180827. lajstromszámú szabadalom • Eljárás végtelenített hajtóeszközök elhasználódási fokának üzemközbeni mérésére
3 180827 4 alkalmas, ha a folyamatosan felvitt jelek távolsága megfelelő pontossággal állandó. A végtelenített hajtóeszközöknél bizonyos esetekben (például a személyszállításra is használt bányabeli szállítószalagok hevedereinél) különös fontossága van annak, hogy előre jelezni lehessen az elhasználódás folytán bekövetkező szakadást. A gyakorlatban ezt a problémát roncsolásos húzó— szakító és fárasztó vizsgálatokkal próbálják megoldani, ezek azonban nem kellően megbízhatóak, hiszen magát a ténylegesen felhasználásra kerülő hevedert nem vizsgálhatják, ennek jellemzőire csak következtetni tudnak. Az előzőkben felsorolt és más hasonló leírások ugyan útmutatást adnak arra nézve, hogy milyen módszerekkel mérhető a különféle szalagok feszítettségi állapota, nem ismertetnek azonban megoldást végtelenített hajtóeszközök elhasználódási fokának mérésére. A találmány feladata ilyen megoldás létrehozása. A találmány alapja az a felismerés, hogy a végtelenített hajtóeszköz a végtelenítési (toldási) hely környezetében jobban megnyúlik, mint az ép szakaszon, és ezen megnyúlási értékek viszonya (pl. különbsége vagy hányadosa) jellemző a hajtóeszköz elhasználódási fokára. Ezen felismerés alapján a feladat megoldása olyan eljárás végtelenített hajtóeszközök elhasználódási fokának üzem közbeni mérésére, feszítettségi állapotuk mérése útján, amelynek során a hajtóeszközt a haladás irányában egymástól térközzel elválasztott első és második jellel látjuk el, és megmérjük az első jel és a második jel egyazon érzékelési hely melletti elhaladása között eltelő időt, és amelynél a találmány értelmében két pár jellel látjuk el a hajtóeszközt, az első jelpárhoz tartozó két jelet a toldási helyet közrefogólag, a második jelpárhoz tartozó mindkét jelet a toldási helytől egyazon irányba esőleg visszük fel, mindkét jelpárnál megmérjük a páron belüli első és második jel egyazon érzékelési hely melletti elhaladása között eltelő időt, és a kapott értékek viszonyát — előnyösen különbségét vagy hányadosát — előre meghatározott megengedett értékkel összehasonlítva használhatónak vagy használhatatlannak minősítjük a végtelenített hajtóeszközt. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítási módjánál megmérjük mindkét jelpár egyik jele két rögzített távolságú érzékelési hely egyikétől a másikáig való elérkezéséhez szükséges időt, a kapott időértékekkel elosztjuk az adott jelpár első és második jele egyazon érzékelési hely melletti elhaladása között eltelő időket, és az így kapott hányadosok viszonyát — előnyösen különbségét vagy hányadosát — előre meghatározott megengedett értékkel cszszehasonlítva használhatónak vagy használhatatlannak minősítjük a végtelenített hajtóeszközt. A találmányt az alábbiakban a csatolt rajzokon vázolt kiviteli példák kapcsán ismertetjük. Az 1. ábra végtelenített hajtóeszköz elhasználódási fokának mérésére alkalmas, kétszer két jeles, kétszer egy érzékelős mérőrendszer elvi vázlata, és a 2. ábra kétszer két jeles, kétszer két érzékelős mérőrendszer elvi vázlata. Az 1. ábra szerinti mérőrendszernél 10 hajtódobon, 12 terelődobon, 14 fordítódobon és 16 feszítődobon végtelenített hajtóeszköz (például gumiheveder) van átvetve, amely üzem közben a nyíllal jelzett irányban v sebességgel halad, és amelynek feszítése a 16 feszítődob G feszítőerejének változtatásával állítható be. A 18 hajtóeszköz 20 végtelenítési helye előtt első M, jelet, a végtelenítési hely után második M2 jelet viszünk fel, amelyek a 18 hajtóeszköz új és terheletlen állapotában L0 távolságra vannak egymástól. Az Mj, M2 jelek lehetnek egyszerű festékjelek, de lehetnek mágneses anyagból, sugárzó anyagból stb., az adott körülményeknek megfelelően. A haladási irányban a 20 végtelenítési hely előtt, a 18 hajtóeszköz ép szakaszán további első n^ és második m2 jelet viszünk fel, amelyek a 18 hajtóeszköz új és terheletlen állapotában 10 távolságra vannak egymástól. Az Sj, S2 érzékelőt úgy helyezzük el, hogy az m„ M, jelek közelítőleg egyszerre haladj janak el ezek mellett. í A 18 hajtóeszköz a használat során és a feszítés miatt megnyúlik. Az Ml5 M2 és m„ m2 jelek között ekkor L,, 1, távolság van. A 18 hajtóeszköz pályája mentén elhelyezett első S, és második S2 érzékelők a felvitt M,, M2, m1( m2 jelek fajtájától függő kialakításúak (pl. fényreflexiós, induktív, kapacitív, sugárzásreflexiós stb. elven működők) lehetnek. Az első Sí érzékelő első Q számlálóhoz, a második S2 érzékelő második C2 számlálóhoz van csatlakoztatva. Az 1. ábra szerinti rendszerrel a mérés úgy történik, hogy a haladás iránya szerinti mindenkori első m2, M, jel az Sri illetve S2 érzékelő mellett elhaladva indítja a C„ illetve C2 számlálót, a mindenkori második m2, M2 jel pedig leállítja ezeket. Állandó v sebesség esetén a Cj, C2 számlálók az ml5 m2 illetve M,, M2 jelek közötti mindenkori lj, L, távolsággal, vagyis a 18 hajtóeszköz ép (folyamatos) helye és a 20 végtelenítési hely feszítettségével arányos értéket mérnek, amelyet célszerűen digitális formában jeleznek ki. Vizsgálataink szerinti ez az érték adott feszítőerő mellett jellemző a 18 hajtóeszköz elhasználódási fokára, tehát előzetes mérések során nyert referenciaértékekkel való összehasonlítás alapján egyszerűen és gyorsan megállapíthatjuk, hogy használható-e még a 18 hajtóeszköz, vagy szakadásveszély áll-e fenn. Megállapítottuk, hogy a 20 végtelenítési hely környezetében a 18 hajtóeszköz jobban megnyúlik, mint az ép szakaszon, és a megnyúlási értékek viszonya jellemző a 18 hajtóeszköz elhasználódási fokára. A két érték összehasonlítása történhet kivonással vagy osztással (a különbségképzés, illetve hányadosképzés természetesen ismert elektronikus eszközökkel is végrehajtható). A 2. ábra szerinti rendszer annyiban tér el az 1. ábra szerintitől, hogy kétszer két érzékelőt és kétszer két számlálót tartalmaz, éspedig az ép szakasznál egymástól b távolságra elhelyezett első S22 érzékelőt és második S22 érzékelőt, a 20 végtelenítési helynél pedig egymástól B távolságra elhelyezett első Sn érzékelőt és második S12 érzékelőt. Az S,, és S21 érzékelőket úgy helyezzük el, hogy azm,, M, jelek közelítőleg egyszerre haladjanak el az Sn, S21 érzékelők előtt. Az Su érzékelő Cu és C12 számlálók indító Kn, ill. K12 bemenetével és a C1 t számláló leállító L,, bemenetével, az S12 érzékelő a C12 számláló leállító L12 bemenetével, az S2I érzékelő C21 és C22 számlálók indító K2], ill. K22 bemenetével és a C2i számláló leállító L21 bemenetével, és az S22 érzékelő a C22 számláló leállító L22 bemenetével van összekötve. A 2. ábra szerinti rendszerrel a mérés úgy történik, hogy az első M, jel az első Su érzékelő előtt elhaladva beindítja a Cu és C12 számlálókat, az első m, jel pedig az első S21 érzékelő előtt elhaladva beindítja a C21, C22 számlálókat. Amikor az első M, és m, jelek elhaladnak az S12, illetve S22 érzékelő mellett, leállítják a C12 és C22 számlálókat, végül az S,„ illetve S2, érzékelő mellett elhaladó M2 és m2 jelek leállítják a Cn, C2J számlálókat. Ily módon a Cn számláló azt a T időt méri, amely az Mj és M2 jel S! i érzékelő melletti elhaladása között eltelik, a C2, számláló pedig azt a t időt, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
