180865. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített N-metilén-3-(2-aminoetiltio)-6-(1-hidroxietil)-7-oxo-azabiciklo[3.2 0]hept-2-én-2-karbonsav antibiotikumok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
keresztül szárazjég-fürdőn tartottuk, gyorsan hozzáadjuk tetrahidrofurán és 7,0 pH-értékü, 1 n foszfátpuffer 1 : 1 arányú elegyének 50 ml-éhez. Az elegyet ezután vákuumban 10 ml térfogatra koncentráljuk, amikor homogén oldatot kapunk. Az oldatot 2 x 5 ml etilacetáttal és 2 x 5 ml éterrel mossuk és vákuumban leszívatjuk. A kapott oldatot ezután XAD-2 gyantán kromatografáljuk (60 ml). A kapott terméket vízzel, majd 10%-os vizes tetrahidrofurán oldattal eluáljuk, és így 12,9 mg (22%) terméket kapunk. A mérések alapján feltéve, hogy e = 8,030, a cím szerinti vegyületet kapjuk. Papirkromatográfia: Rf = 0,42 (n-butanol : etanol : víz. 4:1:5). 2. példa N-Benzimidoil tienamicin előállítása (0 reakcióvázlat) 59 mg (212 gmól) tienamicint feloldunk N,N-dimetilformamid és 0,05 n, 7 pH-értékű foszfátpuffer 33% oldatának 4,5 ml-ében és a kapott elegy pH-értékét automata bürettából végzett 2,5 n nátriumbidroxid-oldat becsepegleléssel 9,5- re állítjuk be. Az oldatot 25°C hőmérsékleten mágnesesen keverjük és egy adagban 340 mg (1981 pmól) metilbenzimidát. HCl-t adunk hozzá. 30 perc elteltével az oldatot 2 x azonos térfogatú kloroformmal extraháljuk és pH-értékét híg vizes foszforsav-oldattal 7,0-ra állítjuk be. A pufferolt oldatot 65-ml XAD-2 gyantán kromatografáljuk. Az oldatot először vízzel, majd 10%-os vizes tetrahidrofurán-oldattal eluáljuk. A termék az utóbbi eluátumban jelenik meg. Ezt a frakciót fele térfogatra koncentráljuk és fagyasztással szárítjuk, amikor 50 mg terméket kapunk. Elektroforézises mozgékonyság: (50 V/cm, 20 perc, pH 7, 0,1 n foszfátpuffer) 1,5 cm, az anód irányába. Ultraibolya-spektrum (7.^) = 300 nm (s 6,960) pH 7, 0,1 n foszfátpuffer. 3. példa N-Benzimidoil-tienamicin p-terc-butilbenzilészter előállítása (P reakcióvázlat) 3,2 mg benzimidoil-tienamicint 75 pl, 3,8 pl p-terc-butilbenzilbromidot tartalmazó hexametilfoszforamidban szuszpendálunk és a szuszpenziót 22°C-on mágnesesen keverjük. 45 perc múlva valódi oldatot kapunk, melyet további 1 órán keresztül keverünk. Az oldatból kicsapódott terméket (éteres kezelés) 250 p vastag szilikagél lapon kromatografáljuk, az előhíváshoz 7 : 3 arányú kloroform : etanol elegyet használva. Az R = 0,6-nál jelentkező sávot eltávolítjuk és etanollal eluáljuk, amikor az N-benzimidoil-tienamicin p-terc-butilbenzilészter hidrobromidot kapjuk. Tömegspektrum (m/e): 521 (M%, 487, 444, 418, 341, 323, 297, 226, 147. 4. példa N-Formimidoil-tienamicin előállítása (II/7 képletü vegyület) 517 mg tienamicint feloldunk 25 ml 7 pH-értékű 0,1 n foszfátpufferben és az oldatot mágneses keverés közben jégfürdőn lehűtjük. Az oldat pH-értékét automata bürettából becsepegtetett 2,5 n nátriumhidroxid-oldattal 8,5-re állítjuk be. Miközben vigyázunk, hogy a pH-érték ne változzon, 2—3 perc alatt, kis adagokban, 711 mg metilformamidáthidrokloridot adunk az oldathoz. További 10 perc elteltével az oldat pH-értékét 2,5 n vizes sósavoldattal 7,0-ra állítjuk be. Az oldatot 150 ml XAD-2 gyantán kromatografáljuk, az eluálást vízzel végezve. Az N-formimidoil-tienamicin-származék 1,5—2,0 oszloptérfogatnál (200—300 ml) eluálódik. A terméket liofilizálva 217 mg fehér szilárd anyagot kapunk. Ultraibolya-spektrum (pH 7,0,1 foszfát/puffer) Â. : 297 nm (8,590). Infravörös-spektrum (Nujol): 1767 cm“1 (ß-laktüm) NMR-spektrum (D20)5:l,37 (d, J = 6Hz, CH3—CH), 3,0—3,75 (m, — CH2—), 4,2—4,8 (m, C , C , C ), 7,86 _>rl őri / ri (s — C—H) II NH 5. példa N-Guanil-tienamicin előállítása (1/10 képletü vegyület) 8,9 mg tienamicint feloldunk 0,7 ml 7 pH-értékű 0,1 n foszfátpufferben és 0,3 ml N,N-dimetilformamidban és az oldat pH-értékét 2,5 n nátriumhidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk be. A mágnesesen kevert oldathoz hozzáadunk 43 mg O-metilizokarbamid.hidrogénszulfátot, ami a pH-érték kis mértékű csökkenését eredményezi. Ezt követően további nátriumhidroxid-oldattal 9,5-re állítjuk be a pH-értéket és az oldatot 23°C-on 30 percen át keverjük. Ezután 7,0 pH-értékig savanyítjuk az oldatot. Egy az oldatból vett minta, amely a tienamicin és az N-guanil-tienamicin elegyét tartalmazza, elektroforézis után két bioaktív zónát mutat (50 V/cm, 20 perc, 0,05 n, pH 7, foszfátpuffer). 6. példa N-Guanil-tienamicin előállítása (R reakcióvázlat) 11 mg tienamicint feloldunk 1 ml 0,1 n, 7 pH-értékű foszfátpuffer oldatban, és pH-értékét 0,1 n vizes nátriumhidroxid-oldat automata bürettából végzett becsepegtetésével 8,3-ra állítjuk be. A mágnesesen kevert oldathoz részletekben hozzáadunk 76 mg 0—2,4,5-triklórfenil-izokarbamidhidrokloridot, úgy állítva be az adagolás sebességét, hogy megközelítőleg állandó maradjon a pH-érték. A reagáltatást 22°C-on 4 órán át folytatjuk, majd a pH-értéket híg savval 7,0-ra állítjuk be. Az oldatból vett mintát, mely tienamicin és N-guanil-tienamicin elegyét tartalmazza elektroforézises vizsgálatnak vefjük alá (50 V/cm, 25 perc, pH 7, 0,1 n foszfátpuffer), amikor 2,0 cm-nél pozitív Sakäguchi zónát kapunk, az anód irányába és 1,5 cm-nél pozitív ninhidrin zónát ugyanabba az irányba. 7. példa 0-2,4,5-Triklórfenil-izokarbamid.hidroklorid előállítása (S reakcióvázlat) 0,28 mg ciánamid 0,50 ml éterrel készült oldatát elkeverjük 12.5 g 2,4,5-triklórfenollal, az elegyet 70°C-ra melegítjük és az olvadékot nitrogénöblítés mellett mágnesesen keverjük. Ezután lassan száraz hidrogénklorid-gázt buborékoltatunk az olvadékba és a reakcióelegyet hagyjuk lehűlni 22°C-ra. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
