180421. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3,4,5-trihidroxi-piperidin-származékok előállítására
11 180 421 12 igényeit. Állhat például a takarmány növényi anyagokból, mint olajpogácsa-darából, gabonadarából, gabona-melléktermékekből, továbbá szénából, erjesztett anyagokból, répából és más takarmánynövényekből, továbbá állati anyagokból, például hús- és haltermékekből, csontlisztből, zsírokból, vitaminokból, például A-, D-, E-, K- és B-vitaminkomplexből, különleges fehérje-forrásokból, mint élesztőből ; tartalmazhat bizonyos aminósavakat és ásványi anyagokat, mint nyomelemeket, például foszfort, vasat, cinket, mangánt, rezet, kobaltot, jódot stb. A premixek a találmány szerinti hatóanyagot előnyösen körülbelül 0,1% és 50%, különösen 0,5% és 5,0% (súly szerint) közötti mennyiségben tartalmazhatják, tetszőleges emészthető vivőanyagok és/vagy ásványi sók, például takarmány-mészkarbonát kíséretében; az ilyen premixek előállítása a szokásos keverési eljárásokkal történhet. A keveréktakarmányok előnyösen 0,001—5,0 súly%, különösen 0,02—2,0 súly% mennyiségben tartalmazhatnak valamely találmány szerinti hatóanyagot, a keverék-takarmányok szokásos egyéb alkotórészei, például gabonadara, gabona-melléktermékek, olajpogácsa-dara, állati fehérjék, ásványi anyagok, nyomelemek és vitaminok kíséretében. Az ilyen keveréktakarmányok előállítása ugyancsak a szokásos keverési módszerekkel történhet. A premixekben és keveréktakarmányokban a találmány szerinti hatóanyagokat adott esetben a hatóanyagot felület-bevonás útján védő anyagokkal, például nem toxikus viaszokkal vagy zselatinnal védhetjük a levegő, fény és/vagy nedvesség behatásával szemben. Szárnyas állatok számára való kész keveréktakarmány a találmány szerinti hatóanyag felhasználásával például a kővetkező összetételben állítható elő: 200 g búza, 340 g kukorica, 360,3 g szójadara, 60 g marhafaggyú, 15 g dikalcium-foszfát, 10 g kalcium-karbonát, 4 g jódozott konyhasó, 7,5 g vitaminásványisókeverék és 3,2 g hatónyag-premix ; ezeknek az anyagoknak a gondos összekeverése útján 1 kg keveréktakarmányt kapunk. Az említett vitaminásványisókeverék a következő anyagokból áll : 6000 NE A-vitamin, 1000 NE T)3-vitamin, 10 mg E-vitamin, 1 mg K3-vitamin, 3 mg riboflavin, 2 mg piridoxin, 20 mg B12-vitamin, 5 mg kaleium-pantotenát, 30 mg nikotinsav, 200 mg kolin-klorid, 200 g mangán-szulfát. H20, 140 mg cinkszulfát. 7HaO, 100 mg vas (Il)-szulfát. 7H20 és 20 mg réz (II)-szulfát. 5H20. A hatóanyag-premix a kívánt mennyiségű, például 1600 mg találmány szerinti hatóanyag mellett 1 g DL-metionint, továbbá 3,2 g premixhez szükséges mennyiségű szójalisztet tartalmaz. Sertések számára alkalmas keveréktakarmány valamely (I) általános képletű hatóanyag felhasználásával például az alábbi összetételben állítható elő: 630 g takarmánygabona-dara (amely 200 g kukoricadarából, 150 g árpadarából, 150 g zabdarából és 130 g búzadarából áll), 80 g halliszt, 60 g szójadara, 58,8 g tápiókaliszt, 38 g sörélesztő, 50 g vitaminásványisókeverék sertések számára (például a szárnyas állatok számára fentebb megadott összetételben), 30 g lenmagpogácsa-liszt, 30 g kukorica-csiriztakarmány, 10 g szójaolaj, 10 g melasz és 2 g hatóanyag-premix (például a szárnyastakarmány esetében fentebb megadott összetételben) ; a fenti anyagok gondos összekeverése útján 1 kg keveréktakarmányt kapunk. A fent megadott takarmánykeverékek különösen csirkék illetőleg sertések felnevelésére és hizlalására alkalmasak; ugyanilyen vagy hasonló összetételű keveréktakarmányok felhasználhatók azonban másfajta állatok felnevelésére és hizlalására is. A találmány szerinti inhibitor hatóanyagok külön-külön vagy egymással tetszőleges arányban összekeverve is alkalmazhatók. Szacharáz-gátlási próba in vitro Az in vitro szacharáz-gátlási próba lehetővé teszi valamely anyag enzimgátló aktivitásának meghatározását, a szolubilizált intesztinális diszacharid-komplex inhibitor jelenlétében mutatott aktivitásának a vizsgálandó inhibitor távollétében mutatott aktivitással (az úgynevezett 100%-értékkel) való összehasonlítása útján. A gátlási próba specifikusságát meghatározó szubsztrátumként glükóztól gyakorlatilag mentes szacharózt (glükóztartalom 100 ppm alatt) alkalmaznak; az enzimaktivitás meghatározása a felszabadított glükóz mennyiségének spektrofotometriás meghatározásán alapul; glükóz-dehidrogenázt és nikotinamid-adenin-dinukleotidot alkalmaznak kofaktorként. Szacharáz-inhibitor-egységen (SIE) az az inhibitor-aktivitás értendő, amely egy meghatározott próbamennyiségben az adott szacharolitikus aktivitást egy egységgel (szacharáz-egység — SE) csökkenti; a szacharáz-egységen az az enzim-aktivitás értendő meghatározás szerint, amely adott kísérleti körülmények között percenként egy mikromól szacharózt hasít és ezzel egy mikromól glükózt (amelyet a vizsgálatban meghatároznak) és egy mikromól fruktózt (amelyet a vizsgálatban nem határoznak meg) szabadít fel. Az intesztinális diszacharidáz-komplexet sertésvékonybél-nyálkahártyából nyerik, tripszinnel történő emésztés, 66% -os etanolból —20 °C hőmérsékleten történő lecsapás, a csapadék 100 millimólos, 7,0 pH-értékű foszfát-pufferoldatban való oldása és ugyanilyen pufferoldattal szemben történő dialízis útján. 10 mikroliter vizsgálandó oldathoz, amelyet úgy állítunk be, hogy a vizsgálandó anyag extinkciója legalább 10%-kal, de legfeljebb 25%-kal a 100%-érték extinkciója alatt legyen, az intesztinális diszacharidáz-komplex 0,1 mólos 6,25 pH-értékű maleinát-pufferoldattal készült hígításának 100 mikroliternyi mennyiségét adják és az elegyet 37 °C hőmérsékleten 10 percig előinkubáltatják. A diszacharidáz-komplex említett hígítását 0,1 SE/?nl aktivitásra állítják be. Ezután 100 mikroliter 0,4 mólos szacharóz(„SERVA 35579”) oldat (0,1 mólos, 6,25 pH-értékű maleinát-pufferoldatban) hozzáadása útján megkezdik a szacharolitikus reakciót, majd 37 °C hőmérsékleten 20 percig történő inkubálás után megszakítják a reakciót 1 ml glükóz-dehidrogenázreagens 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
