181319. lajstromszámú szabadalom • Fékkar önbeállító dobfékhez

r L •e MAGTAB NÉPKÖZT ARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS 181319 Bejelentés napja: 1980. XII. 01. (1208/81) Nemzetközi osztályozás: Bejelentés száma: PCT/SE80/00307 N5Z03 : Nemzetközi közzétételi száma: F 16 D 65152. *** WO 81/01732 Svédországi elsőbbsége: 1979. XII. 13. (79 10263-8) F 16 D 65/56 ORSZÁGOS /^sTalálmá^^ TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1982. VIII. 30. ( _ Szabadalmi Tár. * HIVATAL Megjelent: 1985. II. 28. x'^2'ulajdona_-x Feltalálók: Karlsson Sven mérnök, Inge Krister mérnök, Lomma, Svédország Szabadalmas: Sab Automotive AB„ Landskrona, Svédország Fékkar önbeállító dobfékhez 1 A találmány tárgya fékkar önbeállító dobfékhez, amely fékkar az önbeállító dobfék S-alakú fékkul­csának bordás tengelyéhez, illetve egy fékhenger to­­lőrúdjához csatlakozik, továbbá a fékkar házában forgathatóan egy csigakerék helyezkedik el, amely 5 előnyösen belső hornyokkal van ellátva, amelyek az S-alakú fékkulcs tengelyére kapcsolódnak, és a házban forgathatóan egy csigaorsó helyezkedik el a csigakerékre merőlegesen, amely csigaorsó a csigake­rékhez kapcsolódik, továbbá egy szabályozó szerke- 10 zet van kialakítva egy referenciapont és egy további csigakerék között, amely a csigaorsó tengelyen forog a fékkar szögelmozdulásának függvényében. Különösen nehéz járműveknél, így teherautóknál 15 és autóbuszoknál gyakran alkalmazzák az S-alakú fékkulccsal ellátott dobféket. A fékdob belsejében a fékbetétekkel ellátott fékpofákat a fékdobból kiálló tengelyen forgatható, általában S-alakú fékkulcs se­gítségével lehet a fékdobhoz szorítani. Az S-alakú 20 fékkulcs tengelyére csatlakozó fékkar egy előnyösen pneumatikus fékhenger tolórúdjával van összekötve a jármű alvázán. így, amikor sűrített levegőt bocsá­tanak a fékhengerbe, az említett tolórúd és a fékkar útján a fékerő az S-alakú fékkulcs tengelyére, illetve 25 magára a fékkulcsra kerül, amely szétfeszíti a fék­pofákat, és ezzel működteti a féket. Ahogy a fékbetétek kopnak, a fékhenger toló­­rúdjának hosszabb lesz a lökete, mielőtt a fék fo­rogni kezd. Korábban általában manuálisan kompén- 30 181319 2 zálták ezt a kopást, úgyhogy a fékkar szöghelyzetét a fékkulcs tengelyéhez viszonyítva megfelelően be­állították, általában úgy, hogy a csigakerékhez kap­csolódó csigaorsó tengelyét kézzel forgatták, a csi­gakerék pedig a fékkulcs tengelyén volt rögzítve. Később általánossá vált, hogy a fékkart olyan esz­közzel látták el, amely automatikusan forgatta a csi­gaorsó tengelyét, és ezzel beállította a fékkar szöghelyzetét, a fékbetétek kopásától függően. Az ilyen típusú fékkart a szakirodalomban önbeállító vagy automatikus fékkamak nevezik. Az ilyen típusú automatikus fékkarok kialakítása többnyire az ún. dugattyúlöket elven alapszik, azaz a beállítás kizárólag a dugattyúrúd vagy tolórúd lö­­ketétől függ, vagy más szavakkal a fékkar szögelfor­dulásától, amely megfelel a fékbetétek és a fékdob közötti normál hézagnak, nyugalmi állapotban. Legújabban felismerték, hogy különböző okokból előnyösebb az ún. hézagérzékelő elv alkalmazása. Ebben az esetben a beállító mechanizmus képes különbséget tenni a fékbetétek kopásából eredő to­­lórúdlöket és a fékhenger és a fékdob közötti különböző alkatrészek sokszor jelentős rugalmassá­gából eredő tolórúdlöket között. Ez azt jelenti, hogy az automatikus beállítás a hézagot a normális és kívánt értékben csökkenti, ha az túl naggyá vált, például a fékbetétek kopása következtében, amikor is a mechanizmus nem veszi figyelembe a rugal­masság befolyását. \ A.

Next

/
Thumbnails
Contents