180925. lajstromszámú szabadalom • Eljárás központi idegrendszerre ható TRH-analóg tripeptid-amidok előállítására
3 180 925 4 írásban leírtak. Az eddigi ez irányú kutatás azonban, amelynek eredményeit és tapasztalatait A. J. Prange és munkatársai [„The role of hormones in depression” Life Sciences 20, 1305 (1977)], továbbá A. V- Schally és munkatársai [„Hypothalamic regulatory hormones”, Ann, Rev. Biochem. 47, 89 (1978)] foglalták össze, nem vezettek a terápiás szükségleteket minden tekintetben kielégítő eredményekre. Azt találtuk, hogy a három aminosavból felépülő TRH-molekulában már egyetlen amínosavnak valamely erre alkalmas más aminosavval való helyettesítése útján elérhető, hogy a tripeptid hormon-hatása nagymértékben lecsökkenjen és a vegyület ehelyett igen jelentős hatást fejtsen ki a központi idegrendszerre. Különösen előnyöseknek bizonyultak ebből a szempontból azok a TRH-analógok, amelyek a 2- helyzetű L-hisztidil-csoport helyett egyenes vagy elágazó szénláncú alifás aminosav-csoportokat tartalmaznak a 2-helyzetben. Az ilyen TRH- analógok, a hormonhatás gyakorlatilag teljes megszűnte mellett, a TRH hatását többszörösen felülmúló központi idegrendszeri hatást mutatnak. Előnyösek továbbá ebből a szempontból azok a TRH-analógok is, amelyekben a 2-helyzetben változatlanul megtartott L-hisztidil-csoport mellett a 3-helyzetben a TRH L-prolil-csoportja helyett L-homoprolil- vagy D-pipekolilcsoport áll. A fenti meghatározásnak megfelelő (1) általános képletű tripeptid-amidokat a találmány értelmében az előállítani kívánt végtermékben az Y helyén álló aminosav-egységet tartalmazó YNH-A szubsztituált aminosav-amidból — ahol Y és A jelentése megegyezik az (I) általános képlet alatt adott meghatározás szerintivel — kiindulva állítjuk elő, oly módon, hogy ehhez a vegyülethez a szokásos peptidkémiai módszerekkel lépésenként először az X helyén kívánt L- aminosavat, ezután a végtermékben 1-helyzetű L-piroglu tamil-csoportot kapcsoljuk majd adott esetben lehasítjuk az említett kapcsolási műveletek során alkalmazott védőcsoportokat; az X helyén L-hisztidil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű tripeptidamidok előállítása esetén úgy is eljárhatunk, hogy az Y-NH-A kiindulási vegyületet közvetlenül a Z-Gln-His-N2Hi hidrazidból —- ahol Z benziloxikarbonil-védőcsoportot jelent — előállított védett aziddal acilezzük, majd a kapott Z-Gln-X-Y-NH-A általános képletű védett tripeptid-amidot katalitikus hidrogénezésnek vetjük alá, és a katalizátor kiszűrése után nyert ecetsavas oldatot 60—70 °C-ra melegítjük, mikoris 30 perces reakcióidő alatt a glutaminil rész piroglutaminsavvá ciklizál A fenti módon kapott (I) általános képletű terméket kristályosítással vagy liofilezéssel nyerjük ki a reakcióelegyből. A lépésenkénti felépítési technika alkalmazása során előnyösen valamely feleslegesen alkalmazott Y-NH-A általános képletű kiindulási vegyületet reagáltatunk egy Boc-X-OH általános képletű védett L-amínosav valamely aktivált származékával, előnyösen pentafluor-fenil-észterével esetenként vegyes anhidridjeivel, amikoris a PFP-észterek alkalmazásakor rendkívül rövid — néhány perces — reakcióidővel egy egyszerű feldolgozással, rendszerint további tisztítást nem igénylő alakban kapjuk a megfelelő Boc-X-YNH-A általános képletű védett dipeptid-származékokat, A kapott védett dipeptidből acidolízissel kapjuk a megfelelő H-X-Y-A általános képletű, végcsoportján szabad dipeptidet, amelyet azután a védett I^piroglutaminsav pentafluorfenil-észtereivel (Z-Glp-OPFP) reagáltatunk és így a Z-Glp-X-Y-NH-A általános képletű védett tripeptidet, amelyből előnyösen katalitikus hidrogénezéssel távolíthatjuk el a Z védőcsoportot. Előnyösen folytatható le a H-Y-NH-A szabad amidnak — ahol Y L-homoprolil vagy D-pipekolil-csoportot képvisel — a Z-Gln-His-N2H3 hidrazidból nyerhető aziddal történő acilezése is, amelynek az az előnye, hogy a hidrazid jól kristályosítható és így igen tiszta alakban nyerhető közti termék. Az eljárás utolsó lépéseként ebben az esetben is célszerűen katalitikus hidrogénezéssel távolítjuk el a Z védőcsoportot, majd az oldat 60—70 °C-ra történő melegítésével alakítjuk ki a piroglutamil részt. A végtermék tisztítása egyszeri kristályosítással, átcsapással vagy a szükséghez képest oszlop-kromatográfiával történhet. Egyes esetekben a melléktermékek eltávolítása után egyszerű liofilezéssel is kipreparálható a végtermék. A találmány szerinti eljárással előállított új TRH-analógok farmakológiai hatását az alábbi biológiai módszerekkel vizsgáltuk. 1. Haloperidol-katalepszia gátlása patkányon. (vö-: J. Delay és P. Deniker: Compt. Rend. Cong. Med. Alenistes Neurologistes 19, 497, Luxemburg 1952) 40 mg/kg s. c. haloperidol után 120 perccel ellenőriztük a katalepsziát, majd az állatokat 10-es csoportokba osztottuk és TRH, illetve TRH-analógok különböző intravénás dózisaival kezeltük. A kontroll csoportokat fiziológiás nátrium-klorid-oldattal kezeltük. Az anyagok katalepszia-felfüggesztő hatását kezelés után 15, 30, 60, 90 és 120 perccel vizsgáltuk. Katalepsziásnak minősítettük azokat az állatokat, amelyek, ha mellső végtagjukat 7 cm magas oszlopra helyeztük, testhelyzetüket 30 másodpercen belül nem korrigálták. A kezelés hatására katalepsziát nem mutató állatok számából probit analízissel TPA 101 számítógéppel kiszámítottuk az ED50 értéket. A kísérlethez 160—180 g-os Wistar eredetű (RG) hím patkányokat használtunk. 2. L-Dopa-val kiváltott lokomotoros aktivitáspotencírozás egéren (vö.: The Thyroid Axis, Drugs and Behavior, pp. 116, A. J. Präge Jr., Rawen Press, New York, 1974) 40 mg 'kg i. p. pargilin (N-etil-N-benzil-2-propargil-amin) után és 100 mg/kg i. p. L-dopa előtt kezeltük az állatokat intraperitoneálisan 20 mg/kg TRH-val, illetve analógjaival- Az állatok lokomotoros aktivitást a fenti időpontokban a 5 10 15 20 25 40 30 35 45 50 55 60 65 2
