180439. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 9-amino-pirido[12-a]pirimidin-származékok előállítására

7 180 439 8 Az (I) általános képletű vegyiiletek hatékony­ságát antiallergiás hatás meghatározására szolgáló standard tesztekkel igazoltuk. A kísérletet a PCA teszttel [Ovary: J. Immun. 81, 355. (1958)] és a Church-teszttel [British J. Pharm. 46, 56—66, 1972; Immunology 29, 527—534, (1975)] végezzük el, összehasonlító anyagként di­­nátrium-kromoglikátot alkalmazunk. A tesztet patkányon végezzük el. A PCA teszten kapott ered­ményeket az 1. táblázatban foglaljuk össze: 1. táblázat Teszt PCA feszt Vegyület ED30 (umól) gk ED60 (umol) kg i. v. p. o. 9-feniI-amino-6-metil-4-oxo­-6,7-dihidro-4H-pirido[l,2-a] pirimidin-3-karbonsav 1,3- 9- fenil - amino - 6 -metil - 4 -- oxo - 6,7 - dihídro - 4H- pírido [l,2-a]piriirudin-3-karbonsav 1.2 9-(3-fliioro-fem-amino)-6- -metil-4-oxo-6,7-dihidro-4H­­-piridof 1,2-a]pirimidin-3 - -karbonsav 1,4 9 - (3-metil -fenil - amino) - 6 - -metil-4-oxo-6,7-dihidro-4H­­-pirido[l,2-a]pirimidin-3- -karbonsav 0,74 9-(3-acetil-fenil-amino)-6- -metil-4-oxo-6,7-dihidro-4H­­-pirido] 1,2 -jpirimidin-3 - karbonsav 0,36 9-(2-naftil-amino)-6-metil-4- -oxo-6,7-dihidro-4H-pirido [ 1,2-aJpirimidin-3-karbonsav 9 - (3 -karboxil-fenil- amino) - 6 ­­-metil-4-oxo-6,7-dihidro-4H­­-pirido[l,2-a]pirimidin-3- - karbonsav 0,62 9-(2-karboxi-fenil-amino)-6-metil-4-oxo-6,7-dihidro-4H­-pirido[l,2-a]pirimidin-3--karbonsav 0,66 9-(4-karboxi-fenil-amino)-6--metil-4-oxo-6,7-dihidro-4H-pirido[l,2-a]pirimidin-3--karbonsav 3,5 dinátrium-kromoglikolát 1,0 A fenti adatokból kitűnik, hogy a találmányunk tárgyát képező eljárással előállítható új vegyiiletek reprezentatív képviselői orálisan is hatásosnak bizo­nyultak, szemben a csak intravénásán hatékony dinátrium-kromoglikáttal. Az (I) általános képletű vegyiiletek i. v. adagolás mellett is hatásosabbak az ismert összehasonlító vegyiiletnél. Az (I) általános képletű vegyiiletek toxicitása csekély, általában ÍJ)5(J < 500 mg/kg p. o. patkányon és egéren. Az (I) általános képletű vegyiileteket a gyógyá­szatban a hatóanyagot és iners szilárd vagy folyé­kony szerves vagy szervetlen hordozó anyagokat tartalmazó készítmények alakjában alkalmazhat­juk. A készítmények előállítása a gyógyszergyártás önmagukban ismert módszereivel történik. A készítményeket orális, vagy parenterális adago­lásra alkalmas vagy belélegeztetés útján beadható formában készíthetjük ki, például tabletta, drazsé, kapszula, szopogtató cukorka, porkeverék, aeroszol spray, vizes szuszpenzió vagy oldat, vagy injiciál­­ható oldat vagy szirup alakjában. A készítmények megfelelő szilárd hígító- vagy hordozóanyagokat, sterilező vizes oldószert vagy nem-toxikus szerves oldószert tartalmazhatnak. Az orális adagolásra szolgáló készítményekhez ilyen célra használatos édesítő- vagy ízesítőanyagokat adhatunk. Az orális adagolásra alkalmas tabletták hordozó­­anyagként például laktózt, nátriumcitrátot, kalci­umkarbonátot, továbbá szétesést elősegítő anya­gokat (például keményítőt, alginsavat) síkosító anyagokat (például talkumot, nátriumlaurilszulfá­­tot, magnéziumsztearátot) tartalmazhatnak. A kap­szulák hordozóanyaga laktóz és polietilénglikol lehet. A vizes szuszpenziók emulgeáló vagy szusz­­pendálószereket tartalmazhatnak. A szerves oldó­szeres szuszpenzió hígítószere etanol, glicerin, kloro­form stb. lehet. A parenterális adagolásra és belélegeztetésre szolgáló készítmények a hatóanyag megfelelő kö­zegben (például mogyoróolaj, szezámolaj, polipro­­pilénglikol vagy víz) képezett oldatai vagy szusz­penziói. Az injekciós készítményeket intramuszku­­lárisan vagy intravénásán vagy szubkutáns adhat­juk be. Az injekciós oldatokat előnyösen vizes kö­zegben készíthetjük, a pH-t megfelelő értékre állít­juk be. Az oldatok szükség esetén izotóniás só- vagy glükóz-oldatban készíthetők. A készítményeket asztma gyógyítása esetén belélegeztetés útján is a szervezetbe juttathatjuk a szokásos inhaláló- és ködképző berendezések segít­ségével. A gyógyászati készítmények hatóanyagtartalma tág határokon belül változhat és 0,005—90% lehet. A napi hatóanyag-dózis tág határokon belül vál­tozhat és a beteg állapotának súlyosságától, korá­tól, súlyától a kikészítési formájától és az adott hatóanyag-aktivitásától függ. Orális adagolás ese­tén a napi hatóanyagdózis általában 0,05—15 mg/kg, míg belélegeztetés vagy intravénás ada­golás mellett általában 0,001—5 mg/kg egyszeri vagy napi többszöri adagban. A fenti adatok tájé­koztató jellegűek, melyektől az adott eset követel­ményeitől és az orvos előírásaitól függően felfelé és lefelé egyaránt eltérhetünk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents