180828. lajstromszámú szabadalom • Sínvályú fektető panel és eljárás a sínvályú szabatos elhelyezésére
7 180328 8 A 6 vezető gerenda célszerűen kisebb keresztmetszetű U- acélból készül, mint a 4 hosszgerenda, amelyhez a fölfelé álló talpainak széle mentén van közvetlenül vagy közvetve hozzáerősítve. A 6 vezető gerenda gerincmagasságát a 3 sínvályú belmérete szabja meg. A 3. ábrán jól látható, hogy a 4 hosszgerendákra merőlegesen elhelyezett 5 keresztgerendákkal van a normál fektető panel térben merev keretszerkezetté összeépítve. Minden fektető panel el van látva elvileg legalább három, valójában célszerűen négy darab 7 szabályozó orsóval, amelyek segítségével a magassági beszabályozást és adott esetben a hosszirányú lejtést és/vagy keresztirányú dőlést lehet az elhelyezendő 3 sínvályúnak megadni. A 7 szabályozó orsók az 5 keresztgerendához és a 4 hosszgerendákhoz hozzáhegesztett menetes 51 csomólemezkék furatán haladnak át, és a 4 hosszgerendákban kialakított 13 fogadó furatokba beállított kitűző karókon vagy szintező léceken tett műszeres leolvasások alapján finom szabályozásuk segítségével a 3 sínvályúk szabatosan a kívánt helyzetükbe hozhatók. A 3. ábrán fölülnézetben, a 4. ábrán hosszmetszetben láthatók a normál fektető panel 4 hosszgerendáinak végein elhelyezkedő konkáv 8 fogadó éktestek és a konvex 9 helyező éktestek. Mindkét ábra jobb oldalán látható a 8 fogadó éktest, amely a 7. ábrán metszetben is föltüntetett vályú. Ebbe a 6. ábrán ugyancsak metszetben föltüntetett 9 helyező éktest bele tud feküdni. A 9 helyező éktest konvex felülete pontosan illeszkedik a vele azonos dőlésszöggel kialakított 8 fogadó éktest konkáv felületébe. E két egymással együttműködő alkatrész gondoskodik arról, hogy az egymás folytatásába helyezett normál fektető panelok végei az 1 vágánytengelyhez viszonyítva pontosan ugyanúgy helyezkedjenek el, mint a hozzájuk illeszkedő szomszédjuk. Ez az intézkedés az 1 vágánytengelyhez viszonyított szabatos helyzet betartásáról, az 5 keresztgerendák szabatos mérete és a 4 hosszgerendákkal való merev összeerősítése a nyomtáv szabatos betartásáról, a 7 szabályozó orsók pedig a pályaszint helyzetéről és az esetleges lejtés, illetve a keresztirányú túlemelés szabatos mértékéről gondoskodnak. A 8. ábrán a 4 hosszgerendát és a 6 vezető gerendát metszetben tüntettük föl a 10 szorító kalodával együtt. Ez utóbbi szolgál arra, hogy a 6 vezető gerendának a 3 sínvályúba való beillesztése után a 3 sínvályúnak a 6 vezető gerendához és ezáltal az egész normál fektető panelhoz viszonyított helyzete elmozdulásmentesen megmaradjon. A 10 szorító kaloda a 101 fölső pántból, a 102 alsó pántból, valamint az ezeket összekötő 103 szorító csavarokból van összeállítva. A 101 fölső pánt a 4 hosszgerenda fölött, a 102 alsó pánt a 3 sínvályú alatt foglal helyet, és a 10 kalodák elhelyezése után a 103 szorító csavarok erőteljes meghúzásával gondoskodhatunk a relatív elmozdulások kizárásáról. A 8. ábrán látható az is, hogy nem csupán a 4 hosszgerenda van a 13 fogadó furatokkal ellátva, hanem ilyen fogadó furat ki van alakítva a 6 vezető gerenda gerinclemezében is. Ezáltal lehetővé válik, hogy a kitűző karó, vagy a szintezőléc közvetlenül a 3 sínvályú belső felületére legyen állítható. Az is látható a 8. ábrán, hogy a 6 vezető gerendát a 14 illesztő elem segítségével célszerűen közvetve erősítjük hozzá a 4 hosszgerenda alsó U-acéljának gerinclemezéhez. Ez azért célszerű, hogy a 3 sínvályúnak a gerinclemezével megközelítőleg párhuzamos talpai és a 4 hosszgerenda között megfelelő távolságot lehessen tartani. A 9. és 10. ábrán felülnézetben és függőleges metszetben a 3 sínvályú végleges helyzetének szabatos rögzítésére szolgáló 11 lekötő idomlemezeket láthatjuk. A 11 lekötő idomlemez két fél részből áll, amelyek mindegyike a 3 sínvályú keresztmetszetéhez igazodó, annak negatívját képező 1 la kivágással van ellátva. Ez utóbbit külön is mutatja all. ábra. A 3 sínvályúk célszerűen gyárilag el vannak már látva a 16 és 17 bekötő karmokkal, amelyek a 3 sínvályúnak a 2 monolit betonlemez 2b teherviselő rétegébe való behorgonyzását szolgálják. A 9. ábrával kapcsolatban megjegyezzük, hogy a fektető panelokkal való sínvályú-elhelyezés és pontos beszabályozás után a 3 sínvályút közrefogjuk - jobbról és balról - a 11 lekötő idomlemezekkel, és a közrefogás után a 11 lekötő idomlemezeket a 3 sínvályúval azonnal összehegesztjük. Ugyanekkor az egymáshoz képest „átlapoltan” elhelyezkedő 11 lekötő idomlemezeket a 2a aljzatbetonba már előre beágyazott 12 rögzítő tüskékkel is összehegesztjük. Ily módon gondoskodtunk arról, hogy a pontosan beállított 3 sínvályú geometriailag szabatos helyzete meg is maradjon. A találmány szerinti sínvályú fektető szerkezettel a 3 sínvályú pontos elhelyezését gyakorlatilag a következő módon végezzük. Először kitűzzük az 1 vágánytengelyt, majd annak közelében az oldalirányú beszabályozást elősegítő 15 segédvonalat. A 15 segédvonalra azért van szükség, mert a fektető panelok a tényleges 1 vágánytengelyben való mérést gátolják. A 15 segédvonal egyenes tengelyű pálya esetén az 1 vágánytengellyel párhuzamos (1. ábra). A 15 segédvonaltól derékszögű távolságméréssel megállapítjuk a 4 hosszgerenda helyét. Az erre szolgáló „t” távolságot fektető panelonként két helyen mérjük föl a 15 segédvonalhoz képest. Ezáltal a panelt a tervezett 1 vágánytengelybe juttatjuk. íves pálya esetén a panel végkeresztmetszetében a panel sarkához húzott érintőt mint 15a poligon vonalat (2. ábra) használjuk a betájoláshoz. A már letett panel szomszédjának betájolásához a 15b poligonvonal szolgál, amely a 15a poligonvonallal 2 a szöget zár be. Az a-val jelölt szög az a szög, amelyet az la vágánytengely érintője bezár a panel végkeresztmetszetével. A 15 segédvonal kitűzése után a 12 rögzítő tüskéket a 3 sínvályú megközelítő helyén a 2a aljzatbetonba beerősítjük. Ez történhet pl. fúrással és a 12 rögzítő tüskének nagy szilárdságú cementhabarcsba való beágyazásával. Ezután a fektetendő 3 sínvályút a panel 6 vezető gerendájára ráhúzzuk, és helyzetében a 10 vagy 10a szorító kaloda segítségével rögzítjük. Ekkor a 13 fogadó furatokba ültetett kitűző karók és/vagy szintező lécek segítségével geodéziai méréssel hajtjuk végre a szabatos beállítást. A szabatos beállításhoz — mint láttuk — felhasználjuk a 7 szabályozó orsókat, melyeknek támaszkodó csúcsait a 2a aljzatbetonra állítjuk, és a 7 szabályozó orsók finom állításával a 3 sínvályúkat kívánt helyzetükbe hozzuk. Miután ezt elvégeztük, már csak a szabatos helyzet megtartásáról kell gondoskodnunk. Ennek érdekében a 11 lekötő idomlemezeket a 3 sínvályúkkal, a 12 rögzítő tüskékkel, valamint egymással is összehegesztjük. Ennek megtörténte után a 3 sínvályúk már elmozdíthatatlanul végleges helyzetükben vannak. Ezért föloldhatjuk a 10 vagy 10a szorító kalodákat, eltávolíthatjuk a fektető panelokat, és a még „levegőben” lévő 3 sínvályúk alá és köré elkészíthetjük a 2 monolit betonlemeznek a 3 sínvályúkat beágyazó teherviselő 2b rétegét. Tapasztalatunk szerint a 11 lekötő idomlemezeknek kb. 1 m körüli távolságban — ívben fekvő pályán ennél még sűrűbben — kell lenniök ahhoz, hogy a 3 sínvályú leerősítése biztonságos legyen. 5 10 15 20 25 30 35 10 15 50 55 60 65 4
