180276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oleandomicin-származékok előállítására
180.276 Ha a 4"-amino-származékok epimer-keverékét reagáltatjuk, úgy természetesen az acilezett termékek epimer keverékét kapjuk meg.Az epimer keverékek ezután ismert módszerekkel elválaszthatók. Akkor azonban, ha mindkét epimer hasonló aktivitású, eV választásuk nem mindig szükséges. Az ismertetett vegyületeken kivül azok az /I/, /II/,/III/ és /IV/ általános képletü vegyületek, ahol Z /CHg/^/szubsztituált heterociklusos csoport/ ahol m 0 vaçy 1, a heterociklusos csoport az előzőekben megadott lehet es a szubsztituens klóratom, brómatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, 1-4 szénatomos alkoxicsoport; továbbá azok ahol Z egy /IX/ általános képletü csoport, ahol X* oxigénatom vagy kénatomi X és Y az előzőekben megadott jelentésnek, az /I/-/IV/ általános képletü vegyületekhez hasonlóan aktiv baktérium-ellenes vegyületek. Ezeket a vegyületeket az ismertetett acilezési eljárásokkal könynyen előállíthatjuk. Az /I/, /II/, /III/ és /IV/ általános képletü vegyületek in vitro aktivak egy sor Gram-pozitiv festődésü mikroorganizmus és bizonyos Gram-negativ festődésü mikroorganizmusokkal szemben /gomba lakuak, elipezoidalakuak/. Aktivitásukat in vitro vizsgálatokkal bizonyítjuk, a vizsgálatokat különböző mikroorganizmusokkal végezzük komplett táptalajban az ismert sorozathigitásos módszerrel. In vitro aktivitásuk alapján előnyösen alkalmazhatók kenőcsökben, krémekben és hasonlókban. Sterilizálási célokra vagy ipari antimikrobális-szerként, például vizek kezelésére, az iszap szabályozására, festmények és fa konzerválására. In vitro használatra, például topikális alkalmazásra gyakran előnyös, ha az aktiv vegyületet gyógyszerészeti szempontból elfogadható vivőanyaggal, például növényi vagy ásványi olajjal vagy krémmel keverjük. Olthatjuk a hatóanyagok vagy diszpergálhatjuk folyékony halmazállapotú vivőanyagokba vagy oldószerekbe, például vizben, alkoholban, glikolokban vagy ezek elegyeiben vagy más gyógyszerészeti szempontból elfogadható semleges anyagban, azaz olyanban, amely az aktiv összetevő hatását nem csökkenti. A fenti célokra az aktiv összetevők általában a teljes készítmény sulyárs számitva 0,01 % és 10 % közötti mennyiségben alkalmazzuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek közül több orális és/vagy parenterális adagoláskor in vivo aktiv Gram-pozitiv és bizonyos Gram-negativ mikroorganizmusokkal szemben állatokban és emberben. In vivo aktivitásuk érzékeny mikroorganizmusokkal szemben limitált; aktivitásukat az ismert módszerrel határozzuk meg, amely abból áll, hogy közel azonos súlyú egereket fertőzünk a vizsgált mikroorganizmussal, majd ezt követően orálisan vagy szubkután adagoljuk nekik a vizsgált vegyületet. Gyakorlatban úgy járunk el, hogy például 10 egérnek intraperitoneálisan megfelelően higitott, közelítőleg az LD^qq-értéknek /a mikroorganizmusnak az a legalacsonyabb koncentrációja, amely 100 55-os elhullást vált ki/ 1-10-szeres mennyiségét tartalmazza. A kontroll vizsgálatok során azonos időben kisebb higitásban is adagoljuk a mikroorganizmusokat annak érdekében, hogy a mikroorganizmus virulenciájának változásából következő hibákat kizárjuk. A vizsgált vegyületet a fertőzést követően 30 perc múlva adagoljuk, majd az adagolást 4, 24 ‘ és 48 órával később megismételjük. A túlélő egereket a legutolsó 7
