181476. lajstromszámú szabadalom • Mozgó vágányaláverőgép
3 181476 4 vényen kívül van(nak) elrendezve. Ezzel az intézkedéssel, illetve kialakítással a legkülönbözőbb vágányaláverőgép típusokhoz, például pálya-, vagy váltóaláverőgépekhez nemcsak rendkívül egyszerű és áttekinthető felépítést teszünk lehetővé, hanem — különösen az aláverőgépcsoportokat illetően — könnyű hozzáférhetőséget biztosítunk. így a karbantartás, illetve a legkülönbözőbb szervizmunkák, például hidraulikus, vagy elektromos javítások adott esetben még a gép bevetése alatt is elvégezhetők, és nagyon le vannak egyszerűsítve. Ezen túlmenően, az aláverőgépcsoportok és a járulékos szerkezetek, például emelő-, vagy oldalirányzószerkezetek, vagy különböző mérőszerkezetek és hasonlók elrendezése egyszerűbb és áttekinthetőbb, úgyhogy a teljes ellenőrzés és karbantartás mind a pályán, mind pedig a tényleges karbantartó műhelyekben nagymértékben javítható és mindenekelőtt gyorsan elvégezhető. Továbbá, különösen a hossztartó központos elrendezésével központi erőfelvételt, illetve erőelosztást értünk el, ahol ezen túlmenően a központos elrendezésű, gerenda-alakú hossztartó — a terhelések megfelelő elosztása révén — a konstrukciónak, illetve az elrendezésnek megfelelően viszonylag kisebb csúcsigénybevételeknek van kitéve. Nem utolsó sorban a találmány szerinti megoldással nagyobb űrszelvényszabadságot érünk el, ami különösen bányavasutaknál előnyös. A találmány szerinti megoldás további jellegzetessége szerint — főleg egyenes szakaszokat bedolgozó vágányaláverőgépeknél — előnyös, ha a gerenda-alakú hossztartó különösen a két futóműve közötti körzetben lényegében vágánysíkkal párhuzamosan, illetve vízszintesen van kiképezve, ahol az aláverő-, illetve tömörítőgépcsoportok oldalt, a tartó egyik, vagy mindkét homlokoldala mellett vannak elrendezve. Ez a találmány szerinti kialakítás a legegyszerűbb és ilyen vágányaláverőgépekhez a legcélszerűbb, annak érdekében, hogy az említett előnyöket elérjük. Váltóaláverőgépekhez további találmányi jellemző szerint célszerű, ha a gerenda-alakú hossztartónak főleg a két futóműve közötti körzetben és közvetlenül a hátsó futóműig a tartó vízszintes síkja felett végződő, mintegy U-, L-, vagy V- alakú, alul nyitott munkakörzetet képző kitérése van, amelyen belül a hossztartón ágyazott és vágányhosszirányban eltolható egy, vagy több aláverőgépcsoport és adott esetben vágányemelő és vágányoldalirányító szerkezetek vannak elrendezve. Ilyen kialakítás az ismeretes keret-, illetve rácsszerkezetű épitésmódokkal szemben mindig lényegesen gazdaságosabb és egyszerűbb, még akkor is, ha a hosszgerendát megfelelő kitéréssel kell ellátni, annak érdekében, hogy az aláverőgépcsoportok keresztirányú eltolhatóságát meghatározott tűréstartományban biztosítsuk. Ilyen kialakítással nemcsak a szerelési és ellenőrzési szempontból felsorolt előnyöket érjük el, hanem további előnyök is adódnak. Ilyen például, hogy az aláverőgépcsoportok a kezelőhelyről megfigyelhetők, mivel a gépalváznak az aláverőgépcsoportok körzetében meglévő egyszerű kialakításával a kezelőszemély látását semmiféle más géprész nem zavarja. Ismét további kiviteli alaknál a gerenda-alakú hossztartó a hátsó futóművel szemben villa-alakúra van kiképezve, amelynél mindkét tartó-villakar a hátsó egyes-futóműtengelyen van támasztva és előnyösen a kitérésig és a kiképzett munkakörzeten át ér. Ez a megoldás is jó kilátást ad a kezelőszemély számára, és emellett a szükséges javítási munkákhoz a könnyű hozzáférhetőség szempontjából fent leírt előnyöket is biztosítja. Ezek az előnyök különösen hidraulikus működtetésű szerszámgépcsoportoknál számottevőek, mivel például hidraulikus csővezetékek és/vagy szerkezetek nagyon előnyösen elrendezhetek úgy, hogy azok sem a szerszámok működését, sem pedig a kezelőszemély látását nem akadályozzák. Ilyen kitéréssel ellátott hosszgerendával felszerelt vágányaláverőgép kialakításánál a találmány szerint előnyös lehet, ha a gerenda-alakú hossztartónak a kitérés mindkét oldalán, illetve a létrehozott munkakörzet fölött a magassági- és oldalirányban állítható aláverőgépcsoportokat ágyazó oldalkarjai vannak. Ez a megoldás is sokféle konstrukciós variációra ad lehetőséget, amely variációk aláverőgépeknél, különösen váltóbedolgozó, azaz keresztirányban eltolható aláverőgépcsoportokkal ellátott vágányaláverőgépeknél jobb és áttekinthetőbb kezeléshez és javításhoz vezet. A találmány további jellegzetessége, hogy a hossztartóval két, előnyösen a hossztartó azonos keresztmetszetsíkjában elrendezett és adott esetben a hossztartó hossztengelyére merőlegesen eltolható vezetőoszlopok, valamint két, a tartó jobb és balfelőli egy-egy aláverőgépcsoportját magasságállíthatóan ágyazó és megvezető vezetőpályák, illetve vezetékelrendezések vannak társítva. Ezzel a megoldással az aláverőgépcsoportok különösen egyszerű ágyazását tesszük lehetővé. Ezen túlmenően az egyes aláverőgépcsoportok ágyazó- és vezetőelemei többé, vagy kevésbé aszimmetrikusak, azaz ezeknek a gépcsoportoknak egyik oldalán vannak elrendezve. így az aláverőgépcsoportok nagyrészben szabadon hozzáférhetőek maradnak és ezekhez adott esetben könnyen hozzáférhetünk. A két vezetőoszlop kétoldali elrendezésével az az előny jár, hogy a hossztartóra ható erők (billentő nyomatékok, csavaró igénybevételek) jelentős mértékben redukálhatok és mindezt együttesen tekintve, a gépalváz igénybevételei még tovább csökkenthetők. A találmány szerint előnyös, ha a hossztartó géphossztengelyre merőleges szélessége a hossztartó bal és jobboldalán elrendezett két aláverőgépcsoport belső legkisebb távolságának megfelelően — egy-egy sín felett elrendezett aláverőgépcsoport belső űrszelvénytől független, magasságállítható vezetéséhez — van meghatározva, illetve kialakítva. A hossztartónak a találmány szerint ezt a szélességet elvileg nem szabad túllépnie, hogy a magassági irányban állítható aláverőgépcsoportokkal az ütközést elkerüljük. A két, aljhosszirányban szomszédos aláverőgépcsoport belső legkisebb távolsága szerinti kivitel ezen túlmenően a vágányaláverőgépeknél fellépő erők felvételére elegendő, mivel a találmány szerinti gerendaszerű hossztartó méreteinek természetszerűleg viszonylag nagyobbnak kell lenniük, mint az ismert építésmódok tartó- és rácsmerevítéseinél. Az aláverőgépcsoportok ismert ágyazásával összehasonlítva, ennél a megoldásnál járulékos tartóelemek nem szükségesek. Különösen előnyös, ha a hossztartónak jobb és/vagy bal hosszoldalával társított, valamint vibrációs- és előtolóhajtással ellátott minden aláverőgépcsoportnak sín kétoldalán szerszámpáronként összefogott és lényegében géphossztengelyirányban állítható, a kavicságyba meríthető aláverőszerszámai vannak, amelyek közös, a hossztartón főleg a kitérés körzetében ágyazott aláverő-szerszámtartón vannak elrendezve. Az aláverőgépcsoportoknak ez a speciális elrendezése, illetve kialakítása a gerenda-alakú hossztartón való elrendezéssel kombinálva jól karbantartható szerkezetet és különösen egyszerű megoldást biztosít. Továbbá célszerű lehet, ha minden aláverőszerszámtartó a hossztartó hosszoldalainak egyikén mintegy központosán a sín fölött van elrendezve és a vezetőoszlopot, illetve vezetéket átfogó vezetőcsúszkával, illetve vezetékelrendezéssel van összekötve, valamint két, egymáshoz billenthető, mintegy villa-alakúra kialakított aláverőszerszámbefogója van, amelynek oldalkarjain mindig 5 IC 15 20 2:i 30 35 40 45 50 55 co 65 2
