180235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műtárgyak állapotának meghatározására
180235 rögzítés a felületi képnek olyan műszeres vizsgálatát is lehetővé teszi, mely a helyszínen nehezen vagy egyáltalán nem végezhető és mely bizonyos ideig utólag is reprodukálható, mert a fényképek tárolás közbeni elváltozása ma már csak hosszabb idő után vezet az elemzési eredmény meghamisítására. A mondottakból következik, hogy a találmány szerinti eljárás ugyan legnagyobb jelentőséggel a nehezen hozzáférhető helyszínen végzendő vizsgálatoknál birT de előnyei olyan esetben is érvényesülnek, amikor a hozzáférés kisebb probléma, pl, a műtárgynak a közelében állva közvetlenül is latható felületéről van szó. A találmány szerinti eljárás általánosságban tehát úgy jellemezhető, hogy a műtárgyról - egy vagy több irányból - fényképfelvételt készítünk^ előnyösen íégifelvételt? célszerűen többszínű felvételt, a fényképén kijelöljük a műtárgy eredeti állapota, az alapállapot szerint egyszínűként /egyező színárnyalatúként/ várható, tehát homogén képrészeket /továbbiakban* mezőket/ és az egyes mezőkön belüli vagy mezők közötti színeitér éseket, mint az állapotváltozást reprezentáló jellemzőket műszeres egybevetéssel meghatározzuk. Egy előnyös f oganatositásl mód szerint alkalmazunk egy alapszint /pl. mélyszürkét/ reprezentáló mintafelületet és egy két szélső érték által meghatározott /pl. fehértől sötétszürkéig terjedő/ színtartományt meghatározott diszkrét lépések szerint átfedő szürőkészletet, melyben az egyes árnyalatok szerinti szűrőket a hullámhossz emelkedése /csökkenése/ szerint monotón változó értékű minősitő szánokra kalibráljuk és a mindenkori vizsgálat mezőnek egyfelől az alapállapotu vagy ahhoz legközelebb eső árnyalatú részét, másfelől a mező valamely elszineződött, további részét szűrökön át - a szűrőket sorrendben váltogatva - addig szemléljük, amig mindkét - egyik, illetve további - rész vizsgálatánál a pillanatnyilag beiktatott szűrőn át látható színárnyalat megegyezik a mintafelület szinével /alapszin/, leolvassuk a pillanatnyilag beiktatott szűrők minősitő számait és a két minősitő szám viszonyából - célszerűen előkészített segédeszköz, pl. táblázat? grafikon, diagram stb. alkalmazásával — határozzuk meg az elváltozás mértékére, illetve jellegére mutató minősitő számot, illetve az abból leszármazhatott minősitő jellemzőt. Ha az igy végzett laboratóriumi elemzés nem minden vonatkozásban ad egyértelmű felvilágosítást a beállt elváltozásokra, akkor is azok nagyrészére már kaptunk felvilágositást és a kapott eredményből kitűnő nyitott kérdések most már kisebb terjedelműek és már célratörőbben vizsgálhatók helyszíni szemle utján. E felismerésünk alapján a bejelentést megelőző néhány évben mintegy ezer épület vizsgálatát végeztük el. Bebizonyosodott, hogy a vizsgált mezőkön - belüli szineltéresek minden esetben valamilyen korróziós folyamatot /is/ jeleztek; a korrózió tényének feltárása tehát a tapasztalt szineltérések alapján lehetséges. Már említettük, hogy a módszer alkalmazása nem korlátozodik a tetőfelületekre, ahol légifelvételeket készítünk, hanem bármely felületre, melyről megfelelő minőségű - a fekete-fehér színárnyalatokat és/vagy a■ szineltérésöLcet - jól tükröző fényképfelvételek készíthetők. Ilyenkor tehát földi fényképezést alkalmazunk. Sokszor a szineltérések mértékéből már £ fényképfelvételek laboratóriumi kiértékelésekor egyértelműen következtetni lehetett az elváltozás okára, jellegére, mértékére; ahol ez nem volt lehetséges, a kiértékelés már kijelölte, melyek azok a
