180265. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N2-aril-szulfonil-L-arginin-amidok és gyógyászatilag elfogadható sóik előállítására
180.265 ről 100-110 másodpercre hosszabbodik. Az ismert antitrombotlkus hatóanyagnál, az ^-/p-tolil-szulfonilZ-L-arginin-metilészternél a koagulációs idő megkétszereződéséhez szükséges koncentráció 1,100 /um értékre adódott. A 2. táblázatban a kisérletek során vizsgált találmány szerinti inhibitorokat az /I/ általános képletben szereplő R és Ar csoportok esetenkénti konkrét jelentésének és az esetleges addiciónak a megjelölésével adjuk meg. Amikor a találmány szerinti eljárással előállított N - -aril-szulfonil-L-arginln-amidot tartalmazó oldatot adtunk be - intravénásán - állatoknak, a keringő vérben a nagyfokú antitrombotikus hatás 1-5 órán át fennmaradt. A találmány szerint előállított antitrombotikus vegyületeknek a vérben való elbomlását jellemző felezési idő'mintegy 60 percre adódott* a kísérleti állatok /patkányok, nyulak, kutyák és csimpánzok/ fiziológiai állapota nem romlott. Az állatkisérletek során trombin-infuzióval előidézett fibrinogén-csökkenést a találmány szerint előállított vegyületek egyidejű infúziója kielégítő mértékben meggátolja. Az /I/ általános képletü anyagok intravénás beadása során egereknél /him 20 g/ testsúlykilogrammonkénti 150-600 mg közötti akut toxicités értékeket /ID^q/ mértünk. Az 1. táblázat a találmány szerint előállított egyes vegyületek beadásakor mért, reprezentatív LDTM értékeket mutat. 2 p Ugyanakkor az N -danzil-N-butil-L-arginin-amid, illetve az N-danzil-N-metil-N-butil-L-arginin-amid alkalmazása során mért LD^q értékek nem érték el a kilogrammonkénti 10 mg értéket, A találmány szerint előállitott terápiái hatóanyagok emlősöknek /beleértve az embert/ beadhatók tisztán is, továbbá gyógyászati lag elfogadható hordozóanyagokba keverve, mely hordozóanyagok arányát az adott vegyület oldhatósága, vegyi természete, továbbá a beadás választott módja és a gyógyszertechnikában szokásos normák határoznak meg, A vegyületeket pl. parenterális utón lehet beadni, azaz intramuszkulárisan, intravénásán vagy bőr alá. A parenterális beadáshoz a vegyületet steril oldatban kell alkalmazni, melyben más anyagot is oldunk, pl. sót vagy glükózt, hogy izotónlássá tegyük az oldatot. A vegyületek orálisan tablettaként, kapszulában vagy poralakban /szemcsés alakban/ adhatók be, a kötőanyag lehet pl. keményítő, laktóz, finomított cukor vagy hasonló. Nyelv alatt tabletta vagy drazsé alakjában adhatók be a vegyületek, ehhez a hatóanyagot cukorral, tengerikeményitő sziruppal, izesitő és színező anyagokkal keverjük, majd kieléfitő mértekben dehidráljuk, hogy az elegyet szilárd alakká sajolhassuk. A szájon át való beadáshoz is készíthető e vegyületek olyan oldata, mely izesitő és színező anyagokat tartalmaz. A mindenkori terápiái hatóanyagok adagolását emberi használatra orvos választja meg, az adagolás a beadás módjától és a választott vegyülettől függően változó. Ezen túlmenően az adagolás változik a mindenkor kezelendő betegtől függően is. Szájon át való beadás eéetén a hatóanyagból nagyobb meny-.' nyiség szükséges ugyanolyan hatás elérésére, mint amilyen parenterális beadás esetén kisebb adaggal elérhető. Általánosságban az»adag naponta 10-50 mg/kg aktiv ható11
