180968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás film készítésére sűrűségű etiléntartalmú kopolimerekből
29 180968 30 hogy megállapíthassuk a tönkremenéshez szükséges súlyt. A vizsgálat 30 ismétlést foglal magában. Az úgynevezett tönkremenési súly az ejtősúlynak az a súlya, amelynél a filmek 50%-a tönkremegy. A tönkremenési súlyt a filmvastagságra vonatkoztatva g/mikron egységben adjuk meg. Ömledéktöredezés: Miként korábban említettük, az ömledéktöredezés kifejezés arra a jelenségre utal, amikor egy polimergyanta extrudátuma durvává és egyenetlenné válik a polimer folyása során az ömledékben jelentkező instabilitásokra tekintettel. Ezek a felületi rendellenességek „befagyasztható^’ egy polimerfilmbe és így szabad szemmel megfigyelhetők. Egy fűmet tehát annak alapján tekintünk ömledéktöredezésesnek, ha ezek a felületi rendellenességek szabad szemmel megfigyelhetők. Térfogatsúly: A gyantát 9,5 mm átmérőjű tölcséren át egy 100 mm-es, beosztással ellátott hengerbe töltjük ugyanilyen hosszú vonalzó mentén anélkül, hogy ráznánk a hengert, majd mérjük a súlykülönbözetet. A találmányt a következő kiviteli példákkal, illetve a kiviteli példákat megelőzően a használt katalizátorkompozíció előállítását ismertető kísérleti résszel kívánjuk megvilágítani. I. A prekurzor kompozíció előállítása Mechanikai keverővei felszerelt 5 literes reakcióedényben nitrogénpárna alatt összekeverünk 16,0 g (0,168 mól) vízmentes magnézium-kloridot 850 ml tiszta tetrahidrofuránnal, majd a kapott keverékhez szobahőmérsékleten (közel 25 °C-on) végzett keverés közben cseppenként hozzáadunk 13,05 g (0,069 mól titán-tetrakloridot. Az adagolás befejezése után a reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 0,5-1 órán át forraljuk a szilárd anyagok tökéletes oldása céljából. A reakcióelegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük, majd lassan, 0,25 óra leforgása alatt hozzáadunk 3 liter tiszta n-hexánt. Sárga csapadék válik ki. A fölülúszó folyadékfázist dekantáljuk, a csapadékot pedig 1—1 liter n-hexánnal háromszor átmossuk. A csapadékot ezután kiszűrjük, majd forgó bepárlóban 40-60 °C-on szárítjuk, 55 g mennyiségben szilárd prekurzor kompozíciót kapva. Ekkor a prekurzor kompozíció elemzésnek vethető alá a magnézium- és titántartalom megállapítása céljából, minthogy elkülönítése során a magnéziumés/vagy titánvegyület egy része veszendőbe mehet. Ezeknek a prekurzor kompozícióknak a jellemzésére a következőkben használt empirikus összegképieteket azt feltételezve adjuk meg, hogy a magnézium és a titán még mindig annak a vegyületnek a formájában létezik, amelynek a formájában hozzáadtuk őket az elektrondonor vegyülethez, és hogy a prekurzor kompozíció maradék súlya a benne lévő elektrondonor vegyület súlyának felel meg. Az elkülönített prekurzor kompozíció elemzése tehát azt mutatja, hogy 6,1% magnéziumot és 4,9% titánt tartalmaz, vagyis összegképlete = TiMg2i4SCl8>9[THF]7j0, ahol THF tetrahidrofuránt jelent. II. Aktiválási módszerek A) módszer — Ez a módszer a prekurzor kompozíció többlépéses aktiválását foglalja magában. Ennek a módszernek a végrehajtása során az aktiválást úgy végezzük, hogy a polimerizációs reaktorba való betáplálását megelőzően a prekurzor kompozíciót csak részlegesen aktiváljuk, majd az aktiválási folyamatot a reaktorban fejezzük be. A száraz közömbös hordozóanyag felhasználni kívánt mennyiségét keverőtartályba beméijük. Az itt ismertetésre kerülő példákban a közömbös hordozóanyag mennyisége mintegy 500 g szilícium-dioxid használata esetén és mintegy 1000 g polietilén használata esetén. A közömbös hordozóanyagot ezután megfelelő mennyiségben vett vízmentes alifás szénhidrogén hígítószer, például izopentán megfelelő mennyiségével keveijük össze, szuszpenziót kapva. Ehhez 1 g közömbös hordozóanyagra vonatkoztatva rendszerint mintegy 4—7 ml hígítóanyagra van szükség. A prekurzor kompozícióból ezután a felhasználni kívánt mennyiséget beadagoljuk a keverőtartályba, majd alaposan összekeverjük az abban lévő szuszpenzióval. Az itt ismertetésre kerülő példákban felhasznált katalizátorokhoz mintegy 80-135 g olyan prekurzor kompozíciót hasznosítunk, amelynek elemi titántartalma 1 g-jára vonatkoztatva mintegy 1 ± 0,1 millimól. A prekurzor kompozíció részleges aktiválásához szükséges aktiváló vegyület felhasználni kívánt mennyiségét úgy adjuk tehát a keverőtartályban lévő szuszpenzióhoz, hogy a prekurzor kompozíció részlegesen aktiválódjék. Az aktiváló vegyület menynyiségét e célra úgy választjuk meg, hogy a kapott részlegesen aktivált prekurzor kompozícióban az alumínium/titán mólarány legalább 0:1, de legfeljebb 10 :1, előnyösen 4-8 : 1 legyen. Az aktiváló vegyületet a keverőtartályba olyan oldat formájában adagoljuk, amely mintegy 20 súly% aktiváló vegyületet (az itt ismertetésre kerülő példákban alumínium-trietilt) tartalmaz egy közömbös alifás szénhidrogén oldószerrel (az itt ismertetésre kerülő példákban hexánnal) oldva. Az aktiválást tehát azáltal éljük el, hogy a szuszpenziót intenzíven keveijük és így az aktiváló vegyületet a prekurzor kompozícióval érintkeztetjük. Mindegyik itt ismertetett műveletet egyébként szobahőmérsékleten és atmoszférikus nyomáson közömbös gáz-atmoszférában hajtjuk végre. A kapott szuszpenziót ezután rajta egy száraz közömbös gázt, például nitrogént vagy argont átáramoltatva atmoszférikus nyomáson és legfeljebb 60 °C-on szárítjuk a szénhidrogén oldószer eltávolítása céljából. Ehhez rendszerint 3—5 órára van szükség. A kapott termék egy száraz, szabadon folyó szemcsés anyag, amelyben az aktivált prekurzor kompozíció egyenletesen el van keverve a közömbös hordozóanyaggal. A megszárított nem-pirofóros terméket közömbös gáz alatt tároljuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 15
