181238. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a di-O-(n-hosszúszénlánú-alkil-vagy-alkenil)-propándiolok amin-származékának előállítására
5 181238 6 A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek vírusellenes hatását két független módszerrel határoztuk meg. Az első esetben a letális mennyiségű enkefalomiokarditisz (EMC) vírussal fertőzött egereknek a fertőzés előtt 18—24 órával intraperitoneálisan adagoltuk a vizsgált vegyületet. A túlélők számát a fertőzést követő 10 napon belül határoztuk meg, és hasonlítottuk össze a hatásos vegyületet nem kapott állatokkal. Ebben az eljárásban, amelyben a gyógyszert 18—24 órával a vírusfertőzés előtt és a vírus-adagolás helyétől különböző helyre adagoltuk, megszűnik mindenféle helyi hatás a gyógyszer és a vírus között, és csak azok a vegyületek mutatkoznak hatásosnak, amelyek szisztémás antivírusos hatással rendelkeznek. A második vizsgálati módszer szerint mikrotiter-lemezeken növekvő egyrétegű humán nazális polipsejteket kezeltünk a vizsgálandó vegyülettel, a kezelés a letális mennyiségű vezikuláris sztomatitsz vírus (VSV) adagolása előtt 18 órával történt. A vizsgálandó vegyületet a víruskezelés előtt mosással eltávolítottuk az egysejtű rétegről. Egy fertőzés utáni inkubációs szakaszt követően tenyészlevet veszünk a lemezekről, majd titrálással meghatározzuk a benne levő fertőző vírusok számát L—929 egér fibroplasztokon. A kezelt és kezeletlen polipsejtekből nyert tenyészfolyadék adatait összehasonlítjuk. Vizsgáltuk a találmány szerinti vegyületeket a poliinozinsav: policitidilsav ismert antivírusos aktivitásának növelése szempontjából. Végül bizonyos vegyületeket vizsgáltunk abból a szempontból, hogy indukálnak-e keringő interferont egerekben, miután parenterálisan adagoltuk őket. Ezt a vizsgálatot Hoffman és munkatársai szerint végeztük (Antimicrobial Agents and Chemotherapy, 3. 498-501. 1973). Ha a fentiekben ismertetett aminokat és amidineket vírusfertőzés előtt parenterálisan, topikálisan vagy intranazálisan emlősöknek adagoljuk, úgy az emlős gyors rezisztenciát szerez a vírussal szemben. Az adagolást előnyösen 2—1 nappal a vírusfertőzés előtt végezzük, bár ez némiképp változhat az állatfajtól és a fertőző vírustól függően. Ha a találmány szerinti eljárással előállított anyagokat adagoljuk, ezt legkönnyebben és leggazdaságosabban egy elfogadható vivőanyaggal együtt diszpergált formában végezzük. A diszpergálás azt jelenti, hogy a részecskék molekuláris nagyságúak, és egy megfelelő oldószerben valódi oldatot képeznek, vagy a részecskék nagyságuk tekintetében kolloidot képeznek, és egy folyadékfázissal szuszpenziót vagy emulziót adnak. A „diszpergált” kifejezés azt is jelenti, hogy a részecskék össze vannak keverve például egy szilárd halmazállapotú vivőanyaggal, ily módon a keverék por-alakú vagy púder. Ez a kifejezés azt is jelentheti, hogy a keverékek permetként használható készítményt képeznek, amelyek lehetnek oldatok, szuszpenziók vagy emulziók. Ha a találmány szerinti eljárással előállított anyagokat parenterálisan (szubkután, intramuszkulárisan vagy intraperitoneálisan) adagoljuk, úgy azokat testsúlykilogrammra számítva 1 mg és 250 mg közötti mennyiségben használjuk. Az előnyös mennyiség testsúlykilogrammonként számítva 5 mg és lOmg, legelőnyösebben 5 mg és 50 mg között változik. Az adagolt dózis természetesen függ a kezelendő emlőstől és a használt amintól, továbbá függ az adagolás után bekövetkező hatástól. Általában kezdetben kis mennyiségeket adagolunk, majd addig növeljük az adott dózist, míg a kezelés során kiderül a kezelendő élőlénynek megfelelő optimális dózisérték. A parenterális injekció előállítására használhatunk vizet, izotóniás sóoldatot, izotóniás dextrózt, Ringer-oldatot vagy nem vizes vivőanyagot, például növényi eredetű zsírokat vagy olajokat (gyapotmag. mogyoró olaj. kukorica olaj, szézám olaj), és más, nem vizes vivőanyagokat, amelyek a készítmény hatását nem befolyásolják, és a használt mennyiségben nem toxikusak; ilyen lehet például a glicerin, etanol, propilén-glikol. vagy például a szorbit. Előállíthatunk rögtönzött készítményeket is, ilyen esetekben oldószerként használhatunk például folyékony hígítóanyagokat, mint például propilén-glikolt, dietil-karbonátot. glicerint, szorbitot. stb. Ha az adagolást intranazálisan végezzük, úgy a tahümány szerinti készítményt bármely ismert módszerrel érintkezésbe hozhatjuk az emlős légzőrendszerével. Hatásos módszert jelent az. ha a hatóanyagot az orron keresztül, vagy megfelelő alakban inhalálással juttatjuk a szervezetbe. Ezek a módszerek gyakorlati fontossággal rendelkeznek, mivel könnyű, biztonságos és hatásos módszert jelentenek. A hatóanyag orron keresztüli adagolásakor általában elfogadható vivőanyagot használunk, a hatóanyag koncentrációja általában l,0mg/ml és 100 mg/ml között változik. Ha a készítményben a hatóanyag korcentrációja 30 mg/ml és 50 mg/ml közötti, úgy az adagolás kedvező térfogatban végezhető. A vírusellenes szerek topikális használatakor a könnyű és szabályozott adagolás, továbbá a jobb abszorpció érdekében elfogadható vivőanyagot használunk. A hatóanyag koncentrációja ebben az esetben is l,0mg/ml és 250 mg/ml között változhat. Általában a fenti két módszer használatakor az adagolt hatóanyag mennyisége testsúlykilogrammonként 1,0 mg és 250 mg, előnyösen 5,0 mg és 50 mg között változik. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket egymagukban is használhatjuk, azaz más gyógyszer nélkül, használhatunk a jelen leírásban ismertetett vegyületek közül többet, adagolhatjuk a találmány szerinti vegyületeket más gyógyszerekkel, például csillapítókkal, fájdalomcsillapítókkal, fertőtlenítőszerekkel, antibiotikumokkal, vakcinákkal, pufferezőszerekkel és szervetlen sókkal együtt a megfelelő farmakológiai hatás elérése érdekében. Adagolhatjuk őket hialuronidázzal együtt is annak érdekében, hogy elkerüljük, vagy legalább csökkentsük a helyi irritációt és annak érdekében, hogy növeljük a hatóanyag abszorpcióját. A hialuronidáz enzimet legalább 150 E (USP) mennyiségben adagoljuk, használhatunk azonban nagyobb vagy alacsonyabb koncentrációkat is. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
