben kis méretű átvezetések vannak kialakítva, hogy a lámpavégeknél fellépő veszteségeket csökkentsék. Az ilyen jellegű új lámpakonstrukcióknál, valamint a kis méretű ívkamrákkal rendelkező lámpáknál, ahol az ívkamra térfogata kisebb, mint 1 cm3, alapvető fontosságú mind az elektródák közötti rés nagyságának, mind elhelyezkedésének pontos betartása. A jelen találmánnyal olyan elektróda bevezető kialakítása a célunk, amely jól beépíthető és hermetikusan rögzíthető a meglágyított üvegszerű anyagba, elsősorban kvarc üvegbe és amely a korábbi elektróda bevezetőknél nagyobb merevséggel rendelkezik, ugyanakkor önközpontosító módon megkönnyíti az elektróda pontos elhelyezését az ívkamrában. Ugyancsak célunk a találmánnyal olyan eljárás kidolgozása lámpa előállítására, amely lehetővé teszi az elektródák behelyezését és rögzítését vízszintes helyzetben lévő burákba. A találmány szerint az elektródákat olyan nyakrészekbe illesztjük be, amelyek átmérője egyenletes és elég nagy ahhoz, hogy bármelyik elektróda bevezetést átvezessük rajta. Miután az elektróda bevezetőket beillesztettük és pontosan tájoltuk, a bevezetéseknek ezeket megfelelő pontossággal kell az adott helyzetben tartaniok, amíg a biztonságos rögzítés meg nem történik. A kitűzött feladatot a találmány szerint úgy oldottuk meg, hogy a lelapított résszel ellátott elektróda bevezetésen a lapított rész szélesebb, mint a nyakrész belső átmérője, ahol az árambevezetőt rögzíteni kell. A lapított rész szélei vissza vannak hajlítva, azaz a szimmetria síkból ellenkező irányba nyúlnak ki, az egyik felfelé, a másik lefelé, aminek következtében a lapított rész a hagyományosnál merevebb lesz. A lapított rész keresztmetszete lényegében Z alakú, amikor az árambevezetőt a nyakrészbe betoljuk. Ennek következtében az árambevezető önmagát központosítja a nyakrészben, ahol a peremek tengelyirányban fekszenek föl a nyakrész belső palástjára. Ugyanakkor a kihajlított részek súrlódása biztosítja, hogy az elektródák abban a helyzetben maradnak, ahogyan behelyeztük őket, és nem mozdulnak el a kvarc cső hevítése és zsugorítása, illetve préselése során. így az elektródák a kvarc cső anyagának meglágyulása és a lapított részre történő sajtolása után is a megfelelő helyzetben maradnak. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra egy elektródával egybeépített és lapított résszel ellátott árambevezető elölnézete, az la. ábra az 1. ábrán bemutatott árambevezető oldalnézete, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott árambevezető 2—2 metszete, a 3. ábra egy kvarc cső nyakrészének elölnézete a behelyezett elektróda bevezetővel, a 4. ábra fóliából és huzalrészekből összeállított elektródaárambevezető egység elölnézete, az 5. ábra egy lámpabura nagyított képe metszetben, amikor az egyik árambevezetőt a jobb oldali nyakrészen át a bal oldali nyakrészben elhelyezzük, a 6. ábra az 5. ábrához hasonló lámpa metszete, amikor a fémhalogenid gömböcskéket bevezetjük a burába a jobb oldali nyakrészen át, a 7. 'ábra ugyancsak az 5. ábrához hasonló lámpa metszete, ahol a jobb oldali nyakrészbe illesztjük be az árambevezetőt, a 8. ábra olyan lámpatestet mutat, amelybe a találmány szerinti árambevezetőket éppen hermetikusan befoglalják és a 9. ábra a kész lámpatestet mutatja, amelyet az üvegeszterga fejrészébe és szánjába befogott munkadarabról leszúrunk. Az 1., la és 2. ábrákon látható a találmány szerinti 1 árambevezető egy jellegzetes kiviteli alakja. Az 1 árambevezető egyetlen darab molibdén huzalból van kialakítva. A megmunkálás után az 1 árambevezető két 2 és 3 molibdén huzalszakaszból áll, amelyek között helyezkedik el a lelapított 4 középső szakasz. A molibdén huzal átmérője mintegy 0,4 milliméter, a lelapított 4 középső szakasz vastagsága a közepén körülbelül 0,023 mm. A 4 középső szakaszt hosszirányú hengerléssel állítottuk elő. A huzal méretét úgy választottuk meg, hogy figyelembe vettük a kvarc cső nyakrészének méreteit, tekintettel arra, hogy a 4 középső szakasz szélessége nagyobb kell legyen, mint a nyakrész belső átmérője. A 4 középső szakasz szélei egymással ellenkező irányban vannak visszahajlítva. Ez azt jelenti, hogy az 5 perem felfelé, a 6 perem pedig lefelé van kihajlítva a szimmetria síkból, mintegy 75°-os szögben. Az 5 és 6 peremek kihajlítása az 1 áram bevezető 7a kúpos részének 7 pontjában kezdődik, ahol a fólia vastagsága még nem éri el a minimális értéket. Ez azt jelenti, hogy a kihajlítás által előidézett merevítő hatás már a fólia legvékonyabb szakasza előtt érvényesül. Az 1 árambevezető 7a kúpos részének 7 pontjain kívül már az anyag elég merev ahhoz, hogy az elektróda súlyát kihajlás nélkül megtartsa. Az 1 árambevezetőknek a találmány szerint történő kialakítása jelentős mértékben fokozza az alkatrész merevségét, így az 1 árambevezető nem hajlik le abban az esetben sem az elektróda súlya alatt, ha csak az ellenkező végén van vízszintesen befogva. Miután az 1 árambevezető 4 középső szakaszán az 5 és 6 peremek hajlítása megtörtént, az alkatrésznek a 2. ábrán látható d átmérője valamivel nagyobb, mint a kvarc cső nyakrészének belső átmérője. Ez jól látható a 3. ábrán, ahol a találmány szerinti 1 árambevezető a 23 nyakrészbe van beillesztve. Itt a 4 középső szakasz 5 és 6 peremei a 23 nyakrész 23a belső palástjára szorulva láthatók. Példaként megemlítjük, hogy ha például az 1 árambevezető 4 középső szakaszának szélessége 1,78 mm, az 5 és 6 peremek kihajlítása után a d átmérő körülbelül 1,63 mm lesz, és az 1 árambevezetőt célszerűen 1,3—1,4 mm belső átmérőjű 23 nyakrészbe illesztjük be. Az ismertetett méretezés következtében az 5 és 6 peremek a 23 nyakrészbe betolva jobban behajtanak és illeszkednek a 23 nyakrész 23a belső palástjára, miközben a 4 középső szakasz alakja Z alakúra hajlik. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az 1 árambevezető központosán fog elhelyezkedni a 23 nyakrészben és az elektróda a bura geometriai tengelyében fog benyúlni az ívkamrába. Ha történetesen a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2