180438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxotia-vegyületek előállítására
17 180 438 18 és ezt követő hidrazinnal végzett reakcióval előállítható 6-metoxi-2-benzo[b]tiofénkarbonsavhidrazidot. használjuk, így az N-fenil-2,3-dihidro-6-metoxi-2-oxo-3-benzo[b]tiofénkarboxamidot, (olvadáspont: 172—173°C), N-(2-klórfenil)-2,3- -dihidro-6-metoxi-2-oxo-3-benzo[b]tiofénkarboxamidot, olvadáspont: 165—167 °C,) N-(3-klórfeniI)-2,3-dihidro-6-metoxi-2-oxo-3-benzo[b]tiofén-karboxamidot és N-(2-fluorfenil)-2,3-dihidro-6- metoxi-2-oxo-3-benzo[b]tiofén-karboxamidot (olvadáspont: 142—143 °C) állíthatjuk elő, valamint a metilészterből és hidrazinból előállítható 5-nitro-2-bcnzo[b]tiofénkarbon-savhidrazidból kiindulva az N-fenil-2,3-dihidro-5-nitro-2-oxo-3-benzo[b] tiofénkarboxamidot, (olvadáspont: 175—178 °C), N-(2-klórfönil)-2,3-dihidro-5-nitro-2-oxo-3-benzo[b] tiofénkarboxamidot, N-(3-klórfenil)-2,3-dihidro-5- -nitro-2-oxo-3-benzo[b jtiofénkarboxamidot (olvadáspont : 182—185 °C) és az N-(2-fluorfenil)-2,3- -dihidro-5-nitro-2-oxo-3-benzo[b]tiofénkarboxamidot (olvadáspont: 177—178 °C). 19. példa 20,0 g 0,0’-bisz-[a]-metoxi-karbonil-N-(3-klór-fenil)-karbamil-metil]-difenil-diszulfidot 300 ml etanolban szuszpendálunk és keverés közben részletekben hozzáadunk 7 g nátrium-bór-hidridet. Az o[a-metoxi-karbonil-N-(3-klór-fenil)-karbamil-metil] -fenil-szulfidot tartalmazó elegyet 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd további egy órán keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Ezt követően bepároljuk, vízzel összekeverjük, az oldatot sósavval éppen kongó-savanyú reakcióig megsavanyítjuk és etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázisokat vízzel mossuk, nátriumszulfáttal megszárítjuk, bepároljuk, kromatografáljuk és a terméket éterből kristályosítjuk, így N-(3-klór-fenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo [b] tiofén-karboxamidot kapunk, olvadáspontja 175— 177 °C. A kiindulási anyagot például az alábbi módon állíthatjuk elő : 9,4 g o-merkapto-fenil-ecetsav 56 ml nátrium-hidroxiddal készített oldatán keverés közben 8 órán át erős légáramot vezetünk keresztül. Ezután a reakcióelegyet rotációs bepárlóban szárazra pároljuk. A maradékot kétszer 50—50 ml toluollal összekeverjük, és újra szárazra pároljuk. Ezután a maradékot 90 percen át 50°C-on, nagy vákuumban megszárítjuk, majd 180 ml dimetil-formamidban szuszpendáljuk és 3 perc alatt 7 g dimetilszulfáttal összekeverjük. A reakcióelegyet 1 órán át keverés közben 110 °C-on melegítjük, majd lehűtjük és jégre öntjük. A képződött szuszpenziót etil-acetáttal extraháljuk, a szerves fázisokat egyesítjük, vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett megszárítjuk és bepároljuk. A maradékot (18 g) 200 ml dime! il-formavnidban feloldjuk és hozzácsöpög - tetjük 4,8 g 50%-os nátrium-hidrid 200 ml dimetil-formatniddal készített szuszpenziójához. A reakcióelegyet gyenge melegítés közben a hidrogénfejlődés befejeződéséig tovább keverjük. Ezután 0 °C-on lassan hozzácsepegtetjük 15 g m-klór-fenil-izocianát 100 ml dimetil-formamiddal készített oldatát. Az oldatot szobahőmérsékleten 24 órán át tovább keverjük, majd jéggel és híg sósav-oldattal keverjük össze. A kicsapódó terméket etilacetáttal extraháljuk, vízzel mossuk, nátriumszulfát felett megszárítjuk és bepároljuk. így o,o’-bis7.[a-metoxi-karbonil-N-(3-klór-fenil)-karbonil-metilj-difenil-diszulfidot kapunk, amelyet tisztítás nélkül felhasználhatunk a további reakcióhoz. 20. példa 0. 8 g N-(3-klór-fenil)-2-acet-amino-benzo [b] tiofén-3-karboxamidot 5 ml etanolban, 2,5 ml vízben és 2,5 ml tömény sósavban szuszpendálunk, és a szuszpenziót 7 % órán án át forraljuk visszafolyató hűtő alkalmazásával. Ezután éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd az etanolt vákuumban ledesztilláljuk. A bepárlási maradékot vízben felvesszük, leszívatjuk és vízzel utánmossuk. Ezt követően híg nátrium-hidroxid-oldatban felvesszük, az oldhatatlan anyagot kiszűrjük, a vizes fázist megsavanyítjuk, és a kivált N-(3-klór-fenil)-2-oxo-2,3-dihidro-3-benzo[b]tiofén-karboxamidot leszűrjük. Olvadáspontja 175—177 °C. A kiindulási anyagot az alábbi módon állíthat juk elő : Szulfuráló lombikba bemérünk 3 g magnéziumforgácsot és 30 ml vízmentes tetrahidrofuránt, és etil-magnézium-bromid előállítása céljából összekeverjük 13,5 g etil-bromiddal. A magnézium feloldódása után az elegyhez csöpögtefünk 7,9 g, 60 ml vízmentes tetrahidrofuránban feloldott m-klór-anilint, egy órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 15 percen keresztül visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. Ezután szobahőmérsékleten hozzácsöpögtetünk 8 g, 100 ml vízmentes tetrahidrofuránban feloldott 2-acetamido-benzo[b]tiofén-3-karbonsavésztert. Az elegyet 15 percen keresztül szobahőmérsékleten tovább keverjük, ezután a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, a bepárlási maradékot híg sósav-oldattal összekeverjük és kloroformmal kétszer extraháljuk. A kloroformos extraktumokat egyesítjük, nátrium-szulfát felett megszárítjuk és vákuumban szárazra pároljuk. így nyers N-(3-klór-fenil)-2- acet-amino-benzo[b]tiofén-3-karboxamidot kapunk, olvadáspontja 156—170 °C. Ezt kloroform és etanol elegyéből átkristályosítjuk, ekkor 182— 185 °C-on olvad. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás az (I) általános képletú oxotia-vegyületek — amelyeknek a képletében Ph helyettesítetlen vagy 1—4 szénatomos alkilcsoporttal, 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal, halogénatommal és/vagy nitroesoporttal helyettesített 1,2-fenilén-csoportot jelent, X oxigén-atomot képvisel, R, jelentése 1—7 szénatomos alkilcsoport, helyettesítetlen vagy halogénatommal, trifluor-metil-csoporttal, 1—1 szénatomos alkilcsoporttal, 1—4 szénatomos alkoxicsoporttal és/vagy 1—5 szénatomos alkoxicsoporttal rendelkező alkoxi-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
