180235. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műtárgyak állapotának meghatározására
180235 mosok, melyeket mégis a helyszínen kell ellenőrizni, ugyanakkor a holyoz1.nl vizsgálatot igy jobbon elő la lehetett készíteni. A homogén szinii mezők viszont korcóz 1 óállapot szempontjából csak esetenkénti állapotellenőrzést tettek szükségessé. A találmány szerinti eljárás a fentiekben leirt kedvező eredményeket már akkor is biztosította, amikor azt úgy foganatosítottuk^ hogy a szineltóréseken csak vizuálisan és" szubjektív benyomások alapján értékeltük, az eltéréseket nem határoztuk meg számszerűen. Az eljárás gyakori alkalmazása bizonyos rutint eredményezett, így az ujaboan vizsgált mezők értékelésénél már tánnszíródhattunk a korábbi vlzs gálatoknál szerzett benyomásokra és tulajdonképpen az értékelés már - emlékezet alapján - a korábbi mintával való összehasonlításnak is volt tekinthető. Ebből következett a módszer legkézenfekvőbb továbbfejlesztése. a korábbi leletek tárolása és rendszerezésej illetve azokból jellegzetes minták kiválasztása és minősítésé. Belátható, hogy az eddigiekben leirt eljárás hatékonysága fokozódik, amikor a vizsgálandó képet már rendelkezésre álló és minősített mintával összehasonlítva végezzük az elemzést. A találmány szerinti eljárás különösen előnyös foganatositási módja abban állj hogy az adott mezőkben mutatkozó szineltéréseket, mint szindifferenoiákat számszerű értékkel is jellemezzük, mely számszerű értékek valós korrózióállapotot tükröznek; a valós korrózióállapotokat a vizsgálati jegyzőkönyvben a szánokhoz adott szöveges értékeléssel adhatjuk meg. Ez a foganatosítás! mód tehát megtartja a szubjektív értékelésből azt, amivel a gondolkodó ember a végeredményben nem gondolkodó műszaki segédeszköz által szolgáltatott mérési eredményeket kiegészíti, ugyanakkor objektiv es reprodukálható minősítő mennyiségeket vezet be. A szubjektív kiértékelés előnyeinek megtartásával még tovább növelhetjük az állapot jellemzésére alkalmas objektiv adatok készletét egy további előnyös foganatosítás! móddal. A műtárgyról készített fényképet olyan tartókeretbe helyezzük^ melyben azt két transzparens - pl. üvegből vagy műanyagból készült - takarólemez fogja közre, melyek közül a második takarólemez raszterhálóval van ellátva, a képet úgy helyezzük a tartókeretbe, hogy annak hátoldalát a második takarólemez fedje, elölről a tetszőlegesen választott, viszonyítási színárnyalatul szolgáló képrészt a xaszterkocka befoglaló méretével összemérhető keresztmetszetű fénynyalábbal megvilágítjuk, a fénykép hátoldalára átható megvilágítás alapján - a fényforrás és a tartókeret közötti relativ elmozdítással - a fénynyalábot kiválasztott raszterkockával pontosan fedésbe hozzuk és önmagában ismert szinmérő módszerrel - és adott esetben ismert szinelemző műszer alkalmazásával - meghatározzuk a megvilágított képrész színárnyalatát jellemző három szinkomponens mérőszámát, majd a fénykép további részeit - a vizsgálni kívánt raszterpontonként -ugyanígy letapogatjuk és a további részekben meghatározott méroszámokat a viszonyítási alapul választott képrészben meghatározott mérőszámokra normáivá kijelezzük és/vagy rögzítjük. A raszter kifejezést a természettudomány és a műszaki élet sok területén használják annak kifejezésére, hogy valamely sik felületen vagy síkba leképezhető tetszőleges tartományban valamely meghatározott - többnyire szabályos idomú - mintázat van jelen. Általában ez a mintázet egyenkózü vonalas háló, az optikában és a nyomdatechnikában a vonalas hálót átlátszó vagy tükröző felületre karoolják és mi is ilyen rasztert alkalmazunk. 3
