180718. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szalicilsavat vagy sóit és gyógyászatilag alkalmas polimert tartalmazó vegyületek előállítására
25 18071« 26 D) A (XXXIe) általános képletű poIi(N-metil-vinilamin-hidroklorid) előállítása A fenti C) pont szerint kapott reakcióelegyhez 208 ml (2,50 mól) 12 n sósav-oldatot adtunk, teflonnal bélelt, keverővei ellátott autoklávba töltöttük, és 72 órán át 125 C-on melegítettük. A nyers terméket lehűtöttük, körülbelül 300 ml térfogatúra pároltuk be, és 15 liter, érőteljesen kevert i2opropilalkoholba öntöttük. A kivált termékét szűrtük, 2 liter izöpropilalkohollal mostuk, és 48 órán át Szárítottuk 50 "C-on és 0,1 Hgmm nyomáson. 86,2 g szemcsés szilárd anyagot kaptunk, amelynek a njtrogéntartalma az elemanalízis alapján 10,43 milliekvivalens/g volt. Titrálás alapján az amin mennyisége 10,5 milliekvivalens/g volt, ami arra mutatott, hogy a hidrolízis teljesen végbement. A nitrogén-meghatározás alapján a polimerizáció és a hidrolízis együttes termelése 90,0% volt. E) Schotten—Baumann reakció Keverővei, pH-mérő elektróddal és 8 n nátriumhidroxid-oldatot tartalmazó 125 ml-es csepegtető tölcsérrel szerelt, 1000 ml-es, háromnyakú lombikba bemértünk 21,1 g (220 milliekvivalens amin) (XXXIe) általános képletű polimert és 300 ml vizet. A lombikot argongázzal átöblítettük, és addig kevertük a tartalmát, amíg a polimer oldatba nem ment. Ezután 22,5 ml (0,18 mól) 8 n nátriumhidroxid-oldatot és 150 ml 2- -metoxi-etanolt adtunk hozzá (a pH értéke 10 lett). Ezután hozzáadtunk három, egyenként 21,5 g anyagból álló részletben 64,5 g (0,276 mól) p-acetamidc-benzol-szulfonil-kloridot. A második és a harmadik részlet hozzáadása után 150 ml 2-metoxi-etanolt is adagoltunk. A második részlet hozzáadása az első adagolás után 5 perccel, a harmadik részletét pedig a második adagolás után 15 perccel történt. A reagáltatás alatt a pH értékét 9—10 között tartottuk a 8 n nátriumhidroxid-oldat szükség szerinti adagolásával. Az összes p-acetamido-benzol-szulfonil-klorid hozzáadása után a pH-t 30 percig 9—10 közötti értéken tartottuk, majd 10,5—11,0 közé emeltük, és 1,5 órán át ezen az értéken tartottuk. A reakció lejátszódása után a pH stabilizálódott. fi Schotten—Baumann reakcióhoz összesen 47,0 ml (0,376 mól) 8 n nátriumhidroxid-oldatot használtunk fel. A reakcióelegyet hozzácsepegtettük 18 liter, erőteljesen kevert vízhez, és a kivált (XXXIf) általános képletű vegyületet szűrtük, vízzel jól átmostuk és 50 °C-on, 0,1 Hgmm nyomáson 48 órán át szárítottuk. 50,5 g (94,4%) terméket kaptunk. Az elemanalízis alapján a kéntartalom 3,78 milliekvivalens/g, az N/S arány pedig a milliekvivalens/g értékek alapján 2,06 volt (az elméleti hányados 2,00). F) A (XXXIg) általános képletű poli(szulfanil-amid) előállítása Olajfürdővel, keverővei és visszafolyató hűtővel ellátott, 2 literes, háromnyakú lombikba bemértünk 50,5 g (XXXIf) általános képletű vegyületet (191 milliekvivalens kéntartalom), 846 ml vizet és 95,5 ml (114 g, 1,15 mól) 12 n sósav-oldatot. A kezdeti polimerkoncentráció ebben az elegyben 5,0 súly% volt. Keverés közben a fürdő hőmérsékletét 125 °C-ra emeltük — ekkor enyhe forrás indult meg a visszafolyató hűtő alatt —, és ezt a hőmérsékletet 18 órán át tartottuk. A képződött (XXXIg) általános képletű vegyület oldatát hagytuk, hogy szobahőmérsékletre hűljön le, majd durva pórusa üvegszűrőn vezettük át, és közvetlenül felhasználtuk a G) lépéshez. G) Diazotálás és kapcsolás A fenti F) pont szerint nyert oldatot (összesen 964 g) keverővei ellátott, 3 literes, háromnyakú lombikba töltöttük, és 1500 ml vízzel hígítottuk. Ëkkor a polimerkoncentráció körülbelül 2 súly% lett. 19,5 g (0,229 mól) káliumnitritet feloldottunk 8,0 ml vízben, rövid ideig tartó keverés közben. A (XXXlg) általános képletű vegyület oldatát közepes sebességgel kevertük, és a káliumnitrit-oldatot egy részletben hozzáadtuk szobahőmérsékleten. A tökéletesen éles diazóniumsó-oldatot jeges fürdőbe merítettük és kevertük. A káliumjodid/keményítő reagenssel végzett vizsgálat pozitív eredményt adott. Keverővei, hőmérővel, pH-mérő elektróddal és 8 n káliumhidroxid-oldatot tartalmazó 250 ml-es csepegtető tölcsérrel ellátott, körülbelül 10 literes műanyag edénybe bemértünk 79,0 g (0,573 mól) szalicilsavat, 3000 ml vizet és 143 ml (1,146 mól) 8 n káliumhidroxid-oldatot. A reakcióelegyet teljes oldódásáig kevertük (ehhez 5 percnél rövidebb időre volt szükség). A kálium-szalicilát-oldatot (pH-értéke 13,35) 15 °C-ra hütöttük le kis mennyiségű jég hozzáadásával, majd állandó ütemben, 20 perc alatt hozzáadtuk a jeges fürdőben tartott diazóniumsó-oldatot perisztaltikus szivattyú segítségével. A kapcsolási reakció alatt a pH értékét 13,1—13,3 között tartottuk 8 n káliumhidroxid-oldat cseppenkénti adagolásával. Összesen 170 ml (1,36 mól) káliumhidroxidot használtunk fel. A reakcióelegy végtérfogata 7,0 liter volt, és a hőmérséklet 17 “C- ra emelkedett. A sötétbarna oldatot vízzel 18 liter térfogatúra hígítottuk, durva pórusú üvegszűrőn vezettük át, ultraszűréssel betöményítettük H1P10 töltet alkalmazásával (elválasztás 10 000-es molekulasúlynál, gyártó cég Amicon Corp.), majd ismét ultraszűrésnek vetettük alá ugyanezzel a töltettel, 6x4 liter térfogatig. Az oldatot 500 ml térfogatúra töményítettük, és fagyasztva szárítottuk. így 66,9 g (87,8%) (XXXIh) általános képletű vegyületet kaptunk, amely a vastagbélben az azo-csoportoknál elhasad, amint azt az I. példában tárgyaltuk. Kis mintát 50 C-on és 0,1 Hgmm nyomáson 8 órán át szárítottunk, és elemanalízisét elvégeztük. A N/S arány, milliekvivalens/g dimenziók alapján, 3,00 volt (az elméleti érték 3,00). III. példa N-vinil-amin/nátrium-akrilát kopolimeren alapuló polimer vegyületet — amely 5-amino-szalicilsavat képes leadni a vastagbélben — állítottunk elő az Y reakcióvázlaton bemutatott módon. A kiindulási anyagként alkalmazott (XXXIIa) képletű vinilacetamidot etilidén-bisz-acetamid pirolízisével állítottuk elő [J. Am. Chem. Soc., 98, 5996 (1976)]. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 13
