181020. lajstromszámú szabadalom • Eljárás R-(-)-alfa-[metilamino)-metil]-9,10-etanoantracén-9(10H)-etanol és savaddíciós sóinak előállítására

5 181020 6 szulfonsavak, esetleg alifás szulfonsavak, például me­­tánszulfonsav vagy aromás szulfonsavak, így vala­mely adott esetben szubsztituált fenilszulfonsavak, esetleg 4-metil-, 4-bróm-, 4-nitro- vagy 2,4-dinitro-fe­­nilszulfonsavak vagy naftalinszulfonsavak, például az 1-naftalinszulfonsav; és ezek halogenidjeiként első­sorban a kloridok vagy bromidok, így mindenekelőtt a tionil-klorid, továbbá például a tionil-bromid, szul­­furil-klorid, klórszulfonsav, foszfor-triklorid, foszfor­­-pentaklorid, foszforil-klorid vagy metánszulfonil­­-klorid jönnek számításba. Továbbá az említett többértékű savak halogenidjeinek megfelelő vegyes észter-halogenidek, így esetleg rövid szénláncú al­­koxiszulfonil-halogenidek, például metoxi- vagy etoxi-szulfonil-klorid vagy foszforsav-(rövid szén­láncú alkilészter)-halogenideket, például foszfor­­sav-dimetilészter-kloridot is alkalmazhatunk. Az erős savakkal, mindenekelőtt konc. kénsavval vagy foszforsavval lefolytatott reakciókat oldó- vagy hígítószerek, így például ecetsavanhidrid jelenlétében vagy távollétében, körülbelül -50 és 200 °C közötti hőmérsékleten és a savhalogenidekkel, így például tionil-kloriddal, hasonlóképpen oldó- vagy hígítósze­rek, például szénhidrogének vagy különösen klóro­zott szénhidrogének, így metilén-klorid, jelenlété­ben vagy távollétében —10 °C és 70 °C közötti hőmérséklettartományban, előnyösen 10 °C és 50 °C között, hajtjuk végre. Ezeknek a reakcióknak a termékeként olyan 2-Ri-5-[9,10-etanoantracén­­-9,(10H)-il]-4,5-dihidro-3-metil-oxazolium-sókat vár­hatunk, amelyek anionja a reakcióban alkalma­zott savénak felel meg, illetve savhalogenidekkel le­folytatott reakciók esetében a megfelelő halogeni­­dion. A köztitermék hidrolízisét savas vagy bázisos közegben végezzük. Alkalmas savas kémhatású sze­rek például a vizes savak, esetleg vizes ásványi savak, például vizes sósav, kénsav vagy foszforsav. A savas hidrolízist 0°C és 120 °C közötti hőmérséklettarto­mányban, célszerűen 10 °C és 50 °C között hajtjuk végre. Bázisos közegként például vizes lúgok, esetleg az alkáli- vagy alkáliföldfémhidroxidok, így nátrium­­-hidroxid vagy kálium-hidroxid vagy kalcium-hidr­­oxid vagy' magnézium-hidroxid alkalmasak, miköz­ben az említett reagenseket előnyösen emelt hőmérsékleten, körülbelül 50 °C közötti tartomány­ban alkalmazzuk. A hidrolízist lépcsőzetesen is megvalósíthatjuk oly módon, hogy egy köztiterméket a megfelelő sza­bad bázison, mint köztilépcsőn keresztül, vizes kö­zegben, a mindig alkalmazott III általános képletű kiindulási anyagnak megfelelő, fordított sztérikus konfigurációjú, III általános képletű N-acilszárma­­zékká hidrolizálunk és ezután ezt a származékot az I képletnek megfelelő származékká hidrolizáljuk. Az e) eljárást előnyösen úgy is végrehajthatjuk, hogy a közvetlenül megelőzőleg előállított kündulási anyagot anélkül, hogy tiszta formában izolálnánk, ugyanabban a kiindulási reakcióelegyben alkalmas savval, illetve annak halogenidjével reagáltatjuk és a kapott köztiterméket hasonlóképpen további tisztí­tás nélkül hidrolízisnek vetjük alá. A b)—d) eljárásokhoz szükséges optikailag aktív kiindulási anyagokat vagy az ismert racém, kü­lönösen bázisos, kiindulási anyagok szétválasztásá­val, önmagában ismert módon vagy - analóg mó­don - az ismert racemát előállításához szükséges ra­cém kiindulási anyagokat racém prekurzor-vegyüle­­tek helyett optikailag aktívakkal állíthatjuk elő. Az I általános képletű vegyület savaddíciós sóit, különösen a farmakológiailag elfogadható savaddí­ciós sókat, például a korábban említetteket, szoká­sos módon állíthatjuk elő. Például a szerves oldó­szerben, így például metilén-kloridban, etil-acetát­­ban, etanolban vagy izopropanolban oldott bázist a sókomponensként választott savval vagy annak ugyanolyan vagy más szerves oldószeres, így etil-ace­­tátos vagy dietil-éteres oldatával elegyítjük és szükség esetén lehűtés vagy bepárlás vagy a sót rosz­­szul oldó oldószer, így például dietil-éter hozzáadása után a kivált sót leszűrjük. A találmány ezenkívül az I képletű vegyületből és farmakológiailag elfogadható savaddíciós sóiból történő gyógyszerkészítmények előállítására vonat­kozik. Az I képletű vegyület és farmakológiailag elfogad­ható sóinak adagolása melegvérűeknél a fajtól, test­súlytól, kortól és egyéni állapottól, valamint az al­kalmazás módjától függ. A naponta adagolt dózisok körülbelül 0,05 és körülbelül 3 mg/kg testsúly elő­nyösen körülbelül 0,08 és 1,5 mg/kg testsúly között vannak. Körülbelül 70 kg súlyú melegvérűnek átlago­san körülbelül 10-150 mg, előnyösen körülbelül 30 -75 mg hatóanyagot tartalmazó napi dózisokat adagolunk. A találmány olyan gyógyszerkészítményekre is vonatkozik, amelyek az I képletű vegyületet vagy ennek farmakológiailag elfogadható savaddíciós sóit tartalmazzák. A találmány szerinti gyógyszerkészít­ményeknél különösen olyan enterális, így orális vagy rektális, valamint parenterális adagolásra alkalmas szerekről van szó, amelyek csak a hatóanyagot vagy azt legalább egy, farmakológiailag elfogadható hor­dozóanyaggal együtt tartalmazzák. Az ilyen ké­szítmények a hatóanyagot, azaz az I képletű ve­gyületet vagy annak farmakológiailag elfogadható savaddíciós sóját a fent említett napi dózisok egy vagy több, előnyösen három részdózisban történő adagolásához alkalmas mennyiségben és koncentrá­cióban tartalmazzák. A találmány szerinti gyógyszerösszetételek adago­lási formaegységekben, így drazsékban, tablettákban, kapszulákban, végbélkúpokban vagy ampullákban, dózisegységenként előnyösen 2,5-50 mg, különösen 5-25 mg I képletű vegyületet vagy előnyösen annak farmakológiailag elfogadható savaddíciós sóját tartal­mazzák hatóanyagként legalább egy, farmakológiai hordozóanyaggal együtt. Perorális alkalmazáshoz az adagolási formaegysé­gek előnyösen 1% és 50% között tartalmazzák ható­anyagként az I képletű vegyületet vagy annak farma­kológiailag elfogadható sóját. Ezek előállításához a hatóanyagot például szilárd, por alakú hordozóanya­gokkal, így laktózzal, szacharózzal, szorbittal, man­­nittal; keményítőkkel, így burgonyakeményítővel, kukoricakeményítővel vagy amilopektinnel, továbbá laminarinnal vagy citrus-pulp-porral; cellulózszárma­zékokkal vagy zselatinnal, adott esetben csúsztató­szerek, így magnézium- vagy kalcium-sztearát hozzá­adásával tablettákká vagy drazsé-szemekké kombinál­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents