181015. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nedvesítő hatású új diszpergáló szer előállítására

tása nagyszámú kísérletet igényel, mert a nedvesítő hatás egyaránt függ a diszpergaiandó anyag és a disz­perziós közeg anyagi minőségétől. A diszperziós közeg által nedvesített részecskék azonban újból összetapadhatnak, ezért a nedvesítőszer hozzáadásá­val előállított diszperz rendszert diszpergálószerrel is stabilizálni kell. A diszpergálószer kiválasztása a leg­egyszerűbb esetben is azt jelenti, hogy egy három­­komponensű rendszerhez kell az anyagi minőségek és a kompatibilitási viszonyok figyelembevételével kiválasztani a negyedik komponenst, ami további je­lentős kísérleti munkát igényel. Az egyes komponensek összeférhetőségének meg­határozása, a komponensek legcélszerűbb mennyiségi arányának megállapítása, továbbá a kívánt diszper­­gáló és nedvesítő hatás beállítása csak további nagy­számú, idő- és munkaigényes kísérlet árán lehetséges. A kísérleti munka sokrétűsége mellett a diszper­gálószer és a nedvesítőszer különálló komponensek­ként történő alkalmazása jelentős technológiai hátrányokkal is jár. A kétféle segédanyag beszerzése, esetleges konzisztenciabeli különbsége, minőségének ingadozása, illetve eltérő kezelésmódja (például táro­lása, bemérése stb.) műszaki nehézségeket okoz. A felsorolt hátrányok kiküszöbölése érdekében célul tűztük ki egy olyan új anyag elállítását, amely egyesíti a diszpergálószerek és a nedvesítősze­rek előnyös tulajdonságait. Kísérleteink során azt ta­pasztaltuk, hogy (3-naftalin-szulfonsavból és szulfit­­szennylúgból kiindulva olyan újtípusú diszpergáló­­szert állíthatunk elő, amely jelentős mértékű nedve­sítő hatással is rendelkezik, és további diszpergáló vagy nedvesítő adalék felhasználása nélkül is kiváló eredménnyel alkalmazható szuszpenziók stabilizálá­sára. A találmány tárgya tehát eljárás egy új, nedvesítő hatással is rendelkező diszpergálószer előállítására. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy 100 súlyrész megolvasztott /3-naftalin-szulfonsavhoz szá­razanyagra számolva 2-15 súly rész vizes szulfitlúg­­-oldatot adunk, az elegyet 65-70 °C-ra melegítjük, ezután az elegyhez 5-20 súly rész tömény vizes for­maldehid-oldatot adunk olyan ütemben, hogy az elegy hőmérséklete 80 °C-nál alacsonyabb érték ma­radjon, a formaldehid-oldat beadagolása után az ele­gyet keverés közben 80—85 °C-on utóreagáltatjuk, az elegyet bázissal 6,5 és 7,5 közötti pH-értékre semlegesítjük, ezután az elegyhez szárazanyagra számolva 50-150 súlyrész vizes szulfitlúg-oldatot adunk, az elegyet 70—75 °C-on utókeveijük, majd az elegy pH-ját a semlegesítéshez felhasznált bázisé­val azonos kationt tartalmazó bázissal újból 6,5 és 7,5 közötti értékre állítjuk, végül kívánt esetben a kapott elegyet besűrítjük vagy por alakra hozzuk. A találmány szerinti eljárásban vizes szulfitlúg-ol­­datként előnyösen 50 súly% szárazanyag-tartalmú szulfitlúg-sűrítményt használunk fel, és a szulfitlúg­­-sűrítmény beadagolása után az elegyet 100 súlyrész 0-naftalin-szulfonsavra vonatkoztatva 8-25 súlyrész vízzel hígítjuk. Természetesen 50 súly%-nál kevesebb szárazanyagot tartalmazó szulfitlúgokat is felhasznál­hatunk; ekkor a beadagolandó víz mennyiségét ará­nyosan csökkentjük, sőt esetenként a vizes hígítást elhagyjuk. Vizes szulfitlúg-oldatokként előnyösen használ­hatjuk fel a fenyőfa biszulfitos vagy szulfitos feltárá­sakor képződő szulfitlúgokat, amelyek összetétele (szárazanyagra vonatkoztatva) a következő: lignin­­szulfonsav: 50-55 súly%, redukáló cukrok: 25-30 súly%, cukorsavak: 4-8 súly%, gyanták: 2-4 súly%, összes kéntartalom: 2-4 súly%, hamutartalom: 0,5-5 súly%. Előnyösen alkalmazhatjuk a nyárfa úgynevezett nagyhozamú feltárásából származó szul­­fitlúgokat is, amelyek összetétele (szárazanyagra vo­natkoztatva) a következő: ligninszulfonsav: 35-45 súly%, redukáló cukrok: 15—20 súly%, cukorsavak: 8-12 súly%, gyanták: 1-3 súly%, összes kéntarta­lom: 4-6 súly%, hamutartalom: 15-20 súly%. A találmány szerinti eljárásban a semlegesítéshez célszerűen alkálifém- vagy ammónium-bázisokat, így nátrium-, kálium- vagy ammónium-hidroxidot, -kar­bonátot vagy -hidrogénkarbonátot használhatunk fel. A semlegesítéshez különösen előnyösen alkalmazha­tunk 30-50 súly%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot vagy tömény vizes ammóniumhidroxid-oldatot. A formaldehid-oldat beadagolása után az elegyet előnyösen 2,5-3,5 órán át, célszerűen 3 órán át ke­verjük 80-85 °C-on. A reakció zárólépésében az utókeverést előnyösen 20—40 percig, célszerűen fél órán át végezzük. A találmány szerinti eljárással előállított termék - amit a továbbiakban „Dissovet”-nek nevezünk - legfontosabb műszaki előnye, hogy egyetlen anyag­ban egyesül a nedvesítő és diszpergáló hatás. A Dis­­sovet-et széles körben alkalmazhatjuk szuszpenziók előállítására és stabilizálására, és felhasználásával tar­tós stabilitást biztosíthatunk. A termék vízben kitű­nően oldódik, ugyanakkor savakkal és lúgokkal szemben ellenálló, és lágyítatlan kemény vízben is felhasználható. A Dissovet a diszpergáló és nedvesítő hatás optimális arányát biztosítja, és felhasználása­kor jelentősen csökkenthető a szükséges összeférhe­­tőségi vizsgálatok száma. A szulfitlúg-oldat összetéte­lének a feltáráshoz használt fafajtától függő ingado­zásai tapasztalataink szerint nem befolyásolják a Dis­sovet nedvesítő és diszpergáló hatását. A Dissovet alkalmazásának technológiai előnyei a következők: két anyag helyett egy anyaggal érhető el a kívánt hatás; csak egy anyagot kell beszerezni és bemérni, ami a bemérési hiba csökkenését eredmé­nyezi. A termék mind por, mind folyadék formájá­ban könnyen kezelhető, tárolási stabilitása jó. A találmány szerinti eljárás további előnye, hogy egyik reagensként a papírgyártásnál melléktermék­ként keletkező szulfitszennylúgot hasznosítja. Az igen nagy mennyiségben keletkező szulfitszennylúg egy részét szulfitlúgporrá dolgozzák fel, mindamel­lett a fennmaradó rész — kihasználatlanul, szenny­vízként a folyókba engedve - károsan befolyásolja a vizek minőségét, és pusztítja a vizek élővilágát. A szulfitszennylúg Dissovetté történő feldolgozása te­hát — a felsorolt előnyök mellett — környezetvé­delmi problémát is megold. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlá­tozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismer­tetjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents