181093. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés erősítő elemek disszipációjának, különösen erősítő elemek vezérléséből eredő belső termikus tranziensekből származó jeltorzulások csökkentésére
MAGTAR NAPKÖZTARS ASAG SZABADALMI LtÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 181093 Nemzetközi osztályozás: # Bejelentés napja: 1980. IV. 09. (854/80) NSZ03: H 03 F 1/32 “s ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1982. IX. 28. f. \ v * SitbUiUf 14* ^ 3 V s HIVATAL Megjelent: 1984. XI. 30. Feltalálók: Szabadalmas: Balogh József okleveles villamosmérnök, Hartai András okleveles villamosmér- Híradástechnika Szövetkezet, nők, Kiss Gábor okleveles villamosmérnök, Budapest Budapest Kapcsolási elrendezés erősítő elemek disszipációjának, különösen erősítő elemek vezérléséből eredő belső termikus tranziensekből származó jeltorzulások csökkentésére 1 A találmány tárgya kapcsolási elrendezés erősítő erősítőjének példáján ismertetjük. Az erősítő végelemek disszipációjának, különösen erősítő elemek tranzisztorán a nagy kivezérlés következtében jelenvezérléséből eredő belső termikus tranziensekből tős disszipációváltozás jön létre. Ha a vezérlés a származó jeltorzulások csökkentésére, amely kapcsolási elrendezésben erősítő elem kimenetének és egy munkaellenállásnak a közös pontja a kapcsolási elrendezés kimenete, az erősítő elem egyik bemenete a kapcsolási elrendezés bemenete, míg az erősítő elem egy további kivezetése erősítés meghatározó áramkörre csatlakozik. Mint ismeretes az erősítő elemek disszipációját kívánatos mindig a lehető legkisebb értéken tartani, mert ez befolyásolja az élettartamot, a paramétereket, az alkalmazható típust stb. Az erősítő elemek vezérlése során az erősítő elemen létrejövő disszipáció változó értékű, a disszipáció változásának hatására az erősítő elem hőmérséklete is változó értékű, ez pedig változtatja a paramétereket. Ezért a kimeneten a vezérlésnek megfelelő komponens mellett egy, a paraméterek változásából származó, torzítást jelentő komponens is megjelenik. Ez a hatás különösen akkor válik zavaróvá, ha a vezérlőjel periódusideje az erősítő elem termikus időállandójához képest nagy. Fokozódik a torzítás, ha az erősítőben a disszipációváltozást a dinamikus vezérlésen kívül statikus vezérlés is fokozza. Differenciál erősítőknél a két ágban jelentkező ilyen jellegű torzítás összeadódik. A jeltorzulással kapcsolatos problémakört egy tranzisztorokkal felépített oszcilloszkóp függőleges tranzisztor termikus időállandójához képest lassú, a 5 tranzisztor réteghőmérséklete követni tudja a változást, emiatt differenciális torzítás lép fel. Impulzusjelek vizsgálatakor a jelenség feszültségugrások utáni jellegzetes tranziensek formájában jelentkezik (a tranzisztor belső hőmérséklete késve 10 követi az ugrást). A jel de eltolásának változtatásával a torzulás mértéke változik. A más szempontok miatt szokásosan alkalmazott differenciál erősítőknél a két ágban fellépő torzítás összeadódik. A torzítás csökkentésére szokásos a 15 negatív visszacsatolás alkalmazása, azonban ennek alkalmazása szélessávú erősítőkben stabilitás, fázistorzítás, kivezérelhetőség miatt igen problematikus. A másik ismert módszer a tranzisztor olyan beállítása, hogy a rajta létrejövő disszipáció változása 20 minél kisebb legyen. E módszernek korlátokat szab az oszcilloszkóp erősítőben a nagy kivezérlési igény, változtatandó munkapont (shiftelés) esetén pedig nem alkalmazható. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a 25 torzítást okozó erősítő elem disszipációját meghatározó feszültség a működéshez minimálisan szükséges állandó értéken tartható a dinamikus és statikus vezérléstől függetlenül. A találmánynak az a lényege, hogy az erősítő 30 elem bemenete közvetlenül vagy közvetve illetve az 181093
