180677. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán vizes oldatainak vagy diszperzióinak előállítására
15 180677 16 A leírtakkal azonos eredményeket kapunk benzaldehidből, acetaldehidből vagy metilizobutilketonból képzett azinok vagy hidrazonok alkalmazásával. 10. példa Előpolimert állítunk elő a 7. példában megadottak szerint. A kapott előpolimert 20 °C-ra lehűtjük, majd hozzáadunk 58,8 g, 60,9% acetonazinból és 39,1% aceton-hidrazonból álló keveréket. Ennek során a reakcióelegy hőmérséklete enyhén emelkedik, de a viszkozitás lényeges emelkedését nem tapasztaljuk. A reakcióelegyet ezután a 7. példában megadottak szerint diszpergáljuk. Az aceton ledesztillálása után stabil diszperzió marad vissza, amelynek szilárdanyagtartalma 40%. A diszperzió Tyndall-jelenséget mutat, viszkozitása Ford-tölcséren (4 mm-es nyílás) 17 másodperc. Száradás után filmet képez, amelynek tulajdonságai a 7. példa szerinti termék tulajdonságaival azonosak. A leírtakkal azonos eredményeket kapunk ciklohexanonból, acetofenonból vagy benzofenonból képzett azinok és hidrazonok alkalmazásával. 11. példa (összehasonlító példa) Az előpolimert a 7. példában leírtakkal analóg módon állítjuk elő. 20 °C hőmérsékletre történő lehűtés után hozzáadjuk hidrazinhidrát és aceton 1:2 mólarányú keverékét. A reakcióelegyet ezután keverjük, amikoris rövid idő elteltével exoterm reakció megy végbe és ennek során a reakcióelegy zavarossá válik és viszkozitása megnő. Mintegy 5—10 perc elteltével a termék teljesen zselizál. Ha a terméket a zselizálás bekövetkezése előtt diszpergáljuk, úgy durvaszemcsés diszperziót kapunk. Az így kapott diszperzió nem mutat Tyndall jelenséget és állás közben szedimentál. A példa alapján látható, hogy a találmány szerinti eljárás kivitelezésénél szükséges vízmentes azinok, illetve hidrazonok alkalmazása. 12. példa (összehasonlító példa) Az előpolimert a 7. példában leírtakkal analóg módon állítjuk elő. 20 °C hőmérsékletre történő lehűtés után hozzáadunk 1400 g acetont, majd az így kapott reakcióelegyhez keverés közben hozzácsepegtetünk 32 g hidrazinhidrátot. A kezdetben tiszta termék zavarossá válik és inhomogén lesz, de ennek ellenére jól keverhető. A diszpergálást a 8. példában leírtakkal analóg módon végezzük és az acetont vákuumban ledesztilláljuk. A kapott diszperzió durvaszemcséjű rövid idő alatt teljesen szedimentál. A példa alapján látható, hogy a klasszikus „aceton-eljárással” nem állíthatók elő olyan poliuretán-polikarbamid diszperziók, melyek például nagy diizocianáto-difenil-metán-tartalmuk következtében acetonban oldhatatlanok és ezért a lánchosszabbítási reakcióban kiválnak. A találmány szerinti — azinok alkalmazásán alapuló — eljárás ezzel szemben lehetővé teszi ilyen diszperziók előállítását is (lásd 7. példa). 13. példa A bevitt anyagok: 400 g ftálsav-etándiol-poliészter (molekulasúly : 2000) 1050 g ftálsav-adipinsav-etándiol-poliészter (rtiolekulasúly : 1750) 85.5 g n-butanolból előállított, 15% propilénoxidot és 85% etilén-oxidot tartalmazó poliéter (molekulasúly: 2145) 76.6 g 2-butándiol-l,4-ből és nátrium-hidrogénszulfitból előállított propoxilezett adduktum (molekulasúly : 425) 500 g aceton 550 g 4,4’-diizocianáto-difenil-metán 107,5 g aceton-azin 3290 g ionmentes víz Az eljárás kivitelezése : A két poliészter, a poliéter és a biszulfit-adduktum 120 °C hőmérsékleten vízmentesített keverékéhez hozzáadunk 500 g acetont. Ezt követően hozzáadjuk a reakcióelegyhez a 4,4’-diizocianáto-difenil-metánt és keverés közben addig melegítjük 60 °C hőmérsékleten, míg az NCO-érték 3,8% lesz. A reakcióelegyet ezután lehűtjük 20 °C hőmérsékletre és bekeverjük az aceton-azint. A reakcióelegyhez keverés közben hozzáöntjük a vizet és így előállítjuk a diszperziót. A kapott diszperzió acetontartalma mintegy 8%. Az acetont vákuumdesztillációval eltávolíthatjuk és az így kapott diszperzió szilárdanyagtartalma 40 %. A diszperzió Ford-tölcséren (4 mm-es nyílás) mért viszkozitása 15 másodperc. A diszperzió áteső fényben Tyndall jelenséget mutat. Száradás után tiszta, színtelen filmet képez, alkalmas papír bevonására. Herbert-keménység: 90 másodperc. A filmek 10 percig 150°C hőmérsékleten történő hevítés után nem sárgulnak. 14. példa A bevitt anyagok: 306 g adipinsav-butándiol-poliészter (molekulasúly : 900) 220 g biszfenol A-ból előállított polipropilénoxid-poliéter (molekulasúly: 550) 42.7 g n-butanolból előállított, 15% propilénoxidot és 85% etilén-oxidot tartalmazó poliéter (molekulasúly: 2145) 42,5 g 2-butándiol-l,4-ből és nátrium-hidrogénszulfitból előállított propoxilezett adduktum (molekulasúly : 425) 300 g aceton 450 g 4,4’-diizocianáto-difenil-metán 13,4 g trimetilol-propán 84.8 g aceton-azin 1650 g ionmentes víz Az eljárás kivitelezése : A poliészter, a két poliéter és a biszulfit-adduktum 120 °C hőmérsékleten vízmentesített keverékéhez a keletkező előpolimer viszkozitásának csökkentése érdekében hozzáadunk 300 g vízmentes acetont. A reakcióelegyhez ezt követően hozzáadjuk a 4,4’-diizo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
