181089. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és reagens enzimszubsztrátok enzimatikus meghatározására
MAGYAR népköztArs asAg SZABADALMI LEÍRÁS 181089 Bejelentés napja: 1980. IV. 02. (795/80) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1979. IV. 04. (P 29 13 553.3) ORSZÁGOS találmányi HIVATAL Közzététel napja: 1982. VIII. 30. Megjelent: 1984. XI. 30. Nemzetközi osztályozás: NSZO3 : C 12 Q 1/00 Feltalálók: Szabadalmas: dr. Scheibe Peter vegyész, Bernt Erich gyógyszerész, München, dr. Klose Sigmar Boehringer Mannheim GmbH., vegyész, Berg, Német Szövetségi Köztársaság Mannheim, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás és reagens enzimszubsztrátumok enzunatikus meghatározására 1 A találmány tárgya eljárás és reagens enzimszubsztrátok enzimatikus meghatározására. Enzimszubsztrátok, például glükóz, húgysav, koleszterin, enzimatikus meghatározását főként az zavaija, hogy a reagensekben lévő anyagok, például redukáló vagy oxidáló anyagok, reagálnak a tesztrendszer köztitermékeivel vagy végtermékeivel. Ez a zavaró mellékreakció végbemehet tisztán kémiailag, vagy a zavarás történhet az enzim gátlása útján, az enzimatikus reakcióba versengő szubsztrátként való belépés útján és hasonló módon. Mindegyik esetben csökken a mért indikátortermék koncentrációja; kvantitatív, főleg főt omet riás meghatározásoknál tehát például a képződő színezék koncentrációja. Az eljárás helyessége szempontjából lényeges egyenes arányosság a kimutatandó szubsztrátkoncentráció és a mért indikátortermék koncentrációja között ily módon megszűnik. A kimutatandó szubsztrátra kapott eredmény 100%-tól eltérő lesz. Másszóval, hamis eredményeket kapunk. A találmány célja az, hogy megoldja ezt a problémát, és enzimszubsztrát zavaró anyagok jelenlétében való enzimatikus meghatározására olyan eljárást és reagenst bocsásson rendelkezésünkre, amely helyes eredményeket szolgáltat, és a fentebb felsorolt nehézségeket kiküszöböli. Ezt a feladatot a találmány szerint enzim-szubsztrátnak zavaró anyagok — amelyek magával a szubsztráttal vagy az indikátor reakció egy közbülső vagy végtermékével reagálhatnak - jelenlétében való 2 enzimatikus meghatározására szolgáló olyan eljárással oldottuk meg, amelyre az jellemző, hogy a vizsgálandó minta hozzáadása előtt először meghatározott mennyiségű szubsztrátot reagáltatunk a reagens- 5 sei, amíg elreagál, és csak azután adjuk hozzá a meghatározandó mintát. A meghatározott mennyiségű szubsztrát hozzáadásával, amely mindig lényegesen kevesebb a mérő rendszer szubsztrát-meghatározó kapacitásánál, egy 10 előreakció lezajlását idézzük elő, amíg minden hozzáadott szubsztrát felhasználódik. Ennek az előreakciónak a során a zavaró anyagok is teljesen felhasználódnak. Amint ez a reakció tökéletesen végbement, adjuk csak hozzá az ismeretlen mennyiségű 15 meghatározandó szubsztrátot tartalmazó tulajdonképpeni megvizsgálandó mintát. A meghatározandó szubsztrát mennyisége azután a mérendő reakciótermékre végzett előreakció végértéke és a vizsgálandó minta hozzáadása után kapott végérték 20 közötti különbségből adódik. Lehetséges az is, hogy a tulajdonképpeni mintameghatározást kinetikusán végezzük, azaz ne végértékeket, hanem csak reakciósebességeket mérjünk. A találmány szerint hozzáadandó szubsztrát 25 mennyiségére vonatkozólag semmilyen általános adat nem adható. Ez a mennyiség a mérőrendszertől és a várható zavaró anyagok mennyiségétől függ. Általában a zavaró anyagokra számítva elegendő szubsztrát felesleget alkalmazunk, hogy biztonsággal kizár- 30 juk, hogy még el nem reagált zavaró anyagok legye-181089
