181279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás terv szerint hajlítható vasbeton elemek előállítására, főleg csatornák burkollásához
SZABADALMI LEÍRÁS 181279 MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG Bejelentés napja: 1981. II. 27. Közzététel napja: 1982. IX. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. II. 28. (475/81) Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : E 02 B 5/02 Kiss M. László statikus mérnök, Debrecen Eljárás terv szerint hajlítható vasbeton elemek előállítására, főleg csatornák burkolásához 1 2 A találmány tárgya eljárás, mely alkalmas vasbeton elemek, főleg nyiltfelszínű csatornák burkoló elemeinek vízszintes síkban történő előre gyártására és beépítés előtti tervszerű meghajlítására. Ezideig csak olyan csatorna burkolatok ismeretesek előre gyártott elemek felhasználásával, amelyeket síklapokból kézi és/vagy gépi erővel alakítanak ki a csatorna földmedrében, vagy olyanok, amelyeket a burkolat tervezett alakjának - kereszt-10 metszetének - megfelelő alakú, egy darabban gyártott burkoló elemmel képeznek ki. Az első burkolási mód élőmunka igénye nagy, kevésbé időálló, ezért csak kis felületek burkolása esetén gazdaságos. Ilyenek például a Magyarországon ismert járdalapból 15 vagy sejtidomokból készült burkolatok, vagy a vízügyi ágazatban használt néhány egyedi vasbeton burkolat. Az említett másik burkolási mód nehézségei is ismertek. Számtalan egyedi próbálkozás eredményeként változatos alakú, így trapéz és U 20 alakú sőt parabola alakú vasbeton elemekből is építettek már burkolatot. A cél mindig ugyanaz volt: a burkolatépítés iparosítása, a gyorsabb, termelékenyebb építési mód megvalósítása. Közös jellemzője ezeknek az elemeknek, hogy előállításuk 25 költséges és legnagyobb hátrányuk, hogy alakjuk vagy bármelyik részméretük legkisebb változtatása is újabb költséges gyártási felkészülést kíván. Tudvalevő, hogy a térbeli vasbeton elemeket leginkább alaktartó magon és külső támasztó zsaluzat segítsé- 30 gével vagy bonyolult kétoldali zsaluzatban „bütüre” gyártják, kivételes esetben fenékzsaluban állítják elő. Ezeket az elemeket szinte kivétel nélkül kétoldali vasalással tervezik és gyártják, mert meg kell fe- 5 lelniük a felszakítás, a szállítás és a beépítés közbeni igénybevételeknek. További gondot okoznak az elemek változó alakjából következő szállítási és tárolási feladatok. Legközismertebb magyarországi példája ennek a burkolattípusnak a PT-2 illetve a PT-4 jelű mederburkoló elem, amelyet a BVM Budapesti Gyára készít és forgalmaz. Szakmai körökben ismert, hogy ez az elem nagy sorozatban - tehát gazdaságosan gyártott -, a Rákos patak mederrendezéséhez tervezett burkoló elem volt a hatvanas évek végén. (BVM kézikönyv, 1979-80). Mivel hasonló alakú de más méretű, szélességében és/vagy magasságában változó, esetleg ferde oldalfalú burkoló elem-választék nem áll rendelkezésre, ezért a felhasználó sok esetben kényszerül az egyedileg tervezett, drágán megvalósítható elem helyett a célnak nem éppen megfelelő, ugyancsak költséges, de kapható egyetlen burkoló elem beszerzésére. A vízügyi ágazat ezenkívül saját erőből kifejlesztett még néhány burkolattípust, de ezek elterjedését is az alak kötöttsége, az egyedi jelleg gátolja. Az OVH Vízgazdálkodási Tröszt 1974-ben kiadott „Műszaki Fejlesztési Kiadványok (8)” című összeállítása ismerteti ezeket az elemeket, bevezetőjében pedig megjegyzi, hogy „az ismertetett elemek méretsora, a gyártás jelenlegi megosztottsága a várhatóan 181279
