181374. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés munkadarabok sorjátlanítására

181374 6 és/vagy irányának változtatását teszi lehetővé, ami­nek segítségével a munkatesteket és a megmunká­landó munkadarabokat szét lehet választani. A találmány szerinti eljárás foganatosítását a ta­lálmány szerinti berendezés néhány célszerű kiviteli alakjának kapcsán mutatjuk be részletesebben. Eh­hez hivatkozunk a csatolt rajzra. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti eljárás egyik célszerű foganatosítási módját szemlélteti vázlatosan, a 2. ábra mágneses mező és egy munkatest kölcsönös hatását szemlélteti vázlatosan, a 3. ábra váltakozó mágneses mező és egyenáramú mágneses mező együttműködését szemlélteti, a 4—9. ábra a találmány szerinti munkatestek különböző célszerű kiviteli alakjai vázlatos távlati képben, a 10-13. ábra a találmány szerinti berendezés néhány célszerű alakja keresztmetszeti ábrázolás­ban, a 14. ábra a találmány szerinti berendezés egyik célszerű kiviteli alakjának vázlata, részben met­szete, a 15. ábra másik kiviteli alak metszete, a 16. ábra további kiviteli alak oldalnézete, a 17. ábra másik kiviteli alak vázlatos metszete, végül a 18. ábra még további kiviteli alak vázlatos met­szete. A találmány szerinti eljárás lényegét az 1. ábra kapcsán ismertetjük. A soqátlanítandó 2. munkada­rabokat 3. munkatestekkel együtt 1. tartályban he­lyezzük el. A munkatesteket olyan anyagból készítjük, amelyek képesek a váltakozó mágneses mezővel való együttműködésre. Ezután záijuk az 1 tartályt. Ezt követően olyan változó mágneses me­zőt hozunk létre, amely átjáija az 1 tartályt, hatás­sal van a 3 munkatestekre és bennük mágneses me­zőt indukál. Ezt az indukciót B. hivatkozási betű­vel jelöltük. A 3 munkatestekben ébredő mágneses mező tehát két mágneses mező egymásra szuperpo­­nálódásából keletkezik, - a külső és az indukált mágneses erőteréből. Ezek kölcsönhatása nyomán a 3 munkatest a kisebb indukcióval átjárt körzetből a külső erőtér nagyobb indukciós körzetébe mozdul el, azaz a 3 munkatestek a változó mágneses mező vándorlási irányában elmozdulnak. Ennek során a 3 munkatestek nekiütődnek a megmunkálandó 2 mun­kadaraboknak. 5 Amikor olyan 2 munkadarabok sorjátlanításáról van szó, amelyek fémből készültek, illetve fém be­téteket tartalmaznak - például fém fegyverzettel el­látott gumi- és műanyagtermékek -, akkor magukat a 2 munkadarabokat használjuk fel 3 munkatestek­ként. Ekkor is megvalósul a kívülről létrehozott mágneses mező és a 2 munkadarabban indukált mágneses mező kölcsönhatása. Mint ahogy tehát a 3 munkatestek, most a 2 munkadarabok is követik a változó mágneses mező mozgásának irányát. A sor­­játlanítás a 2 munkadaraboknak egymáshoz történő ütközése során történik meg. Ennek során arra kell ügyelnünk, hogy a változó mágneses mező hatása alatt nagysebességgel mozgó 3 munkatesteknek a megmunkálandó 2 munkadara­bokkal való ütközése során olyan igénybevételek keletkezzenek, amelyek a soiják leválását bizto­sítják. Minthogy a 3 munkatesteknek a változó mágneses mezővel történő együttműködéséből származó erő folyamatosan hat, minden 3 munka­test minden pillanatban olyan kinetikus energiával rendelkezik, amit az ütközés során fel lehet hasz­nálni. A 2. ábrán olyan 3 munkatestet mutatunk be, amely anyagánál fogva alkalmas arra, hogy a változó mágneses mezővel együttműködjön. Ide értjük a fémből készült vagy fém betétekkel rendelkező 2 munkadarabokat is. A változó mágneses mező in­dukcióját B hivatkozási betűvel jelöltük, amelynek nagysága és iránya az időben és a térben változik, így például T időpontban az indukció B, AT idő­tartam eltelte után az indukció bizonyos ' A B értékkel változik, aminek hatására a 3 munkatest­ben, illetve a megfelelő tulajdonságú 2 munkadarab­ban áramot indukál. Ennek az indukciónak a külső mágneses hatással történő együttműködése abban nyilvánul meg, hogy a 3 munkatest megváltoztatja térbeli helyzetét. Ilyen módon tehát minden 3 munkatest, illetve minden megfelelő anyagú 2 munkadarab a változó mágneses mezőben olyan mozgó, ütő hatású szerszá­mot képez, amely folyamatosan változtatja térbeli helyzetét, miközben minduntalan a 2 munkadara­bokba ütődik, aminek hatására a sorja leválik. En­nek az ütközés következtében fellépő igénybevétel­nek a nagysága a változó mágneses mező indukciójá­nak nagyságától és változási sebességétől, a megmun­kálandó 2 munkadarab és a 3 munkatest alakjától, tömegétől és anyagától, a változó mágneses mező létrehozására szolgáló elektromágneses rendszer fel­építésétől függ és olyan megterhelést kell biztosíta­nia, amely a soijaie választáshoz ugyan elegendő, de a 2 munkadarab felületét nem teszi tönkre. A találmány szerinti eljárás foganatosításához szükséges változó mágneses mezőt különböző módo­kon lehet megvalósítani, indukciós nagyságának azönban mindig elegendően nagynak kell lennie ahhoz, hogy a 3 munkatesteket mozgásba tudja hozni. Általános esetben változó mágneses mező kelet­kezik olyan vezető körül, amelyben nagyságát és irá­nyát változtató áram, például váltóáram-forrásról származó váltóáram folyik. Változó mágneses mezőt hozhatunk létre például egyenáram nagyságának és/vagy irányának változtatásával, egyenáram meg­szakításával, egyenáramú mágneses mező mozgatá­sával. De változó mágneses mezőt hozhatunk létre olyan mágneses mezőknek egymásra szuperponálá­­sával, amelyek váltóáramból és egyenáramból vannak kialakítva (3. ábra). T! időpillanatban a váltóáram 4»! mágneses fluxust hoz létre, T2 időpillanatban pedig az előbbivel ellentétes irányú 4>i, mágneses fluxust. Az egyenáram állandó irányú 4>2 mágneses fiuxust kelt. Tj időpillanatban a 4>2 és a 4>j mág­neses fluxusok összeadódnak és olyan eredő 4> 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents