180279. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4''-dezoxi-4'' szulfonol-amino-eliandomocon-származékok előállítására
18C.279 Gyógyászatilag elfogadható savak például a sósav, brómhidrogénsav, jódhidrogénsav, salétromsav,kénessav, foszforsav, ecetsav, tejsav, citromsav, bockósav, borostyánkősav, maleinsav, glükonsav, aszparaginsav, glutaminsav* piroglutaminsav és a lauril-szulfonsavak. A találmány szerinti uj 4 ,-dezoxi~4,,-amino-oleandomicin-származékok in vitro hatásosak számos Gram-pozitiv mikroorganizmussal, például a Staphylococcus aures-szal, "és a Streptococcus pyogenes-szel szemben, továbbá egyes Gram-negativ mikroorganizmusok, igy például a gömb- vagy ellipszoid-alakuakkal /coccusok/ szemben. A különböző mikroorganizmusokkal szemben mutatott aktivitásukat folyékony halmazállapotú infúziós táptalajon /Chapman/, a kétszeres higitási sorozat módszerével könnyen ki tudjuk mutatni in vr.tro méréssel. In vitro hatékonyságuk révén használhatjuk őket kenőcsök, krémek és hasonlók formájában helyi kezelesre, azonkivül sterilezésre, például egy betegszoba felszereléseinek sterilezésére, továbbá mint ipari, mikroorganizmus-ellenes szereket, például viz kezelésére, iszaposodás megelőzésére, festék és fa konzerválására. In vitro használatra, például helyi alkalmazásra gyakran előnyös, ha az adott hatóanyagot valamely gyógyászatilag elfogadható vivőanyaggal, például növényi vagy ásványi olajjal vagy valamely lágyitó krémmel összekeverjük. Feloldhatjuk vagy diszpergálhatjuk /finoman eloszthatjuk/ ezeket a vegjyületeket folyékony vivőanyagokban vagy oldószerekben is, például vízben, alkoholban, glikolokban, vagy ezek elegyeiben, vagy akár más, gyógyászatilag elfogadható közegekben, vagyis olyan közegekben, amelyek nem fejtenek ki káros tatást a hatóanyagra. Ilyen célokra készített készítmény éknél a hatóanyag mennyisége általában a teljes készítmény sulyárs számított körülbelül 0,01 % és körülbelül 10 % között van. Ezenkívül, a találmány szerinti vegyületek közül sok hatásosnak bizonyult Gram-pozitiv mikroorganizmusokkal szemben, ha orálisan /szájon át/ es/vagy parenterálisan /a gyomor- és bélrendszer megkerülésével/ adagoljuk őket állatoknak vagy embereknek. Hatékonyságuk in vive kevesebb mikroorganizmusra terjed ki. az aktivitás meghatározását a szokásos módon végezzük: lényegében egyforma testsulyu egereket megfertőzünk a teszt-mikroorganizmussal, majd orálisan vagy parenterálisan beadjuk a vizsgálni kívánt vegyületet. Ezt a gyakorlatban úgy hajtjuk végre, hogy például 10 egeret intraperitoneálisan /a hasüregbe adva/ megferzőtünk megfelelően hígított tenyészeteknek olyan mennyiségeivel, amelyek az /valamennyi állat elpusztításához szükséges legkisebb dózis/ körülbelül 1-10-szeresét tartalmazzák. Ezzel egyidejűleg kontroli-kísérletet is végzünk, a kontrollcsoport állatainak nagyobb mértékben hígított tenyészetet adunk, hogy ezáltal ellenőrizzük a teszt-mikroorganizmus virulenciájának /fertőzőképességének/ esetleges változásait, A fertőzés után fél órával beadjuk a vizsgálni kívánt anyagot, majd 4, 24 és 48 óra múlva a vizsgálni kívánt anyag adagolását megismételjük. 4 napon át megfigyeljük a túlélő egereket, és számukat feljegyezzük. Ha in vivo adjuk a találmány szerinti vegyületeket, akkor adagolhatjuk őket például orálisan vagy parenterálisan, például szubkután /bőr alá adott/, vagy intramuszkuláris /izomba adott/ injekció formájában, naponta és testsúlykilogrammonként körülbelül 1 mg és körülbelül 10 mg közötti dózisokban. Oélsze-6
