180960. lajstromszámú szabadalom • Hőálló, kikeményíthető ragasztólakk huzaltekercsekhez
7 180960 8 lásálló, és szobahőmérsékleten gyakorlatilag meghatározatlan ideig eltartható. A huzal mechanikai és elektromos vonatkozásokban egyaránt kielégíti a vonatkozó előírások követelményeit. A tekercseléskor képződő, egymással érintkező huzalmenetek hő hatására egymással összeragaszthatok és ugyanakkor vagy azt követően kikeményíthetők. A lakkréteg összetételétől függően általában 100 és 200 °C közötti hőmérsékleten, leggyakrabban 150 °C fölötti hőmérsékleten lágyul, a menetek kis nyomás alatt tartva összeragadnak, és a lehűtés során és után összeragadva maradnak. Különös előnyként kell említenünk, hogy e műveletek hatására a lakk nem válik merevvé. A hőhatást vékony huzalok esetén áramimpulzussal vagy forró levegő átfúvatásával is biztosíthatjuk, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a tekercset egy felmelegített présformába fogjuk be. Ez főleg vastagabb huzalok esetén alkalmazható. A ragasztást - elsősorban vastagabb huzaloknál — nem föltétlenül szükséges néhány másodperc alatt létrehozni; fél órától körülbelül 5 óráig terjedő hőkezelést is minden további nélkül alkalmazhatunk. Ez idő után már megfelelő kikeményedést érünk el ahhoz, hogy az F (150 °C) és H (180 °C) kategóriába tartozó berendezések üzemelésekor fellépő hőmérsékleti igénybevételt kivédjük. Hő hatására a lakkban kémiai reakciók indulnak be, keresztkötések alakulnak ki, azaz a lakk kikeményedik. A termőplasztikus anyag ekkor nyúlós-rugalmas állapotba megy át, azaz a lakk nem válik merevvé. A keresztkötések kialakulása következtében - a termoplasztikus anyagokkal bevont tekercsekkel ellentétben - a tekercs nem eshet szét mindaddig, amíg a lakk-anyag szerkezete meg nem bomlik. A tiszta termőplasztikus anyagokkal bevont tekercsek esetén ugyanis a magasabb hőmérsékleten és erőhatásra fellépő stabilitáscsökkenés a tekercs folyamatos deformálódásához vezet. Ezzel szemben a gyanta térhálósodásával, azaz a nyúlós-rugalmas állapot kialakulásával a tekercs stabilabbá tehető, vagyis a tekercs az adott hőmérsékleten nem esik szét. Így az új ragasztólakk teljes mértékben betölti az eddig alkalmazott impregnáló lakkok szerepét. A huzalmenetek összeragasztásának mértékét a „helikoidális spirál” módszerével (lásd a példákat) határozhatjuk meg. Azt tapasztaltuk, hogy a találmány szerinti lakkok ragasztóereje legalább azonos az ugyanazon termikus kategóriába eső impregnáló lakkok ragasztóerejével. Üzemi körülmények között a hőkezelés folytatódik, így a kikeményedési fok tovább növekszik (általában megtöbbszöröződik), és ezzel együtt magas hőmérsékleteken a ragasztóerő is fokozódik. összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a találmány szerinti ragasztólakkal önmagában - azaz a tekercs utólagos impregnálása nélkül - is biztosíthatjuk a huzaltekercsek erős ragasztását, amely a tekercs üzemelése közben adott esetben fellépő magas hőmérsékleteken is teljes mértékben stabil és tartós, anélkül azonban, hogy a lakk az üzemi hőmérsékleten megmerevedne. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa A) Keverővei és leszálló hűtővel felszerelt reaktorba a megadott sorrendben 800 súlyrész krezolt, 4 súlyrész ólomacetát-trihidrátot, 262,5 súlyrész trietilénglikolt, 130,5 súlyrész trisz-hidroxietil-izodanurátot, 112,5 súlyrész glikokollt és 288 súlyrész trimellitsavanhidridet mérünk be. Az elegyet keverés közben olyan ütemben melegítjük, hogy kb. 4 óra alatt 200 °C-ra melegedjék fel. A hőmérsékletet úgy szabályozzuk, hogy lehetőleg sok víz, azonban kevés krezol desztilláljon le. Az elegyet 8 órán át 200-210 °C-on tartjuk; ekkor a reakció végetér. Az elegyet lehűlni hagyjuk. Kb. 1450 súlyrész krezolos oldatot kapunk, amely észterimidet tartalmaz. Ehhez az oldathoz 600 súlyrész xilolt és 300 súlyrész metil-glikol-acetátot adunk, keverés közben 85 °C-ra melegítjük, és kismértékben csökkentett nyomáson 2-5% illékony komponenst — főtömegében vizet - desztillálunk le. A vízmentesítés után az elegyhez keverés közben 250 súlyrész p,p’-difenil-metán-diizodanátot adunk, és a reaktort lezárjuk. A bekövetkező exoterm reakció hatására az elegy kb. 100 °C-ra melegedik. Az elegyet 30 percig ezen a hőmérsékleten továbbreagáltatjuk, majd 350 súlyrész vízmentesített krezollal hígítjuk. Ezután 55 súlyrész krezolból, 30 súlyrész xilolból és 15 súlyrész metil-glikol-acetátból álló elegy bekeverésével beállítjuk az elegy kívánt viszkozitását (például filclakkozáshoz 100 cP), és az elegyet szűrjük. B) Az A) bekezdésben kapott elegyet 1 :1 súlyarányban Epikote 53-L-32 gyantával (Shell) elegyítjük. A megadott súlyarány a szilárd anyag-tartalomra vonatkozik. 2. példa Az 1. példa A) bekezdésében kapott elegyet 1 :4 súlyarányban Epikote 55-L-32 gyantával elegyítjük. A megadott súlyarány a szilárd anyag-tartalomra vonatkozik. 3. példa Keverővei és leszálló hűtővel felszerelt reaktorba a megadott sorrendben 800 súlyrész krezolt, 4 súlyrész ólomacetát-trihidrátot, 300 súlyrész trietilénglikolt, 261 súlyrész írisz-hidroxietil-izocianurátot, 112,5 súlyrész glikokollt és 288 súlyrész trimellitsavanhidridet mérünk be. Az elegyet keverés közben olyan ütemben melegítjük, hogy kb. 4 óra alatt érje el a 200 °C hőmérsékletet. A hőmérsékletet úgy szabályozzuk, hogy lehetőleg sok víz, azonban kevés krezol desztilláljon le. Az elegyet 8 órán át 200—210 °C-on tartjuk; ekkor a reakció végetér. Az elegyet lehűlni hagyjuk, 600 súlyrész xilolt és 300 súlyrész metil-glikol-acetátot adunk hozzá, keverés közben 85 °C-ra melegítjük, és kismértékben csökkentett nyomáson 2-5% illékony komponenst - főtömegében vizet - desztiMunk le. Ezután az elegyet lehűlni hagyjuk. Egy másik, ugyancsak keverővei és leszálló hűtővel felszerelt reaktorba 300 súlyrész krezolt, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
