180881. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vér és fehérjék frakcionálására használható, aggregált polieleaktrolitok előállítására
5 180881 6 származékait vagy pedig vicinális típusúak, mint a malein-, itakon-, citrakon-, alfa-dimetil-malein-, alfa-butil-malein-, alfa-fenil-malein-, fumár-, akonit-, alfa-klór-malein-, alfabróm-malein- és alfa-ciano-maleinsavat tartalmazó polimerek. A fenti savak anhidridjei is előnyösen használhatók. A fenti polikarbonsav-monomerekhez használható komonomerek közé tartoznak alfa-olefinek, mint etilén, 2-metilpentén-1, propilén, izobutilén, 1- vagy 2-butén, 1-hexén, 1-oktén, 1-decén, 1-dodecén, 1-oktadecén és más vinilmonomerek, mint sztirol, alfa-metil-sztirol, vinil-toluol, vinil-acetát, vinil-klorid, viníl-formiát, vinil-alkil-éterek, például metil-vinil-éter, alkil-akrilátok, alkil-metakrilátok, akril-amidok és alkil-akril-amidok, vagy e monomerek keverékei. A kopolimerek monomerekből származó funkciós csoportjainak reakcióképessége más, előnyös funkciós csoportok kialakítását segíti elő a képződött kopolimerben, így a hidroxil-, lakton-, amin- és laktámcsoportokét. Bármelyik említett karbonsav vagy -származék bármelyik fent leírt más monomerrel és bármilyen egyéb, a telítetlen karbonsavakkal és származékaikkal kopolimert képező monomerrel kopolimerizálható. Bár ezek a kopolimerek a különböző monomerek közvetlen polimerizálásával előállíthatok, gyakran könnyebben állíthatók elő egy meglévő kopolimer utólagos módosításával. A kopolimerek könnyen azonosíthatók monomer alkotórészeik megadása útján. Az így képzett nevek a molekulaszerkezetre utalnak és nem korlátozódnak a specifikus monomerek kopolímerizálásával előállított polimerekre. Jellemző EMA-típusú karbonsav vagy anhidrid-olefin polimerek, különösen a fenti típusú maleinsav vagy anhidridolefin polimerek például a 2 378 629; ’'a 2 396 785; a 3 157 595; és a 3 340 680 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismertek. Általában a kopolimereket úgy állítják elő, hogy etilént vagy más telítetlen monomert, vagy keverékeiket a savanhidriddel reagáltatják peroxid-katalizátor jelenlétében, a monomereket oldó, de a képződő interpolimert nem oldó alifás vagy aromás szénhidrogén-oldószerben. Alkalmas oldószer a benzol, toluol, xilol, klórozott benzol és hasonlók. Bár általában benzoil-peroxid az előnyben részesített katalizátor, más peroxidok, mint acetil-peroxid, butiril-peroxid, ditercier-butíl-peroxid, lauroil-peroxid és hasonlók, vagy a számos azo-katalizátorok egyike is kielégítően használható, mivel oldhatók szerves oldószerekben. A kopolimer előnyösen ekvimoláris mennyiségben tartalmazza az olefin- és az anhidrid-komponenst. Polimerizációs foka általában mintegy 8—100000, előnyösen mintegy 100—5000, és molekulasúlya körülbelül 1000 —1 000 000, előnyösen körülbelül, 10 000—500 000. A polimer tulajdonságai, például a molekulasúly a katalizátor megfelelő megválasztásával szabályozhatók, és a változó tényezők, mint a reagensavarány, hőmérséklet és katalizátorkoncentráció, vagy a láncátvivő anyagok, mint diizopropil-benzol, propionsav, alkil-aldehidek és hasonlók hozzáadásának szabályozásával ellenőrizhetők. E polimerek közül sokan kereskedelmileg hozzáférhetők. A fenti EMA-típusú, vagy más, említett polimerek aggregálását úgy hajtjuk végre, hogy a polimert közömbös szerves oldószerben, visszafolyatás vagy melegítés közben keverjük. A vísszafolyatást vagy a melegítést mintegy 115—160 °C-on, de mindenesetre a polimer lágyuláspontja alatt hajtjuk végre. Oldószerként előnyben részesítjük a xilolt. Egyéb, használható oldószer például az etil-benzol, mono- és diklórbenzol és kumol. 115 °C alatti forráspontú oldószerek, mint a benzol és toluol nem alkalmasak a találmány céljaira. Mégisa 101,5 °C-on forró dioxán jelentős polimer-koagulációt eredményez, valószinüleg az EMA-ra gyakorolt erősebb oldóhatása következtében. Azt találtuk, hogy a polimert forrásban levő oldószerben 115 °C alatti hőmérsékleten kezelve nem képződik jelentős mennyiségű kívánt aggregált termék, ha gyenge oldószereket, mint szénhidrogéneket használunk. Aggregáció következhet be magas forráspontú oldószerekben a forráspont alatt, de a polimer lágyuláspontja feletti hőmérsékletek alkalmatlanok a polimer szerkezetére és a polielektrolit fehéijeadszorpciós képességére gyakorolt káros hatás miatt. A polimert a visszafolyatott oldószerben legalább mintegy 15 percig kell forralni, és jó eredményeket kapunk mintegy 1 órai forralás esetén. Hosszabb, mintegy 1 órát meghaladó forralás szükségtelen, de az aggregátumok gyenge oldószerekben még 7 órán át tartó kezelés alatt is stabilak maradnak. Az erősebb oldószerek, mint klór-benzol, diklórbenzol, dioxán és N,N-dimetil-amin kevésbé előnyös oldószerek a túlzott koagulálódás miatt, amely hosszabb aggregálási idő alatt bekövetkezik, i’v Az aggregálási műveletet követően az aggregált polimert térhálósítjuk és szubsztituáljuk a kívánt amin-imid csoportokkal, akármilyen sorrendben, amely biztosítja a részecskéken belüli specifikus csoportok megoszlásának szabályozásával kialakítani próbált, legkedvezőbb tulajdonságokat. E csoportok főként bázikus csoportok, melyek alifás, egyenes láncú csoportok vagy alicikluso.s vagy aromás csoportok lehetnek. Az alifás, egyenes láncú csoportok előnyösen a 3 554 985 és a 3 555 001 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásból ismert kisszénatomszámú dialkilamino-kisszénatomszámú alkil-imid-csoportok vagy kiszénatomszámú alkil-imino-bisz (kisszénatomszámú alkilimid) kötések. E termékeket tovább ismertetik a következő II. fejezet általános példái: II. -, Az anhidridekböl és a másik monomerből álló kiindulási kopolimerek karboxiltartalmú kopolimerekké alakíthatók át vízzel reagáltatva, és ammonium-, alkáli-, alkáli-földfém- és alkil-amin-sókká alkálifémvegyületek, alkáliföldfémvegyületek, aminok vagy ammónia segítségével. A fenti polimerek alkalmas származékai közé tartoznak még az alkilvagy más észterek, alkil-amidok, diatkil-amidok, fenil-alkilamidok vagy fenil-amidok, melyeket úgy állítunk elő, hogy a polimer láncon levő karboxilcsoportokat a kiválasztott aminokkal, vagy alkil- vagy fenil-alkil-alkohollal, valamint amino-észterekkel, amino-amidokkal, hidroxi-amidokkal és hidroxi-észterekkel reagáltatjuk, melyekben a funkciós csoportokat alkilén-, fenil-, fenil-alkil-, fenil-alkil-fenil-, alkilfenil-alkil- vagy más arilcsoportok választják el egymástól. Amint vagy aminsókat, beleértve kvatemer sócsoportokat viselő vegyületeket kényelmesen úgy állítunk elő, hogy — ahol erre mód van — anhidrid-prekurzoraik karboxilcsoportjait polifunkciós aminokkal, mint dimetil-amino-propilaminnal reagáltatjuk magasabb hőmérsékleten, a szomszédos karboxilcsoportokkal imidkötést képezve. A szabad aminocsoportok azután szükség esetén egyszerű vagy kvatemer sóikká alakíthatók át. A karbonsavat vagy karbonsavanhidridet tartalmazó kiindulási polimer, például az EMA részleges amidjait a következőképpen állítjuk elő: A) Meghatározott mennyiségű szekunder vagy tercier amino-kisszénatomszámú alkil-amint äz anhidrid- vagy karbonsavtartalmú polimerrel alkalmas oldószerben (például xilol) körülbelül 140—150 ”C-on a vízleadás megszűnéséig 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
