180609. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet talajt határoló testek talajba való bekötésére, vagy talajban levő testek összekötésére; valamint eljárás a szerkezet előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 180609 A bejelentés napja: 1980. X 14. (Az 1—4. és a Nemzetközi osztályozás : 8—12. igénypontokra.) (2491/80) NSZO3: ■ E 02 D 31/06 jpNifr Módosítás elsőbbsége: 1982. III. 24. (Az 5—7. r __ és a 13., 14. igénypontokra.) ORSZÁGOS A közzététel napja: 1982. VII. 28. TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1985. V. 30. Feltalálóik: Szabadalmas: Kelemen János oki. mérnök, Salgótarján, Telek Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Budapest. Imre ők-1. mérnök, Salgótarján, dr. Gérusz Mik­lós oki. mérnök, Budapest. Szerkezet talajt határoló testek talajba való bekötésére, vagy talajban lévő testek összekötésére; valamint eljárás a szerkezet előállítására 1 A találmány talajt határoló testek talajba va­ló bekötésére, vagy talajban levő testek összekö­tésére szolgáló szerkezetre vonatkozik, amelynek acél anyagú, lineáris eleme, például acélrúdja, -szalagja vagy -kábele van. Talajt határoló teste- 5 ken, vagy talajban levő testeken általában olyan mélyépítési, illetve építőipari szerkezeteket vagy azok részeit kell érteni, amelyek pl. földművek állékonyságának biztosítására, térelhatárolására, vagy hasonló célra szolgálnak (pl. támfalak, ré- 13 zsübiztosítások stb.). A hagyományos támfalak és rézsűbiztosítások helyett — amelyek betonanyagigénye általában igen nagy, építési ideje hosszú, s nagy élőmunka­ráfordítással jár a megépítésük — újabban egy- 15 re elterjedtebben alkalmaznak korszerű, anyag­takarékos megoldásokat, amelyek valamilyen támszerkezetből, és a támszerkezetet, illetve an­nak részeit a talajba bekötő elemiekből állnak. Ismeretesek például horgonyokkal a talajba 20 bekötött szádfalak, illetve kis vastagságú támfa­lak, amelyekkel például függőleges földfalakat vagy rézsűket biztosítanak. A horgonyokat ká­belek vagy rudak alkothatják, amelyek egyik vége a talajban van, pl. cementhabarcs-kitöltés- 25 sei rögzítve, a másik vége pedig a szádfalele­­m-eikhez van csatlakoztatva. Itt a kábelt vagy rudat megfeszítik, erőátadás a talajra csípik a talajban rögzített lehargonyzófej tartomá­nyában van. A kábelt vágy rudat korrózió- 30 2 \^al szemben meg kell védeni. Horgonyokkal rög­zített támfalakat általában termett pl. sziklás talajban építenek. A módszer alkalmazhatósága meglehetősen korlátozott, mivel a horgonyvége­ket a mindenkori talajfajtától függő 0 súrlódá­si szögön belül eső talajtartományban kell rög­zíteni, amely a támfal síkjától — különösen fe­lül — távol esik, és e távolság leküzdése bizo­nyos mérettartományban racionálisan (fúrással) már nem oldható meg. Földművek bevágási szakaszaiban ún. „szöge­­zéses” technológiával is megoldható a talaj csú­szással, suvadással stb. szembeni biztosításának a feladata. E technológiának az a lényege, hogy a termett talajba korrózióálló anyagú rúdszerű «temeket vernek be, vagy a talajban furat okai készítenek, amelyekbe elhelyezik a rú-d alakú elemeket, majd a furatokat cementhabarccsal in­jektálják. A rudak külső végéhez rögzítik pl. a bélésfal elemeit. Ennek a módszernek a használ­hatóságát ugyancsak korlátozza a racionálisan el­érhető bekötési hossz. Ismeretes továbbá talaj megtámasztására olyan szerkezet is, amelyet a talajba ágyazott rúd alakú, vagy szalag alakú vasak, és ezekhez rög­zített felületi elemek (pl. táblák) alkotnak. Ilyen­­szerkezeteket általában úgy készítenek, hogy egy­más felett épített rétegekből töltést készítenek, egy-egy rétegen számos rudat vagy szalagot he­lyeznek el, s ez utóbbiak végeihez rögzítik a fe-180609 1

Next

/
Thumbnails
Contents