180827. lajstromszámú szabadalom • Eljárás végtelenített hajtóeszközök elhasználódási fokának üzemközbeni mérésére
MAGYAR SZABADALMI 180827 NÉPKÖZTÁRSASÁG LEÍRÁS a SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1979. VIII. 10. (KO—3009) NSZO3 G 01 B 7/04 Közzététel napja: 1982. VIII. 30. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. IV. 30. í ^ Szabadalmi Tár. ’ ^ Feltaláló: Gombócz Károly oki. bányagépészmérnök, Budapest Korbuly József oki. gépészmérnök, Budapest Krampé Géza üzemmérnök, Budapest Szatmári József technikus, Budapest Szőke Károly oki. bányamérnök, Kerepestarcsa Szabadalmas: Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, Budapest Eljárás végtelenített hajtóeszközök elhasználódási fokának üzem közbeni mérésére 1 A találmány tárgya eljárás végtelenített hajtóeszközök, különösen hevederek, szíjak, láncok, kötelek és hasonlók elhasználódási fokának üzem közbeni mérésére, feszítettségi állapotuk mérése útján. Végtelenített hajtóeszközök feszítettségi állapotának üzem közbeni mérésére közvetett és közvetlen módszerek ismeretesek. A közvetett módszerek lényege az, hogy a végtelenített hajtóeszközt felvevő hajtódob, lánckerék stb. tengelyét tartó csapágyak támasztóerőit mérik. A mérés történhet rugós, nyúlásmérö bélyeges, hidraulikus, piezokristályos, induktív stb. dinamométerekkel. Ezek a közvetett mérési módszerek a vizsgálandó hajtóeszköz feszítettségi állapotát és annak változásait illetően csak becslésre adnak módot. Ismert egy olyan közvetett módszer is, amelynél magára a hajtóeszközre viszik fel a nyúlásmérő bélyegként kialakított érzékelőt, és ennek jeleit mikrominiatűr rádióadó segítségével közvetítik a mérő- és kijelzőegységbe. Ez a módszer — bonyolult és költséges volta miatt — általában csak laboratóriumi méréseknél alkalmazható. A 914 819 sz. brit szabadalmi leírásból ismert egy olyan közvetlen mérési módszer, amelynél a vizsgált szalagra egymástól a haladás irányában térközzel elválasztott első és második jelet visznek fel, a szalag mentén pedig a fentinél nagyobb térközzel első és második érzékelőt helyeznek el a jelek elhaladásának érzékelésére, ugyanakkor külön eszközzel (tachogenerátorral) mérik a szalag sebességet is. Ezen ismert megoldás lényege az, hogy a tachogenerátor szalagsebességgel arányos jelét integrálják arra az időtartamra vonatkozóan, amennyivel később éri el a második jel a:máso-2 dik érzékelőt, mint az első jel az első érzékelőt. Az integrálással kapott értéknek a szalag normál feszítettségi állapotához tartozó értékkel való összehasonlításával állapítják meg a mindenkori tényleges feszítettségi állapotot. Ez a megoldás 5 meglehetősen bonyolult. A módszerhez elengedhetetlenül szükséges a szalag sebességének mérése és a sebességjel integí álása. A tachogenerátorral a szalag csúszásai miatt pontos sebességmérés nem érhető el. Az 1 221 035 sz. brit szabadalmi leírás olyan közvetlen 10 módszert ismertet, amelynél a szalagra felvitt első és másodikjel közötti távolságot oly módon mérik meg, hogy sűrűn egymás mellett elrendezett érzékelők sorozatát alkalmazzák, és az első jel által a második jel belépéséig működtetett érzékelők számából állapítják meg a feszítettségi állapotot. 15 F,z az ismert megoldás az előbbihez hasonlóan bonyolult. A mérési pontosságot ugyanakkor korlátozza, hogy az egyes érzékelők közötti távolság nem csökkenthető tetszőleges mértékben. Az 1 321 242 sz. brit szabadalmi leírás olyan megoldást 20 ismertet, amelynél a szalagra folyamatosan, egymástól azonos távolságra felvinni kívánt jelek közötti távolságnak a kívánt értéktől való eltérését oly módon érzékelik, hogy két impulzussorozatot hoznak létre két-két jel egy-egy érzékelő melletti elhaladásakor kiváltott fényelektromos impulzusok- 25 ból, és a két impulzussorozat közötti fáziseltérésekből következtetnek a jelek közötti távolság változásaira. Ez az ismert megoldás csak olyan szalagoknál alkalmazható, amelyek folyamatosan el vannak látva vagy elláthatók a? érzékelni kívánt jelekkel, például perforált papírszalagok- 30 nil. Feszítettségi állapot mérésére csak abban az esetben 180827
