181373. lajstromszámú szabadalom • Épület üzemelésük során hőt fejlesztő berendezésekhez
181373 MAGYAK NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1981. VII. 24. Közzététel napja: 1982. IX. 28. Megjelent: 1985. VI. 28. (2182/81) Nemzetközi OKtályozás: NSZO3 : E 04 H 5/04, F 24 F 7/00 Feltalálók: Szabadalmas: Hortobágyi József okleveles üzemmérnök, Kar sa Botond öltleveles villamosmér- Magyar Villamos MűvekTröszt nők, Dr. Karsai Károly okleveles gépészmérnök, Miklós Ferenc okleveles villa- Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalata mosmirnök, Budapest, Szabó Antal okleveles gépészmérnök, Pécs, Dr. Varga (DÉDÁSZ), Pécs István okleveles gépészmérnök, Budapest Villamosenergiaipari Kutató Intézet (VEIKI), Budapest Épület üzemelésük során hőt fejlesztő berendezésekhez 1 • A találmány -üzemelésük során hőt fejlesztő berendezések elhelyezésére alkalmas épületre vonatkozik, amelynek alapteste, alsó és felső keretet, és a keretet összekötő elemeket tartalmazó vázszerkezete, tetőszerkezete, valamint oldalsó térelhátároló 5 szerkezete van, és a belső tér átszellőztetését lehetővé tevő nyílásokkal rendelkezik. A műszaki életben számos esetben van szükség lakott területen vagy szabad területeken, pl. mezőkön, országutak mentén olyan berendezések telepi- 10 tésére, amelyek működésük során hőt fejlesztenek. Ilyen berendezések például a transzformátorok, szivattyútelepek, villamos kapcsolóberendezések és hasonlók. Ezeket a berendezéseket a környezettől el ' kell választani, vagyis nyitható-zárható épületekben is kell elhelyezni egyrészt az atmoszférikus hatásoktól és illetéktelen személyektől való megvédésük, másrészt a balesetveszély kiküszöbölése céljából. Az üzemelésük során hőt fejlesztő berendezések 20 befogadására szolgáló épületek kialakításánál mindig meg kell oldani a keletkező hőmennyiség elvezetését, mégpedig úgy, hogy a berendezés ne melegedjék fel annyira, hogy hőmérséklete a megengedett legnagyobb hőmérsékletet túllépje. 25 A jelenleg ismert üyen rendeltetésű épületek két fő csoportba sorolhatók, hí egyik fajta épület viszonylag nagy belső térfogatú, következésképpen jól átszellőztethető, a másik csoportba tartozó épületek minimális belső teret tartalmaznak, úgyhogy átszel- 30 2 lőztetésükről mesterségesen, motoros szellőzőkészülékkel kell gondoskodni. Az első csoportba tartozó, nagy belső terű épületek térelhatároló szerkezeteiben rácsozattal,-vagy kopoltyúzással fedett siellőzőnyílásókat alakítanak ki alul és felül, tehát a levegőáramlás a termoszifon-hatás eredményeként alakul ki. E levegőáramlás intenzitását csak az alsó és felső szellőzőnyílások távolságának (magasságának) növelésével lehet fokozni. Ez a távolság az épület teljes magasságánál mindig kisebb, vagyis az épület függőleges méretét a termoszifon-áramlás intenzitása szempontjából nem használják ki, illetve ha az áramlás intenzitását fokozni kívánják, az épület belmagasságát csak azokból kell növelni, ami természetesen - egyebek között - a gazdaságosság rovására megy. A gazdaságtalan, nagyméretű épület - különösen lakott területeken - nehezen helyezhető el, de a környezetbe illeszkedés esztétikuma is mindig kedvezőbb kisebb méretű épületeknél. Ezen túlmenően a kopoltyúkkal felhasított, vagy rácsozott nyílásokkal kialakított felület általában nem kelt szépérzetet. A kopoltyúzást, illetve rácsozást úgy kell kialakítani, hogy az épület belsejében levő berendezések illetéktelen személyek részére ne legyenek hozzáférhetők, például gyerekek dróttal né tudjanak benyúlni a szellőzőnyílásokon. Ennek kiküszöbölésére egy ismert megoldás szerint az egyik oldalon az épület alá torkolló csatornát fedik le vízszintes ráccsal, az épületen kívül, és a csatornával átellenes oldalon, az 181373
