181007. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbonsavamidok és peptidek előállítására
181007 4 .1 ./a P 28 11 628.1 számú NSZK-beli szabadalmi bejelentésben leírt eljárással is. A tiszta alkilfoszfonsavakat termikus vízlehasítással alakíthatjuk anhidridekké és a vákuum-desztillációval a terméket még tovább tisztíthatjuk. 5 A találmány szerinti eljárás során peptidek szintetizálása esetén célszerűen semleges vagy legfeljebb gyengén lúgos közegben dolgozunk. A legegyszerűbb, ha a reakcióközeget alifás és 10 cikloalifás tercier bázisok, például N-metilmorfolin, N-etilmorfolin, az alkilrészben legfeljebb 6 szénatomos trialkilamin hozzáadásával pufferoljuk. A találmány szerint felhasznált alkilfoszfonsavanhidridek többnyire jól oldódnak az olyan oldószerekben, 15 mint például dimetilszulfoxid, dimetilformamid, dimetilanilin, dietilfoszfit, 1-metil-pirrolidon, kloroform és metilénklorid. Az oligopeptidek előállításához kiindulási anyagként védett karboxilcsoportot tartalmazó aminosavat20 vagy peptidet és védett aminocsoportot tartalmazó aminosavat vagy peptidet használunk. A karboxilcsoport és aminocsoport védésére valamennyi, a peptidszintézisben szokásos védőcsoportot használhatjuk. A karboxilcsoportot előnyösen egyenes vagy 25 elágazó láncú alifás alkoholok észterével, például metanol, etanol, tercier-butanol észterével védhetjük, (lásd például Houben-Weyl, Methoden der Organischen Chemie, 15/1 kötet (1974), Synthese von Peptiden, 315-350. oldal). Aralifás alkoholok, 30 például benzilalkoholok és difenilmetilkarbinol észterei is szóba jöhetnek. Az aminocsoport ok védésére például karbobenzoxicsoportot és karbo-terc-butiloxicsoportot használhatunk (lásd: Houben-Weyl, Methoden der Orga- 35 nischen Chemie 15/1 kötet [1974] 47. oldal és 117. oldal). Oldószerként valamennyi, a peptidszintézisnél használatos vízmentes iners oldószer szóba jöhet, ilyenek például a metilénklorid, kloroform, dimetilformamid, dimetilacetamid, dioxán, dietilfoszfit, 40 1-metil-pirrolidon és tetrahidrofurán. A találmány szerint használt alkilfoszfonsavanhidrideket előnyösen feleslegben alkalmazzuk (2-2,5 mól alkilfoszfonsavanhidrid a peptidkötéshez szükséges 1 mól). 45 A találmány szerinti eljárás lényeges előnyöket mutat: A szintézishez szükséges reagensek alapját képező savaknál eddig nem tapasztaltunk allergiás hatást. A toxicitás alacsony. Maga a reagens, amely egyszerűen állítható elő, különösen desztillált alkilfoszfonsavanhidridek alkalmazása esetén a szintézis után nem képez nehezen oldódó melléktermékeket, mint amilyenek a diciklohexilkarbodiimid alkalmazásánál 55 fellépnek az egyébként gyakran használt peptidkapcsolási reakció során. A peptidszintézis eddig leírt ismert eljárásaival szemben, azaz amikor például 3 vagy 5 értékű foszfort használunk aktiválószerként, például a foszforazomódszerrel végzett peptidszintézisnél (Liebigs Ann. Chem. 580, 68. oldal [1953]), valamint a dietilklórfoszfit és tetraetilpirofoszfit alkalmazásával végrehajtott szintézismódszernél. (J. Am. Chem. Soc. 74, 5304, 5307 és 5309) [1952] és polifosz- 65 forsavészterek felhasználásával végzett szintézismódszernél [Bér. 91, (1958), 1073-1082 vagy J. Org. Chem. 26, 2534 (1961)], a találmány szerinti eljárásnak az az előnye, hogy a szokásos aminosav, illetve peptidészterhidrokloridok alkalmazásánál a racemizálás veszélye kisebb. így például a találmány szerint előállított Z-Phe-Gly-OEt optikai forgatóképessége [a]D = -17° (c = 2, etanol). A dietilklórfoszfitos módszernél (J. Am. Chem. Soc. 74, 5307 [1952]) a kapott pepiid optikai forgatóképessége [a]D =-16° (c = 1, etanol). A 4. példában leírt Z-Asp(OBut)-Phe-NH2 optikai forgatóképessége [a]D = -33,8“ (c= 1, etanol) összevetve az irodalomban leírt -30,7° értékkel (foszforazomódszer, Hoppe-Seylers Z-Physiol Chem. 353, [1972], 1250 oldal). A racemizáló tesztként ismert Z-Gly-Phe-Gly-OEt szintézis (J. Am. Chem. Soc. 80 [1958] 2902. oldal) a találmány szerinti eljárással az L vegyületet 75%-os termeléssel adja, lásd 10. példa. Az etanolban nehezen oldódó DL-peptidek nem keletkeznek. Ezzel szemben a polifoszforsavetilészteres tripeptid szintézisnél (J. Org. Chem. 26, 2534 [1961]) 32% etanolban nehezen oldódó DL konfigurációjú vegyület és 32% L-konfigurációjú vegyület keletkezik. A találmány szerinti eljárás további előnye a szintézisben részt vevő reagensek termikus stabilitása. A polifoszforsavészterekkel szemben továbbá előnyként jelentkezik az alkilfoszfonsavanhidridek desztil- Lílhatósága, és ezáltal nyílik meg a definiált oligomerek felé az út. Az alkilfoszfonsavanhidridek erős oldó hatása valamint a peptidszintézis további lépéseként keletkező termékek oldó hatása különösen a hosszú láncú peptidláncok és nehezen oldódó peptidfrekvenciák szintézise esetében igen kívánatos. A találmány szerinti termékeket közbenső termékként, vagy gyógyászatiig hatásos peptidek előállításához használjuk. 1. példa Benziloxikarbonil-glicilglicinetilészter Benziloxikarbonil: továbbiakban: Z 10,5 g (0,05 mól) benziloxikarbonil-glicin oldatához keverés és hűtés közben egymás után 0°C-on hozzáadunk 7,0 g (0,05 mól) H-Gly-OC2H5 ■ HCl-t, 15 ml (0,118 mól) N-etilmorfolint és 36 ml 55 vegyesszázalékos 0,1 mól n-propilfoszfonsavanhidrid metilénkloriddal készített oldatát. Keverés közben az elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni. 16 órás állás után az oldószert szobahőmérsékleten vákuumban ledesztilláljuk és a maradékot 200 ml ecetészter és 100 ml 5%-os káliumhidrogén szulfát oidatban vesszük fel. Az ecetészter oldatot még kétszer 100 ml telített nátriumhidrogénkarbonát oldattal mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A nátriumszulfáton a következőkben vízmentes nátriumszulfátot értünk. Kitermelés: 11,8 g (80%) Z-dipeptidészter. Olvadáspont 81 °C, ecetészter és petrolészter elegyéből történő átkristályosítás után 82 °C. 2
