181524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés különösen csecsemők és kisdedek sírási és köhögési hangainak valamint légzési zörejeinek tipológiai meghatározására
3 181524 4 koriás, a „fül fonetikai iskolázása” révén a hangképzés megítélése és a kóros hangok felismerése is egyre biztosabbá és precízebbé válik. A patológiás jelenségek felismeréséhez természetesen fontos a fiziológiás sírás! hang ismerete. Csecsemőkkel rendszeresen foglalkozó orvosok (vagy anyák és gondozónők) számára ez általában nem jelent nehézséget. Zörejkomponensek, strukturális elváltozások tartós, rendszeres, domináns jelenléte már kóros állapotra utal, amely nem tekinthető fiziológiás variánsnak. Az eltérő jelleg többnyire a sírás egyszerű meghallgatásakor is félreismerhetetlen, mert a csecsemő hangja ilyenkor furcsa, különös színezetű vagy tartósan rekedt, nem tiszta csengésű. A szubjektív megfigyelésnek tehát nagy a jelentősége, mert sokszor éppen az auditív észlelés alapján kórosnak megítélt sírási hang miatt fordul a szülő orvoshoz, vagy kéri ki a kevésbé gyakorlott vizsgáló — ebben járatos — szakember véleményét. Az említett szubjektív megfigyelés azonban a szubjektivitásnál fogva azt a veszélyt rejti magában, hogy még a gyakorlott vizsgáló orvos is az egyes hangjelenségek pontos megítélésénél tévedhet. A tévedés másik oka lehet, hogy az egyes kóros hangjelenségek csak elvétve fordulnak elő, s közülük néhány csak igen rövid időtartamú. Az ember appercipiáló képessége nem mindig elégséges ezeknek egzakt azonosítására. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy olyan eljárást hozzunk létre különösen csecsemők és kisdedek sírási és köhögési hangjainak, valamint légzési zörejeinek tipológiai meghatározására, amelynek alkalmazása során a szubjektív érzékelés hibái kiküszöbölhetők, és a páciens által produkált akusztikai jelenségek előzetesen képzett és tárolt hangfenoménekkel hasonlíthatók össze, megkönnyítve ezáltal a helyes diagnózis kialakítását. Célul tűztük ki továbbá egy olyan kapcsolási elrendezés kialakítását, amelynek segítségével az eljárás foganatosítható. Ügy találtuk, hogy a csecsemők és a kisdedek sírási hangja, légzési zöreje és köhögési hangja kauzális kapcsolatban van egészségi állapotukkal, illetve kóros állapotuk diagnosztikai jellemzőivel. E jellemzők — tipológiai elvek alapján előzetesen létrehozott hangfenoménekkel összehasonlítva — a szubjektivitást kiküszöbölve értékes adatokat szolgáltatnak a helyes diagnózis megalkotásához. A találmányunk szerinti eljárás azzal jellemezhető, hogy a vizsgálat során észlelt és hangfelvevő, valamint célszerűen hangrögzítő eszközökbe továbbított hangokat előzetesen felvett, diagnosztikusán értékelt hangfenoménekkel hasonlítjuk össze, és ezen összehasonlítás szintéziseként a valószínű diagnózist gépi kijelzés formájában jelenítjük meg. A talámány szerinti elrendezéseknél egy önmagában ismert hangközvetítő készülék célszerűen magnetofon átalakító berendezéshez van kapcsolva, amely utóbbi hangrögzítőhöz van kötve. Az említett hangrögzítő analizátor közbeiktatásával tárolóhoz kapcsolódik, amely összehasonlító egységhez van csatolva. Ez az összehasonlító egység egyrészt a hangfenomének etalonjait tartalmazó egységhez, másrészt pedig kijelző egységhez kapcsolódik. A csecsemők és a kisdedek említett hangjelenségei tehát típusokba sorolhatók, előnyösen a következőkben közölt példa szerint: Sírásnál a tiszta, szabályos, zörejmentes sírás és a hang teljes hiányát reprezentáló aphoniás sírás között az alábbi húsz sírástípus különböztethető meg: tiszta, fátyolos, rekedt, feszített, préselt, érdes, recsegő, éles, sipító, nyikorgó, igen magas, nyekergő, sercegő, bágyadt, szegényes, bitonális, megtört, öblös, tompa és az aphonia. A sírási hangot zörejkomponensek vagy strukturális elváltozások tehetik kórossá. Az előbbi csoportba a szűkebb értelemben vett rekedt hangot, a préselt hangot és azok variánsait sorolhatjuk. A strukturális elváltozások következtében patológiássá vált sírást a fenti felsorolás többi jelzőjének valamelyikével különböztetjük meg. A rekedtséget kiemelten tárgyaljuk, mint a kóros sírás egyik legjellemzőbb ismérvét. Akusztikai szempontból a rekedtség mérvét, súlyosságát a normális felhangszerkezet és a zörejkomponensek aránya jelzi. Ha a lokális elváltozás igen enyhe, a hang csupán fátyolossá válik: ilyenkor az akusztikai struktúra lényegében érintetlen marad, a felhangok csupán felrostozódnak, vagy közeikben jelenik meg homályos zörejelfedés a kisebb mértékű zajosság jeleként. Rekedtséget csak a hangszalagokat érintő elváltozások hoznak létre. Ha a hangszalagok épek, kóros sírás egyéb típusai létrejöhetnek, de a rekedt hang — általunk definiált és az előzőekben ismertetett—formáit ez esetben nem észleljük. A préselt, érdes, recsegő és feszitett sírás hangképzőszervi hyperkinesis eredménye. Átmenetileg egészséges csecsemők sírásában is előfordulhat, de ha tartós, kórosnak tekinthető. A préselés, amely észleléssel is apercipiálható, sokszor laryngoscopon keresztül is jól látható: fonáláskor az álhangszalagok a valódi hangszalagok felett szinte teljesen összeborulnak, egymáshoz feszülnek. Számos esetben előfordul, hogy az alaphang és a felhangszerkezet strukturális elváltozásai esetén a sírás nem rekedt, mégsem szabályos. Leginkább úgy jellemezhető, hogy a hang színe, megszokott jellege vagy magassága változik meg. A normál sírást reprezentáló akusztikai struktúra bármely jellemző jegyében, paraméterében beállhat az elváltozás. Kórt jelzővé, szabálytalanná válhat az alaphang és a felhangszerkezet, azok frekvenciája, egymáshoz viszonyított intenzitása, időtartama, időbeli lefutása, szerkezeti felépítése, sőt a hangképzés akusztikai effektusa hosszabb-rövidebb időre meg is szűnhet. Az ilyen jellegű hangbeli elváltozásokat az előzőekben taxatíve felsoroltuk, ezen elváltozások diagnosztikai jelentését az öblös és a tompa sirás kapcsán ismertetjük részletesebben. Öblös sírási hang Minden esetben légcsőelváltozásra, pontosabban: extratracheális vagy a tracheafal megvastagodásával, bedomborodásával járó légcsőszűkületre utal. Akusztikai ismérvei: a normális alá leszorított alaphang, valamint a csonka, körülbelül 500 Hz-ig terjedő, sűrű bordázatú felhangszerkezet. A tompa sírási hang Ugyancsak légcső- vagy subglottikus elváltozás (stenosis vagy obstrukció) esetén észlelhető. Leginkább pseudocroupra jellemző. Akusztikai ismérvei: 4500 Hz fölött felhang nem észlelhető, egyes esetekben azonban a felhangszerkezet már 1200 Hz-nél megszűnik. A légzési zörejek (stridorok) általunk megkülönböztetett és típusokba sorolt fajtái a következők: pharyngeális jellegű, megszakított pharyngeális jellegű, fűrészelő, reszelő, recsegő, hortyogó, bugyborékoló, megosztott, gombócos, supraglottikus, kotkodácsoló, sípoló, stridor-fonáció, kukorékoló, subglottikus, mély öblös, öblös, tracheális, spasztikus. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 ŐO 65 2
