181052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dehidropeptidek előállítására

3 181052 4 0 és 80 °C közötti, előnyösen 10 és 30 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reagáltatást. A reakcióidő különböző: 30 perctől néhány napig terjed. Előnyös reakcióidőként 1-3 órát tekintünk. A reakcióelegyet úgy dolgozzuk fel, hogy az oldatot szűrjük és a szűrletet híg ásványi savval megsavanyít­juk. A semlegesítéshez előnyösen 1 mól savat használunk 1 mól alkalmazott nátriumhidroxidra számítva. A szerves oldószert vákuumban bepárol­juk, és a visszamaradó reakcióterméket alkalmas ol­dószerből átkristályosítjuk. A kündulási anyagként alkalmazott (II) általános képletű, 2-es és 4-es helyzetben szubsztituált 5(4H)-oxazolonok az irodalomból ismertek, illetve ismert módszerek segítségével előállíthatok [R. M Herbst, D. Shemin: Org. Synth. Coll. Vol. II, 1 (1943)]. A találmány szerinti eljárást az A) reakcióvázlat­tal szemléltetjük, amelyben acetil-glicin és benzalde­­hid reakcióját ábrázoltuk. Re agái ta tás céljából a két komponenst ekvimolá­­ris arányban összekeverjük, előnyösen olyan konden­zálószer, például ecetsavanhidrid jelenlétében, amely egyben oldószer gyanánt is szolgál. Előnyösen bázi­­kus komponens, például nátrium-acetát jelenlétében reagáltatjuk a két kiindulási anyagot. A reakcióele­gyet néhány órát állni hagyjuk, majd vízzel hígítjuk. A kivált 4-benzilidén-2-metil-5(4H)-oxazolont etil­­acetát és petroléter elegyéből átkristályosítjuk. A b) eljárásváltozat szerint olyan (I) általános képletű vegyületeket állíthatunk elő, amelyekben R3 és R4 együttesen C-C kötést jelent. Az eljárás önmagában ismert [S. Konno és munkatársai: Syntheses (1978) 598], Úgy járunk el, hogy vala­mely, R3 és R4 helyén hidrogénatomot és Rs he­lyén hidroxil-csoportot tartalmazó (I) általános ve­gyül etet (amelyet előzetesen az a) eljárásváltozat szerint állítottunk elő) közömbös szerves oldószer­ben vízelvonó-szerrel (IV) általános képletű telített oxazolonná alakítunk, majd a kapott (IV) általános képletű vegyületet közömbös szerves oldószerben tertier bázis jelenlétében a megfelelő, R3 és R4 he­lyén C-C kötést tartalmazó telítetlen (IV) általános képletű oxazolonná oxidáljuk, és azt önmagában is­mert módon- a kívánt (I) általános képletű vegyü­­letté elszappanosítjuk. Vízelvonószerként például a diciklohexil-karbo­­diimid, oxidálószerként a 2,3-diklór-5,6-diciano-p­­-benzokinon alkalmazható. Tertier bázisként például a 2,4,6-trimetil-piridint alkalmazhatjuk. Oldószer­ként például tetrahidrofwán és 2,3-dimetoxi-metán jöhet szóba. A hidrolízist vizes szerves hígítószer, adott eset­ben keveréssel végezzük. Hígítószerként mind poláris-aprotikus, mind proti­­kus szerves oldószereket alkalmazhatunk. A poláris, aprotikus oldószerek példáiként a ketonokat, így acetont, metil-etil-ketont, dietil-ketont és ciklusos étereket, például tetrahidrofuránt és dioxánt neve­zünk meg. Különösen előnyös az aceton vagy tetra­­hidrofurán alkalmazása. Poláris-protikus hígítószerként például víz, rövid­­szénláncú alkoholok, így metanol, etanol, propanol vagy izopropanol említhetők meg. A reagáltatást előnyösen savas vagy bázikus kata­lizátor jelenlétében végezzük. Savas katalizátorként erős ásványi savak, így sósav vagy kénsav, továbbá erős szerves savak, például benzolszulfonsav vagy toluolszulfonsav alkalmaz­ható. Bázikus katalizátorként szervetlen bázisok, így nátrium- vagy káliumhidroxid, továbbá erős szerves bázisok, így trietilamin váltak be. Különösen előnyö­sen nátriumhidroxidot vagy káliumhidroxidot alkal­mazunk. A reakcióhőmérsékletet széles tartományban változtathatjuk. Általában 0 és 70 °C közötti, elő­nyösen 10 és 30 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reagáltatást. Az (I) általános képletű vegyületek példáiként az alábbiakat nevezzük meg: N-acetil-dehidro-fenilalanil-L-triptofán, N-acetil-dehidro-fenilalanil-D-triptofán, N-acetil-dehidro-fenilalanil-dehidro-triptofán, (racém). A találmány szerinti eljárással előállítható vegyü­­leteknek az alkalmazott dózistól függő tumor- és szövetroncsoló hatása van helyi és szisztémikus al­kalmazás esetében egyaránt. Helyi alkalmazáson itt a szubkután, intrakután, intratumorális, peritumorális alkalmazást értjük ke­nőcs, gél, krém, injekció-oldat és injekdó-szuszpen­­zió segítségével. Szisztémikus alkalmazáson itt az intravénás, intra­­peritoneális, rektális, intrapleuralis, orális alkalma­zást értjük, továbbá testüregek és a húgyhólyag öblítését. A nekrózisok többnyire az alkalmazás helyének közvetlen környékén keletkeznek, ritkábban nyirok­­eredetűen távolabb helyen is. Meglepő módon a nek­­rotikus tartomány, amikor kifelé nyílik, hosszabb időn át putrid-mentes marad annak ellenére, hogy a kísérleti állatokon lévő nyílt sebek eledellel, széklet­tel, fűrészporral stb. érintkezésbe kerülnek. Előfordul azonban az is, hogy a tumorszövet — teljesen ép külső bőr mellett - felszívódik. A nekrotikus szövet a környező egészséges szö­vettől élesen elhatárolódik; makroszkopikusan és mikroszkopikusan egyaránt kivágottnak tűnik. A kísérleti állatok általános viselkedését a nekró­­zis mérete nem befolyásolja. A szervezet mérgezése nem következik be. In vitro a tumorsejtek (Lyphom EL4) élettartama az (I) általános képletű vegyületek alkalmazása kö­vetkeztében szignifikáns módon csökken a kontroli­hoz viszonyítva. Az (I) általános képletű vegyületek akut LDS0 -értéke patkányon és egéren intravénás adago­lás esetén 400 mg/kg, egéren intraperitoneális adago­lás esetén 2000 mg/kg felett, patkányon intraperito­neális adagolás esetén 1000 mg/kg felett. Terápiás alkalmazás céljából 1—100 mg/kg test­súly, előnyösen 2—40 mg/kg testsúly dózisban hasz­náljuk az (I) általános képletű vegyületeket. Az (I) általános képletű vegyületeket önmagában ismert módon a hatásmechanizmusnak megfelelő 5 10 !5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents