181003. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroid-oximok előállítására
3 181003 4 A találmány szerinti eljárásban kiindulási vegyületként alkalmazott IV általános képletü vegyületek az irodalomban ismert aldoszterongátló hatású vegyületek [J. Am. Chem. Soc. 79, 4808 (1957); J. Org. Chem 24, 1109 (1959); 730 163 sz. belga szabadalmi leírás]. Az I általános képletű új szteroid-oxim-származékok és kívánt esetben sóik előállítását célszerűen úgy végezzük, hogy a IV általános képletű oxo-szteroidot savmegkötő jelenlétében oldószerben melegítjük az V általános képletű hidroxilamin-származék valamely — előnyösen sósavas — sójával. Oldószerként előnyösen alacsony szénatomszámú alkoholokat vagy piridint használunk. Alkoholok használata esetén célszerű a reakcióelegyhez a hidroxilamin-származék sójának jobb oldódása céljából vizet is adni, valamint a hidroxilamin-bázis felszabadulásához savmegkötőt is alkalmazni. Savmegkötőként előnyösen alkálifémacetátot használhatunk. Az oximképzési reakciót alacsony forrpontú alkoholok használata esetén az oldószer forráspontján, piridin alkalmazása esetén 60—100 °C-on történő melegítéssel hajtjuk végre. A reakció időtartama általában harminc perc és néhány óra között változik. Az új oxim-származékok elkülönítésnél a szokásos műveleteket - mint például bepárlás, vízreöntés, szűrés, extrakció - alkalmazzuk. Az elkülönített új oxim-származékok közül azokat, amelyek a szteroidváz 3-as szénatomjához kapcsolódó helyettesítőkben karboxil-csoportot tartalmaznak, kívánt esetben valamely szervetlen vagy szerves bázissal, előnyösen káliumhidroxiddal sóvá alakítjuk, vagy az oximálási reakció során közvetlenül képződött sóból, célszerűen vizes oldatban felszabadítjuk a savat. Amennyiben olyan I általános képletü — ahol R jelentése 2—4 szénatomos karboxialkil-csoport, X és Y jelentése a fenti, továbbá Z jelentése II képletű csoport — lakton-származékok sóit kívánjuk előállítani, akkor célszerűen úgy járunk el, hogy valamely I általános képletű 3-(karboxi-alkoximino)-szteroid-21,17j3-lakton alkoholos oldatához vagy szuszpenziójához egy ekvivalensnyi (vagy ennél 1-2%-kal kevesebb) pontos titerű vizes alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxid-oldatot adunk. A kapott oldatot szobahőmérsékleten szárazra pároljuk, majd a száraz maradékról néhányszor etilalkoholt párolunk le. Az így kapott maradékot száraz etilacetáttal eldörzsöljük és szűrjük. (A fent vázolt reakciókörülmények között a laktongyűrű nem nyílik fel.) Az olyan I általános képletű oxim-származékok és sóik — ahol R, X és Y jelentése a fenti és Z jelentése III képletű csoport — úgy is előállíthatok, hogy az oximálási reakció során kapott I általános képletű - ahol R, X és Y jelentése a fenti és Z II képletű csoportot jelent - lakton-származékok alkoholos oldatait alkalmas bázisokkal, például valamely alkálifém- vagy alkáliföldfém-hidroxiddal, előnyösen káliumhidroxiddal melegítjük, s a kapott sókat bepárlással elkülönítjük. A fenti módon eljárva 3-(karboxi-alkoximino)-csoportot tartalmazó szteroid-laktonból két ekvivalensnyi lúgoldat alkalmazásával dikálium-sók állíthatók elő. A fentiek szerint előállított sók adott esetben 1 -2 mól kristályvizet is tartalmazhatnak. A találmány szerinti savak a sók vizes oldataiból fölös mennyiségű sósavval történő lecsapással állíthatók elő. A karboxil-csoportot tartalmazó oxim-származékok például pH = 8-as vizes dinátriumhidrogénfoszfát-citromsav-pufferben, a mono- és dikálium-sók vízben oldódnak. A pufferoldatot 19,45 ml 0,2 m vizes dinátriumhidrogénfoszfát és 0,55 ml 0,1 m vizes citromsav elegyítésével készíthetjük el. A vegyületek aldoszteron-gátló hatását kétféle módszerrel vizsgáltuk. a) Patkányokon C. M. Kagawa módszerét használtuk [C. M. Kagawa és mások, J. Pharmacology Exp. Then, 126 123 (1959)]. A kezelés előtt 18 órával a patkányokon mellékveseirtást hajtottunk végre. A tesztanyaggal történő kezeléssel egyidőben aldoszteron-hatást pótló dezoxikortikoszteronacetátot (DOCA) adagoltunk, majd a patkányok vizeletében lángfotometriásan meghatároztuk a Na+ és K+ tartalmat. Referens anyagként 480 Mg/állat p.o. Spironolactont (3-oxo-7a-acetiltio-17a-pregn- 4-én-21,17|3-laton) használtunk. A kiértékelést a /Na+ x 10) log1-----;— I értékek alapján végeztük. ' K * b) Éber, szoktatott, nőstény Beagle kutyákon Hofmann L. H. módszerét alkalmaztuk (Recent Advances in Renal Physiology and Pharmacology, MTP-Press, Lancaster, England, 1974, 306-307. oldal). Az állatok átlagsúlya 12,5 kg (10,0-14,5 kg) volt. Kísérlet előtt az állatok húgyhólyagját ürítettük és egy tartós hólyagkatétert rögzítettünk. Az állatokat óránkénti csapvízterhelésben részesítettük, az első órában 20 ml/kg-os, azután 5 órán keresztül 4 ml|kg-os mennyiséggel. A második órában a bevitt és ürített folyadékmennyiségek között beállt a só-vízháztartás egyensúlya, a kezelést ezt követően kezdtük. A kezelést megelőzően 30 perccel 0,25 mg/állat DOCA-t adagoltunk i.m-an, majd a 0. percben a tesztanyagot 10 mg/kg-os p.o. dózisban. Az óránként vett vizeletmintából meghatározott ^Na+ x 10 j log J ~ j értékek átlagát hasonlítottuk össze a DOCA-val és referens anyaggal (Spironolacton) kapott átlagértékkel. A találmány szerinti eljárással előállított néhány vegyülettel kapott eredményeket az I. és II. táblázatban mutatjuk be. A találmány szerinti eljárást az alábbi példák szemléltetik. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
