181093. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés erősítő elemek disszipációjának, különösen erősítő elemek vezérléséből eredő belső termikus tranziensekből származó jeltorzulások csökkentésére
3 181093 4 erősítő elem és az erősítésmeghatározó áramkör közös pontja feszültségmeghatározó áramkörön keresztül vezérelhető teljesítményfelvevő áramkör vezérlő bemenetére csatlakozik, amely vezérelhető teljesítményfelvevő áramkör az erősítő elem és a munkaellenállás közé van kötve. A találmányt részletesebben az ábrákon bemutatott kiviteli példák segítségével ismertetjük. Az 1. ábra a találmány egy kiviteli példájának tömbvázlatát szemlélteti, a 2. ábrán a találmány alkalmazásával felépített differenciál erősítőt mutatunk be. Az erősítő fokozat 1 erősítő elemből, 5 erősítésmeghatározó áramkörből és 4 munkaellenállásból áll. A bemenőjel vezérlésének hatására - az 5 erősítésmeghatározó áramkör által meghatározott - jeláram. folyik át az 1 erősítő elemen. Ez az áram a 4 munkaellenálláson létrehozza a kimenő feszültséget. Az 1 erősítő elemen létrejövő pillanatnyi disszipáció a mindenkori rajta átfolyó áram és a rajta levő feszültség szorzata. Mivel az 1 erősítő elemen levő feszültség a kimenőjellel azonos, a rajta létrejövő disszipációt a kimenő egyen és váltakozó feszültség igény meghatározza. Ha a 4 munkaellenállás és az 1 erősítő elem közé 2 vezérelhető teljesítményfelvevő áramkört iktatunk be, amelyet úgy vezérlünk, hogy az 1 erősítő elemen csak a működéshez minimálisan szükséges konstans feszültség maradjon, az 1 erősítő elemen létrejövő maximális disszipáció értéke a korábbi értékhez képest jelentősen csökkenthető. A csökkenés mértéke az alkalmazott tápfeszültség és az erősítő elem működéséhez minimálisan szükséges feszültség hányadosával arányos. A 2 vezérelhető teljesítményfelvevő áramkör vezérlőjelét 3 feszültségmeghatározó áramkör hozza létre a bemenőjelből. A 2. ábra szerinti differenciál erősítő két, a találmány szerint felépített erősítő fokozat szimmetrikus összekapcsolásával hozható létre. A differenciál erősítőben az 1 erősítő elemek T2 tranzisztorokkal, a 4 5 munkaellenállások RÍ munkaellenállásokkal, az 5 erősítésmeghatározó áramkörök R3 ellenállásokkal valósulnak meg. A 2 vezérelhető teljesítményfelvevő áramkörnek TI tranzisztor felel meg. A TI tranzisztort a bemenőjel és egy Dl diódából valamint egy 10 R2 ellenállásból álló 3 feszültségmeghatározó áramkör által előállított állandó feszültség összegezésével vezéreljük. Ily módon a T2 tranzisztor kollektor•emitter feszültsége állandó és értékét a Dl diódával célszerűen a T2 tranzisztor működéséhez szükséges 15 minimális feszültségre állítjuk be. A találmány természetesen nem korlátozódik az ismertetett kiviteli és alkalmazási példákra. Az 1. ábra szerinti blokkok a felmerülő szükségleteknek megfelelően esetleg csak bonyolultabb áramkörökből 2o építhetők fel. Szabadalmi igénypont: Kapcsolási elrendezés erősítő elemek disszipáció- 25 jának, különösen erősítő elemek vezérléséből eredő belső termikus tranziensekből származó jeltorzulások csökkentésére, amely kapcsolási elrendezésben erősítő elem kimenetének és egy munkaellenállásnak a közös pontja a kapcsolási elrendezés kimenete, az 30 erősítő elem egyik bemenete a kapcsolási elrendezés bemenete, míg az erősítő elem egy további kivezetése erősítésmeghatározó áramkörre csatlakozik, azzal jellemezve. hogy az erősítő elem (1) bemenete közvetlenül vagy közvetve, illetve az erősítő elem (1) és az 35 erősítésmeghatározó áramkör (5) közös pontja feszültségmeghatározó áramkörön (3) keresztül vezérelhető teljesítményfelvevő áramkör (2) vezérlő bemenetére csatlakozik, amely vezérelhető teljesítményfelvevő áramkör (2) az erősítő elem (1) és a 40 munkaellenállás (4) közé van kötve. 1 rajz, 2 ábra A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 84.4274 - Zrínyi Nyomda, Budapest 2
