180587. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fermentációs mikróbasejttömegek fehérjetartalmának növelésére
alkotott, az utóbbi azután az alkoholt elszínezte és így használhatatlanná tette. Célul tűztük ki fermentációs eljárásoknál a mikróbasejttömeg fehérjetartalmának olyan módon való megnövelését, hogy ez a növelés a fermentáció fő termékében káros hatással ne járjon, és ugyanakkor a melléktermékként eddig is gyakran hasznosított mikróbasejttömeg még értékesebb legyen takarmányozási szempontból. A fenti cél elérésével kapcsolatos kutatásaink során felismertük, hogy a fermentálás fő terméke képződésének befejeződése után a fermentlétől és egyes esetékben a fő terméktől elválasztott, továbbá ismert módon 20—35% szárazanyag-tartalomra besűrített mikróbasejttömegben a még élő sejtek nitrogénéhségben szenvednek, így levegőztetés közben nitrogénforrást és adott esetben foszforforrást adagolva utófermentálhatók. Felismerésünk teljesen újszerű, mert a szakirodalomban eddig az utófermentálást nem ismerték. Jelentősége könnyen megérthető, ha figyelembe vesszük, hogy az utófermentálássa] olyan könnyen hozzáférhető nitrogénforrások alakíthatók át értékes és veszélytelen takarmánytáppá, mint például a karbamid vagy az ammónium-szulfát. Feltételezzük, hogy a fermentlétől elválasztott mikróbasejttömeg olyan zsúfolt tenyészet, amelyben tápanyag hiányában megindul az önbomlás úgy, hogy az életképesebb egyedek felfalják bomló társaik sejtrészeit. Ha az ilyen sejttömegbe levegőztetés mellett tápanyagot juttatunk, akkor ezt a tápanyagot a sejttömeg hasznosítja, például a karbamidot megemészti és értékes fehérjévé alakítja. A találmány szerinti eljárás tehát abban áll, hogy a fermentáció befejezése után az ismert módon elválasztott és adott esetben ismert módon 20—35 súly% szárazanyag-tartalomra besűrített sejttömeget levegőztetés közben nitrogénforrás és adott esetben foszforforrás adagolása útján legalább 5 órán át továbbfermentáljuik. A nitrogénforrás és az adott esetben alkalmazott foszforforrás adagolását fokozatosan, célszerűen folyamatosan végezhetjük. A találmány szerinti utófermentálást 28—36 °C-on és atmoszférikus nyomáson hajthatjuk végre. A találmány .szerinti eljárás jól alkalmazható bármely nagyüzemi fermentációs eljárásnál, de elsősorban élesztőgombákkal és olyan iparilag hasznosítható baktériumokkal végrehajtott fermentálásoknál, mint például a penicillingombák. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy lehetővé teszi a fermentációs eljárásoknál melléktermékként képződő mikróbasejttömeg viszonylag alacsony értékű, például szervetlen nitrogénforrások felhasználásával fehérjében dús és takarmányozásra alkalmas értékes termékké való feldolgozását. Figyelembe véve az egész világon közismerten egyre fokozódó fehérjehiányt, a találmány értelmében egyszerű módon elérhető mintegy 20—25%-os fehérjenövekmény gazdasági jelentősége szakember számára nyilvánvaló. A találmányt közelebbről a következő kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. A kiviteli példákban található szeszipari szakkifejezések (például szeszes élesztőtej, szeszes II. tej, torula I. és II. tej stb.) értelmezése megtalálható például dr. Hérics—Tóth—dr. Osztrovszky ,,A mezőgazdasági szeszgyártás kézikönyve” c. könyvében, amely könyv 1943-ban a Magyar Mezőgadasági Szesztermelők Országos Egyesülete gondozásában jelent meg. 1. példa Szeparálással 20—25 súly% szárazanyag-tartalomra besűrített vegyes élesztőtejhez (szeszes és torula keveréke) a szárazanyag-tartalmára vonatkoztatva 4 súly% mennyiségben karbamidot adagolunk, vagyis 10 liter élesztőtejhez 100 g karbamidot adunk. Az így kapott anyagot 16 órán át levegőztetjük, majd meghatározzuk a nyersfehérje-tartalmat Kjeldahl-módszerével egyrészt az eredeti anyagban, másrészt azután, hogy az utófermentálást követően az anyagot egyszer, illetve kétszer vízzel mostuk. Azt a tény hogy a karbamid a találmány értelmében végzett utófermentálás során beépül-e sejtekbe vagy sem, úgy tudjuk eldönteni, hogy az utófermentált anyagot vízzel mossuk. Ha ugyanis a karbamid nem épül be a sejtekbe, akkor — nagyon jó vízoldhatóságára tekintettel — vízzel egyszerűen kimosható, és a beépülési folyamat leállása könnyen észlelhető, ha a megnövelt levegőztetési időtartam ellenére sem nő az elkülönített sejttömeg fehérjetartalma. A kapott eredmények a következők: Mima Fehérjetartalom süly%-ban I. parallel II. parallel egyszer centrifugált (eredeti) 45,4 45,4 egyszer mosott 53,5 56,9 kétszer mosott 51,3 59,7 2. példa Az 1. példában ismertetett módon szeszes I tejhez a szárazanyag-tartalmára vonatkoztatva 1 súly% karbamidot adunk, majd 16 órán át levegőztetünk. A kapott eredmények a következők Minta Fehérjetartalom súly%-ban kezeletlen karbamiddal adagolt egyszer centrifugált 40,1 57,7 egyszer mosott 42,1 53,8 kétszer mosott 44,5 53,1 3 példa Az 1. példában ismereteit szeszes I. tejhez a szárazanyag-tartalmára vonatkoztatva 1 súly% karbamidot adagolunk, majd 24 órán át levegőztetünk, az utófermentálás egyes időpontjaiban mérve a fehérjetartalmat. Levegőztetés Egyszer Egyszer Kétszer időtartama centrifugált mosott mosott minta fehérjetartalma súly %-ban 3 óra 41,9 43,4 44,7 6 óra 44,0 46,3 45,3 15 óra 46,0 52,2 53,2 24 óra 48,5 49,9 50,1 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
